reggeli dicséret

Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít. Példabeszédek könyve 12. fejezet 18. vers A mai Reggeli Dicséret – az öngyilkosság megelőzésének világnapja kapcsán – érzékeny, sokakat mélyen érintő kérdéseket feszeget. Ha úgy érzed, hogy a téma jelenleg megterhelő lenne számodra, kérlek, légy figyelmes magadra és inkább válassz egy másik írást az archívumunkból! A falamon lóg egy gitár, ami már körül-belül két évtizede az enyém. A testén benyomódások, ütődések, repedések vannak, a feje lehorzsolódott a szerencsétlen esések során. Sokszor elgondolkoztam rajta, hogy eladom, vagy csak egyszerűen továbbadom valakinek, de nem visz rá a lélek. Nem azért, mert ez a legszebb hangú gitár a világon – még a házban sem – hanem azért, mert egy meghatározó élmény kötődik hozzá: egy kedves barátom halála. Kornél meg akart tanulni gitározni, de soha nem volt elég ideje vagy kitartása. Még hangszert is vásárolt, hátha ez majd motiválja, de végül eladta azt – nekem. Ezek ...

És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. Mózes második könyve 17. fejezet 11. vers Ha vannak a Bibliának nehezen érthető részei – márpedig akadnak jócskán – akkor az egyik ezek közül a mai szakasz és az azt körülvevő történet. Nem elég, hogy Izráel népe csodálatos módon kimenekült az egyiptomi rabszolgaság alól, száraz lábbal keltek át a tengeren és a többi nehézséget is mind Isteni segítséggel leküzdötték, most újra egy megoldhatatlan problémával szembesülnek: az amálekiták hadserege állja útjukat az ígéret földjére tartva. Az olvasó már majdhogynem fejből tudja az ilyenkor szokásos forgatókönyvet – tudniillik hogy Isten majd úgyis kihúzza őket a csávából. Ami eddig talán fel se tűnt a történeteket olvasva, az most szemmel láthatóvá válik: a tengert bottal kell kettéhasítani, a keserű vízbe bele kell dobni az Isten által mutatott fadarabot, a mannát szigorú rendszer szerint kell összegyűj...

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Példabeszédek könyve 3. fejezet 5-6. vers Egy kisgyermek sétál az apjával egy forgalmas városban. Mindenhol zaj, autók, idegen emberek. A gyermek nem tudja, merre van a cél, merre a biztonságos út – de nem is aggódik. Egyetlen dolgot tesz: kapaszkodik apja kezébe, és megy vele. Nem kérdezgeti minden lépésnél, hogy „miért arra?”, vagy „miért nem inkább erre?”. Tudja, hogy az apja szereti, ismeri az utat, és biztos kézzel vezeti őt. Isten is pontosan így hív minket. Nem azt kéri, hogy értsünk meg mindent, hanem hogy bízzunk Benne teljes szívünkből. Olykor az életünk útjai kiszámíthatatlannak tűnnek – akadályok, kerülőutak, kérdések, amikre nincs válasz. Ilyenkor különösen nehéz nem a saját eszünkre támaszkodni. De Isten azt ígéri: ha minden utunkon Rá tekintünk, Ő egyengetni fogja ösvényeinket. Ez a bizalom nem vak hit, hanem szeretetből fakadó kapaszkodás. Ahogya...

Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. Mózes második könyve 23:20 Isten népe kivonult Egyiptom földjéről, és a szolgaság alól végre megmenekült tömeg megindul az Ígéret Földje felé. A Sínai-hegy lábánál törvények adatnak, szövetség köttetik, és végre nemzetté válik a szedett-vedett rabszolga csürhe. Isten mindenféle jótanáccsal ellátja népét: ne imádd más népek istenségeit, ne tégy olyat, amit nem szabad, ez lesz a jel közted és köztem. És mikor mindezt befejezi, fontos ígéretet is ad a benne hívőknek: “Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem.” Az Isten képviselője maga fogja tisztítani az utat egészen az utolsó lépésig. Milyen érdekes mégis, hogy az utolsó pillanatban a nép megtántorodik. “Óriások lakják azt a földet” és “esélyünk sincs” . ( Mózes negyedik könyve 13:33 ) Hova tűnt az angyal? Mégsem volt elég hatékony? Vagy valami más lehet a probléma? Isten...

