reggeli dicséret

" Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki.   Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja." Zsoltárok 37:23-24 - A gyerekek felöltöztek és készen vannak, hogy iskolába menjenek, de nincs amit adnunk nekik reggelire! - mondta az árvaház házvezető nője Müller Györgynek. Üres volt a kamra és pénz sem volt új tartalékok vásárlására. György megkérte a házvezetőnőt, hogy vezesse a 300 gyermeket az ebédlőbe és ültesse le őket az asztalhoz. Ő is kiment és elfoglalta a helyét. Annak ellenére, hogy semmi kilátás nem volt a segítségre, György hálát adott azért, hogy Isten gondot fog viselni róluk, ahogy ezt eddig tette, és lesz amit reggelizzenek. Ahogy leültek, kopogást hallottak és egy pék nyitott be az ajtón. - Müller úr, - mondta -az éjszaka nem tudtam aludni! Késztetést éreztem Isten részéről, hogy süssek önöknek kenyeret. Felkeltem hajnali kettőkor és sütöttem három adaggal. Elfogadják? Egy kis idő múlva újból kopogt

„Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és gondoskodom róla, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.” Ezékiel 36:26-27 »A skorpió át akart jutni a folyó túlsó partjára, de nem tudott úszni. Megkérte hát a békát, hogy vigye át a folyón. „Dehogy viszlek – mondta a béka. – Tudom, hogy mit fogsz tenni. Megszúrsz, és akkor megfulladok.” „Hát azt hiszed, hogy képes lennék erre – méltatlankodott a skorpió. – Ha megszúrnálak, veled együtt én is megfulladnék.” Végül a béka beleegyezett, hogy átviszi a folyón. Vesztére, mert a skorpió félúton megszúrta. A béka szomorúan kérdezte tőle: „Miért tetted ezt velem? Most mind a ketten elpusztulunk.” Sajnálom – mondta a skorpió –, ilyen a természetem.”« A skorpióhoz hasonlóan mi is természetünk rabjai vagyunk, amitől nem csak a környezetünkben élők szenvednek sokszor, hanem mi magunk is. Nem akar

"És íme, odavittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: Bízzál, fiam, megbocsáttatnak a te bűneid." Máté evangéliuma 9:2 “Nem mindig kaphatod meg, amit akarsz,… de néha azt kapod, amire szükséged van” énekli a Rolling Stones. Nekem ez a dalszöveg jutott eszembe, amikor Jézus csodájáról olvastam. Adott egy beteg férfi, aki önmaga nem képes egy tapodtat sem tenni, és adottak a jó barátai, akiket megkér, hogy segítsenek neki. Odaviszik Jézushoz, mert hiszik, hogy Jézus meg tudja őt gyógyítani, és Jézus … … megbocsátja a bűneit. Az embernek kicsit az az érzése támad, mintha Jézus nem értette volna meg teljesen, hogy mit is szeretne a férfi. Hiszen mondhatta volna válaszként, hogy “az addig rendben, de attól még nem fogok tudni járni”. Vagy lehet, hogy én ezt mondtam volna nagy hirtelenjében. De talán pont ezért olyan izgalmas ez a történet: Jézus elhallgatott. A férfi és a segítői semmit nem szóltak. A körü

„Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.” Ézsaiás könyve 42. fejezet 7. Az I.e. 8. század Izrael történelmének egyik legválságosabb időszaka volt. A kettős királyság, mindkét részén istentelen királyok zsigerelték a népet. Majd az évszázad vége felé beindult az Asszír birodalmi gépezet, amely 722-ben elsöpörte az északi 10 törzset, és elérte Júdát, Jeruzsálemet is.   Az Örökkévaló ekkor küldte el szolgáját, Ézsaiást, akinek már a neve is (Segítségem, Szabadítóm az Úr) a szabadítás ígéretét hordozta. Ugyanakkor, az általa hirdetett Szabadítás túlmutatott saját korának problémáinak megoldásán a rég megígért, várva várt eljövendő Messiásra. Persze, ezt Júda népének többsége nem értette meg, és nem változtattak életmódjukon, aminek egyenes következménye volt a babiloni fogság. De a hazatérés után sem lett jobb a helyzet. Az újjáépítés viszontagságai után a görög, majd a római elnyomás következett. A

"Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:  És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből." János szerinti evangélium 10. fejezet 27-28. Láttam egy videót az interneten, amikor mindenféle állatok bújtak a gazdáik karjaiba. Különleges volt látni, ahogy a pulyka, kecske, boci, csikó és még az oroszlán is, mennyire boldogan, egyszerre izgatottan és nyugodtan megy a gazdája felé. Sokszor ezek az állatok mázsás súllyal rendelkeznek és döntik le a gazdit lábairól. De feledhetetlen az öröm. Jézus sokféleképpen bemutatásra kerül a bibliában. Kőszikla, világosság, vőlegény, stb. Most, mint pásztor tűnik fel. A pásztor minden bárányának nevet ad, és olyan gondos odafigyeléssel törődik az övéivel, hogy azok teljes biztonságban érezhetik magukat. Ez sokat elárul Jézus jelleméről. Olyan légkört áraszt és teremt meg a nyája számára, hogy minden kétséget kizáróan, nyugalomban tudnak időt

"Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett." Máté evangéliuma 18.11   Ahogyan a pásztor otthagyja a nyájat, hogy az elveszett bárány keresésére induljon, úgy jött el Krisztus megkeresni bennünket. Nem törődött a rideg környezettel, a nehézségekkel, életveszéllyel, nem kímélte magát, csak egy cél lebegett a szeme előtt: a mi kiszolgáltatott reménytelen állapotunkból való kimentés. Semmi nem téríthette el a megmentő szándékától, így jutott el addig, hogy önmagát áldozatul adta értünk. S a küzdelmet nem fejezte be. Ma is személyes küzdelmet folytat azért, hogy megszólítson, elhívjon, hogy hitet és reményt ébresszen a szívünkben, hogy valódi változást munkáljon bennünk. Mégis hányszor előfordul, hogy azt gondoljuk: ő már nem szeret minket, nem fogad el bennünket... Pedig ő azért jött, hogy megmentse, ami elveszett! Amíg van egy kis remény is számára, hogy megnyerheti a szívünket, ő nem adja fel. " A Nagy Orvos gondjaira bízza magát az a lélek, aki e

„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött” Jób könyve 19:25  Minden nap előkerül a kérdés: mikor támad fel a Papa? Minden nap elhangzik a szájából, hogy nagyon hiányzik neki, és várja már, hogy újból találkozhassunk vele, hogy odafuthasson hozzá, és ő felemelhesse. Minden nap beszélünk róla, hogy Jézus visszajön, és akkor a Papa újból élni fog, és erős lesz és egészséges, és többé nem kell már félni, hogy elkap tőlünk valami betegséget.  Addig is várakozunk, és tesszük egyik lépést a másik után. Néha könnyebb, néha pedig nagyon fáj a hiány, az üres helyek a nagy asztal körül, az összetört álmok és emlékek, és nem marad más hátra, mint a kapaszkodás. Kapaszkodás Istenbe, abba, hogy Ő megígérte. Megígérte, hogy utoljára megáll a por felett, a számanincs emberből lett por felett, és újra megláthatják arcát. A Megváltó arcát. Mert életre kelnek, nem pár perc erejéig, nem 70-80 évre, hanem örökre. Mert Ő lefizette az árat értük, értünk, minden