reggeli dicséret

"Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:" 1Péter 1,18-19 Hogyan élheti egy keresztény ember a lehető legtudatosabban a hitét itt a földön? - Péter apostol erre keresi a választ az első levelében, amit kifejezetten kezdő hívőknek írt. Amikor elindulsz a hitben járás útján a bátorságod eleinte nagy, de a tapasztalatod még kicsi. Sok mindent ismersz és tudsz már, mert érdekelt, mert megragadta a figyelmedet és utánajártál, de vannak még előtted bőven olyan dolgok, próbák és eredmények, amikre nem biztos, hogy fel vagy készülve. De az idős apostol fel akar tölteni mindenkit munícióval az előtte álló harcra. Ezért írja a következőket: Tudatosítsd magadban mindig, hogy mibe került a megmentésed! A megváltásunk, a megmentésünk a legfontosabb az egész világon. A Biblia alapján nem túlzás azt állítanunk, hogy ez a téma f

„ De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.”  ( Máté 26:29 ) Jézus földi életében az utolsó pászkavacsorát fogyasztotta tanítványaival. Azt a vacsorát, amelynek a jelképei – a szőlőlé és a kovásztalan kenyér, az Ő áldozatára mutattak. Ettől kezdve Jézus életében felgyorsultak az események, melyek az Ő keresztrefeszítését készítették elő. A tanítványok ugyan hallották korábban Jézustól, hogy szenvednie kell, de amikor erről beszélt nekik nem akartak róla tudomást venni. Péter még tagadta is, hogy ilyen megtörténhet: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” ( Máté 16:22 ). Jézus pontosan tudta, hogy amikor tanítványai majd szembesülnek az Ő elfogatásával, megkínzásával és kereszthalálával, hitükben erősen meg lesznek próbálva. Ezért az utolsó vacsora alkalmával egy ígéretet tett nekik: „ mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, am

"Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” Zsoltárok könyve 34:9 Itt a tavasz, és ennél jobb dolgot elképzelni sem tudok. Persze  naptár szerint  már március elseje óta tavasz van, a csillagászati tavasz is beköszöntött már március 20-án, de mindent egybevetve igazán — legalábbis nálunk — csak most lett igazából tavasz. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy érzem, és látom. Érzem, hogy melegebb van, mint korábban volt, nap közben már nyitott ablaknál dolgozhatok. Este is jól esik egy kicsit sétálni a kertben, ahol már zöldülnek a fák és az első virágok már kinyitottak. Igen,  tudom , hogy itt a tavasz, de ami még fontosabb, hogy az  érzékszerveimmel  is tapasztalom. Nem elég csak tudni! Ha arra alapoztam volna, hogy mit  tudok,  akkor már március elsején egy szál pólóban flangáltam volna a városban, ami mondjuk ki, idén sem lett volna jó ötlet — még ha a március 15-i hóapokalipszis idén ki is maradt. Ugyanígy nem elég  tud

„És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” Jelenések könyve21:4. Kedves Olvasó! Nem tudom, milyen problémákkal gyötrődve feküdtél le tegnap este és azt sem tudom, milyen újabb kihívásokkal kell szembenézned a mai nap folyamán. De egyet biztosan tudok, hogy a mai Igénk az Örökkévaló egyik legcsodálatosabb ígérete, aminek beteljesedését semmi sem akadályozhatja meg. Így ebben a múló földi világban bármi is történjen veled, jusson eszedbe, hogy Jézus az elvesztett Édent hozza el neked is. Amikor ma letörlöd mások könnyeit, vagy enyhíted mások fájdalmát, mondd el nekik ezt az áldott reménységet: „Krisztus az ég felhőin jön el nagy dicsőségben. Ragyogó angyalok sokasága kíséri majd. Eljön, hogy feltámassza a halottakat, és átváltoztassa az élő szenteket dicsőségről dicsőségre, kitüntesse azokat, akik szerették Őt, és megtartották parancsolatait, s magáho

„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok neki ellen a hitben szilárdan, tudva, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. ” Péter első levele 5.fejezete 8-9. verse Miközben a jó pásztor, Jézus Krisztus óv és vigyáz minden lépésünkre az elkóborolt élőlény mindenféle veszélynek van kitéve. Ebben az eltévedt állapotban az ellenségünk azt a szituációt keresi, amelyik a legalkalmasabb arra, hogy életünkre pusztulást hozzon! Nem csak valami alkalomszerű rosszról van szó, ha nem a totális elveszettségről, vagy arról az elhidegült állapotról, ami kártékony hatást gyakorol az ember életére. Az eltévedés okait hosszan lehetne sorolni, de egy dolog egészen bizonyos: nem vagy biztonságban. Lukács evangéliuma szerint eltévedhet valaki figyelmetlenségből (elveszett bárány), kimaradhat a közösségi életből azért, mert mások nem figyeltek oda (elveszett drachma), és önálló döntés v

"Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb."  Kolossébeliekhez írt levél 2.6-7 Szeretem azokat a bibliaverseket, bibliai képeket amelyek egyszerűen megragadhatóvá teszik számomra a keresztény élet sikerének titkát. Ilyen ez a két vers is a Kolossébeliekhez írt levélben. Vannak olyan fordítások, amelyekben a 6. vers egy párhuzamot tartalmaz: "Ezért tehát, ahogyan elfogadtátok az Úr Jézus Krisztust, úgy éljetek is benne." (Káldi-Neovulgáta fordítás) E gondolat szerint a Krisztussal való járás nem több, de nem is kevesebb, mint a Krisztussal való első találkozás örömének, bizalmának, ragaszkodásának, lelkesedésének kiterjesztése a folytatásra. Ahogyan akkor, amikor Krisztusban felismerted személyes megváltódat, átélted az Istentől való elfogadás, a bűnbocsánat békéjét, úgy éld át naponta, hogy

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” Pál levele az efezusiakhoz 5:15-17   Mindig elcsodálkozom azon, mennyire a mostban élnek a gyermekeim. A Kicsi még azt sem érti igazán, mit jelent, hogy először befejezem a Nagynak olvasott mesét, és utána lapozgatjuk át a kisvakondos könyvet. Ő most akarja. Azonnal. A Nagy már kezdi sejteni a dolgokat, megérti, amikor elmagyarázzuk neki, mikor lesz a születésnapja, mennyit kell még aludni addig, mikor megyünk a nagyszülőkhöz, de látszik rajta a szomorúság enyhe jele, amikor rájön, ezek még nem most történnek.  Szeretik megragadni a pillanatot. Míg én rágódom a múlton és aggódom a jövő miatt, addig ők igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni a jelenből. Nincs idő felhúzni a papucsot, nincs idő nyugodtan megenni a vacsorát, az alvás sokadlagos, mert játszani, olvasni, énekel