De az Úr ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?! Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! Mózes második könyve 4:11-12 A Biblia tele van olyan különleges történetekkel, ahol emberek – olyanok, mint te, vagy én – ellenkeznek, mikor Isten határozottan kijelent számukra valamit. Megtörténik ez Ábrahámmal, az Izráeli néppel úgy általában, és a mai alapigénk esetében Mózessel is. Isten Mózest küldi az egyiptomi fogságban sínylődő nép kiszabadítására, ám a pátriárka nehezen meggyőzhető, hogy ez a feladat pont neki való. “Nem vagyok én a szavak embere” próbálja meggyőzni a Mindenhatót, amire Isten azt mondja: Hát nem én teremtettelek? A különleges a történetben, hogy még ez sem győzte meg Mózest. Még mindig visszakozott, és kérte Istent, hogy valaki mással helyettesítse, bízzon meg valaki mást, aki jobban el tudja végezni a feladatot, mint ő – így kapta mag...

Így mondta: Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól. Sámuel második könyve 22:2-3 A Sámuel könyvében feltűnő ifjú Dávid a nép üdvöskéjeként jelenik meg a könyv történetében. A jelenlegi király, Saul nem a legjobb, így hát a fiatal pásztorfiúban összpontosul a nép reménysége. A fiú azonban, aki saját kezével végzett a filiszteus óriással, még sok nehézségen kell átjusson addig, míg végül királlyá koronázhatnák – főként a regnáló hatalom üldöztetésével. Ez talán még Góliát fenyegetésénél is nagyobb akadály, és a fiatalember jól látja, hogy egymaga képtelen szembenézni a veszéllyel. A leendő király, aki családja legkisebb tagjaként már pásztorkodás közben is bátran szembeszállt a vadállatok támadásával, saját maga jelentkezett a filiszteus elleni párbajra, és művészi tehetségével a királyt is fel tudta vidítani, most elkeseredve kiált Istenhez, me...

Negyven éven át gondoskodtál róluk a pusztában: nem nélkülöztek, ruhájuk nem szakadt le róluk, és a lábuk sem dagadt meg. Nehémiás könyve 9:21 A keresztényi gyakorlat nagy ellentmondása, hogy noha az ima Istenhez szól, a fókusza mégis mi magunk vagyunk. Nem újdonsült gondolat ez, hiszen Jézus a Miatyánkot, ( Máté evangéliuma 6:9-13 ) a követőire hagyományozott mintaimát is úgy tanította, hogy az Istent dicsőítő bevezető után az ima céljára térjen – az életünket fenntartó és jobbá tevő tényezők igényére. Hiszen ki profitálna abból, ha 1) Isten neve megszenteltetne, 2) eljönne az ő országa, és az 3) ő akarata lenne meg a földön is, a mennyeihez hasonlóan? Hát persze, hogy mi! Nem is beszélve a mindennapi kenyerünkről, a vétkeink megbocsátásáról, a kísértések elkerüléséről, stb.  És ebben nincs semmi furcsa, hiszen a hitünk szerint Isten az életünk, és az abban lévő minden jó dolog forrása, fenntartója, ajándékozója. Hát kitől kérnénk ezeket az ajándékokat, ha nem tőle? Tudjuk, hogy á...

Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Máté evangéliuma 18:19-20 A kontextus nagyon fontos. Mondhatjuk, hogy az a legfontosabb. Vákuumban nem született még szöveg. Amit kimondtak, vagy leírtak valaha, mind összefüggésében (kontextusában) értendő, és érthető meg teljesen.  Vegyünk egy példát! Mit jelent a következő mondat: “Te mit keresel itt?” Jelenthet értetlenkedést – amikor a főnök ok nélkül toppan be az irodába, arcán fizetésemelést sejtető mosollyal. Jelenthet haragot – amikor a legutolsó személy, akinek szívünk szerint ajtót nyitnánk megjelenik az ajtónk előtt. Jelenthet örömet – amikor rég nem látott barát váratlan helyen elénk toppan. Jelenthet önfeledtséget – amikor a gyerek a kedvenc kisautóját játék közben megtalálja az asztal alatt Jelenthet bármit…  A lényeg a kontextus. Milyen infor...

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. Pál levele a rómaiakhoz 8:28 Nemrég, egy gyülekezeti épület előtt megláttam egy valószínűleg teljesen véletlenül ott parkoló (tehát nem a gyülekezethez tartozó) kisteherautót, amin a tulajdonosa telefonszáma és szakmája felett, és egy nap fakította Jézus Krisztusról készült festmény mellett az alábbi, mondat volt olvasható: “Nem ígérem, hogy könnyű lesz, csak azt, hogy megéri.” Talán senkit nem ér meglepetésként az, hogy ez az egyébként nagyon népszerű mondat soha nem hagyta el Jézus száját. Sőt, a mai alapigénk sem az ő gondolatait, hanem sokkal inkább Pál apostol értelmezését tükrözi. Szemben azzal a gondolattal, hogy “megéri” kereszténynek, tehát Krisztust követőnek lenni – ami igaz ugyan, de ez a haszon sokkal kevésbé anyagi és azonnali, mint hosszútávú és erkölcsi – Pál inkább arra irányítja a tekintetünket, hogy a sok szenvedésnek is van haszna, hiszen ...

Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.) De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Zsoltárok könyve 3:3-4 A keresztény hit egyik, ha nem a legnehezebben megválaszolható kérdése kerül elő a mai reggeli dicséret szövegében. Azt írom, hogy nehezen megválaszolható, de a valóság ennél még súlyosabb – ez a kérdés megválaszolhatatlan. Ez a kérdés foglalja össze a legtöbb szenvedő ember kételyeit, keserűségét és tanácstalanságát, és valahogy így szól: ha Isten mindenható mindentudó és végtelenül szerető, akkor miért engedi, hogy ártatlan emberek szenvedjenek? A világ tele van ezzel a kérdéssel, “az egész teremtett világ […] sóhajtozik” ( Pál levele a rómaiakhoz 8:22 ) a bűn terhe alatt, és jogos a kérdés: Isten miért nem lép közbe? Miért nem vet véget a háborúknak, az éhezésnek, miért nem töröl el járványokat, betegségeket, szenvedést és gyászt? Ha megteheti majd az új földön, miért nem teheti meg itt és most is? Hiszen mindenható, mindentudó és végtelenül s...

Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Zsoltárok könyve 51:13 A gyermekeimnek tanítom az imádkozást. Minden evésnél elmondjuk az "Édes Jézus légy vendégünk..." imát. Kisfiam türelmetlenebb, ő már sokszor az elején mondja az áment, de a kislányom általában végigvárja. Mindketten a maguk módján imádkoznak, és őszintén szólva nem hiszem, hogy bármelyikükét elvetné Isten. Szerintem mindkettőt hallja, és mosolyog rajtuk, majd jó étvágyat kíván nekik. A zsoltárok imádságok, és mint imádság, bizonyos funkciót tölt be. Van hála, van áldás kérő, van bűnbánó... A fenti részlet épp ez utóbbiból van. Ez kicsit más, mint az az ima, amit a gyerekeknek tanítunk. Képzeljük el a helyzetet! Valaki úgy érzi, hogy Isten elfordult tőle, mert meggyűlölte mindazt, amit tett, sőt mi több, őt magát is. Úgy érzi, hogy Isten teljes mértékben elhatárolódik, nem képes még rá sem nézni a zsoltárosra, Dávidra. Sötétség, kétségbeesés, bánat, csüggedés lesz úrrá rajta, és nem tud szabadulni ...

Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom a jobbodat, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek! Ézsaiás próféta könyve 41:13 Emlékszel még milyen volt óvodásként a szüleid kezét fogva sétálni? Emlékszel milyen volt szülőként a gyermekedet kézen fogva kísérni? Ez utóbbira emlékszem, mert a héten is többször megtörtént. Van egy szokásunk a kisfiammal. Amikor hazafele sétálunk az ovitól, a járdán akkor fogja meg a kezem, amikor szeretné, de szaladgálhat szabadon. A zebráknál viszont meg kell állni, és megvárni engem. Érdekes, hogy legtöbbször viszont nem így néz ki a dolog. Nagyon sokszor már mikor kilépünk az ovi ajtaján megfogja a kezem, és egészen hazáig markolja. Kacarászva ugrálunk, és játszunk együtt. A gyerekek nagyon jól tudják, hogy a szülő vigyáz rájuk. Ha erősebben fogom a kezét, nem azért van, mert mérges vagyok, hanem mert még jobban vigyázok. Egy szülő vigyázni akar a gyermekére, mert szereti. Ezt szerintem sokszor mondtam már, de Isten egy nagyon jó szülő, és mint oly...

Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit! Zsoltárok könyve 118:17 De milyen tetteket? A 118. Zsoltár az egyik, ha nem a leggyakrabban idézett zsoltár a Bibliánkban. Ha nem is teljes egészében, de egyik-másik versét, vagy azok részeit gyakran hallhatjuk viszont igehirdetésekben, vagy egyházi énekekben (pl. 24. vers ). Ami még ennél is érdekesebb, az az, hogy az Újszövetségben is sok helyen, sok mindenki szájából elhangzik a zsoltár egy-egy részlete, gondolj csak a 6. versre ( Róm. 8:31 ; Zsid. 13:6 ), vagy a 22-23. és a 25-26. versekre! Miért olyan hatásos ez a zsoltár, és miért idézzük több ezer éve újra, meg újra a szavait? A válasz már az első mondatban megtalálható: “Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” Sőt, nem is csak az első – az első négy vers apró eltéréssel, de ugyanezt az igazságot írja le: Isten szeretete örökké tart. Erre emlékeztet bennünket minden egyes sora. Isten örökké tartó, változatlan szeretettel szeret téged, ami nem függ kör...

A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg. A zsidókhoz írt levél 13:2 A sátor bejáratánál üldögélve, a nap legmelegebb szakában Ábrahámnak egyetlen porcikája se kívánta, hogy messze földről érkező vándorok estig nála múlassák az időt. Legszívesebben elfeküdt volna a napfényben – a gazdaság működik, a szolgák végzik a dolgukat. Nincs mit tenni, csak élvezni az Isten adta áldásokat. “Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa” gondolhatta éppen, amikor az említett, messziről jött vándorok megálltak a sátra előtt. ( Mózes első könyve 18. fejezet ) Valamivel később Lót Sodoma belvárosában éppen a napi bevételt számolgatta. Néha azért még eszébe jutott, hogy ő is csak jövevény, nem itt született, nem is ehhez a nemzethez tartozik, de olyan rég óta itt lakik, hogy a helyiek nagyvonalúan eltekintenek már ettől az apróságtól. És milyen jó, hogy eltekintenek tőle! Látta már, hogy mihez kezdenek azokkal, akik eltévedtek az úton, é...

Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. Máté evangéliuma 7:12 Mikor gondolkodtál el rajta, hogy egy bolti eladó vajon hol vásárol? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy orvos kihez fordul ha beteg? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy lelkész kihez fordul, ha lelki problémákkal küzd? Minden évben van egy nap, ami a lelkészekről szól. Az év 364 napjának a lényege, hogy a lelkész "kiszolgálja" a gyülekezetet (fránya fogyasztói társadalom), de egy nap a lelkészekért van, és ez ma van. Ma van a "hívd meg a lelkészed egy sörre" nap. Egy nap, amikor elvileg a lelkészek lesznek azok, akiknek szolgálnak. Az a nap, amikor kivételesen nem ő ad, hanem leülhet egy kényelmes kanapéra, kiöntheti a lelkét és elszürcsölhet egy hideg sört, amit kivételesen nem magának vásárolt. Egyszer a mentorom azt mondta, hogy a lelkész egyetlen eszköze a lelke. Ha az tönkre megy, kimerül, megtörik, akk...

Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket. 105. Zsoltár 40. vers Mózes második könyve, a Kivonulás könyve az Egyiptomból kivonuló Izrael történetét írja le. Ez, és az utána következő három könyv, melyek szintén a kivonulással foglalkoznak, tele vannak olyan csodálatos eseményekkel, melyek közül sokat elképzelni is nehéz lenne. Az egyiptomi tíz csapás, a kő, melyből víz fakad Mózes szavára, a felhő— és tűzoszlopban megjelenő Isten, és rengeteg másik csoda mind mélyen az emlékébe éghettek azoknak az izraelitáknak, akik a néppel együtt vándoroltak a pusztában. Legalább is így gondolhatnánk ötezer év távlatából. A 105. zsoltár ezeknek a csodálatos eseményeknek állít emléket, a mai alapigénk pedig, a 40. vers kimondottan Mózes 2. könyvének 16. fejezetére utal. Itt olvashatjuk azt a történetet, amikor a pusztában vándorló nép fellázadt Mózes, Áron és Isten ellen, és inkább visszavágyott Egyiptomba, ahol olyan jó dolguk volt, hiszen jókat ehettek minden nap. A pusztáb...

Hűségesen terelgeted e megváltott népet, erőddel vezeted őt szent hajlékodba. Mózes második könyve 15:13 Soha nem voltam még túravezető igazi túrán, nem is vagyok biztos benne, hogy jó túravezető volnék. Nagy felelősség egy tucat, vagy akár még több embernek helyes utat mutatni keresztül az erdőn, úgy, hogy néhány fánál tovább nem látni az utat. Persze értem én, tapasztalat és tudás kérdése az egész, de hát azt meg is kell szerezni valamikor. Nem azt mondom, hogy képes vagyok az egyutcás faluban is eltévedni, de azt igen, hogy azért a túravezetői feladat nem biztos, hogy nekem való. Vannak nálam rátermettebb személyek is erre a munkára. Mert elvárásaink azért vannak, és az első elvárás az, hogy a túravezető legyen ott a túrázók élén. Vannak feladatok, amiket el lehet végezni home officeban, vagy távolról, de a túravezetés nem ilyen. Csak úgy vezethetőek el a túrázók A-ból B-be — főleg, ha hozzávesszük azt az igényt is, hogy mindez lehetőleg sérülés, eltévedés és vadtámadás nélkül törté...

Ó, Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre! Zsoltárok könyve 71:12 A minap egy temetésről hazafelé tartva megálltam egy padnál, és készítettem egy rövid videót. A videóban arról beszéltem néhány másodpercben, hogy Isten nem elmúlásra teremtett bennünket, és hogy Lázárhoz hasonlóan bennünket is fel akar támasztani az "utolsó napon". (ld. János evangéliuma 10. fejezet ) Úgy gondoltam, biztosan van a TikTok videómegosztó felületén olyan személy, akinek bátorítást adhat néhány örök életről szóló szó. Arra azonban nem gondoltam, hogy ennyire rezonálni fog az üzenetem a vicces videók közt görgető emberekkel. Alig néhány perc elteltével özönleni kezdtek a kommentek. Persze nem mindenki értett egyet a reménység üzenetével — nincs is ezzel semmi probléma. De hamar elkezdtek olyanok is reagálni a videó alatt, akik jelenleg is a gyásszal, az elmúlás fájdalmával küzdenek. Leírták, hogy gyermekük, szüleik, szerettük halála óta nem tudnak templomba járni, megrendült a hitük...

“Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre?” Máté evangéliuma 7. fejezet 3. vers Egy anekdota szerint egy busz sofőr szerette megviccelni az utasait. Egy alkalommal a busszal már jó előre beállt a megállóba, majd leszállt. Amikor az emberek elkezdtek felszállni, felhúzott egy napszemüveget, és egy fehér botot vett a kezébe, felszállt, és beült a vezető ülés mellé, mintha egy vak utas lenne. Amikor már jó pár perce el kellett volna indulniuk egyszer csak felpattant a székből, és felkiáltott: "Rendben! Akkor majd én vezetek!" Hogy szedhetném ki a másik szeméből a szálkát, ha az enyémben egy gerenda áll? Persze sehogy, mert valószínűleg ha egy gerenda van a szememben, semmit sem csinálok már, de értjük a lényeget. A gerenda eltakar mindent, hogy látnám már azt az apró szálkát a másik szemében? Jézus sosem szerette a képmutatást. Amikor a tömeg körbeveszi, elmond egy példát ami szürreális. Teljesen értelmetlen, mert lehete...

"Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus."  Pál levele a filippiekhez 3:12 A legszebb öröm a káröröm, szokták mondani. Ha nem is szép, de ki az, aki ne horkanna fel az ehhez hasonló videókat látva? A kerékpárverseny célegyenesében járunk. Az élen járó versenyző méterekkel előzte meg a társait, a második versenyző nem is látszik az utolsó kanyarban. A győzelem esélye? Száz százalék. Olyan nincs, hogy nincs meg az arany. Emberünk ezt pontosan tudja, még egy utolsó alkalommal hátrapillant, és amikor látja az előnyét, örömében mindkét kezét az égbe emelve ünnepel, ahogy teljes sebességgel a cél felé száguld. A közönség őrjöng. Kavics. Repülés. Földetérés. Főhősünk nem ütötte meg magát, jobban fáj neki a szégyen, és a tudat, hogy túl korán ünnepelt. Két méterrel a célvonaltól figyeli, ahogy a versenytársai egyenként suhannak be a győzelembe. Majdnem ő nyert. A "majdnem" azo...