reggeli dicséret

"Menj vissza és mondd meg Ezékiásnak, az én népem fejedelmének: Azt mondja az Úr, Dávidnak, a te atyádnak Istene: Meghallgattam a te imádságodat, láttam a te könyhullatásidat, ímé én meggyógyítlak téged, harmadnapra felmégy az Úr házába;" 2Kir 20,4 " Isten Igéje oktatást ad a betegek gyógyulása érdekében mondott különleges imára. Azonban az ilyen ima felajánlása a legünnepélyesebb cselekmény, ezért ne vállaljuk gondos megfontolás nélkül. Sok esetben a betegek gyógyulásáért mondott imánál az, amit hitnek mondanak, nem más, mint elbizakodottság... A betegekért mondott imánkban gondoljunk arra, hogy "azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk" (Róm 8:26). Nem tudjuk, hogy a kívánt áldás a legjobb lesz-e számunkra, vagy nem a legjobb, ezért imáinkba foglaljuk bele e gondolatot: "Uram, Te ismered a lélek minden titkát! Ismered e személyeket is. Jézus az ő Megváltójuk, életét adta értük, ezért az Ő szeretete nagyobb, mint a mienk. Ha azért a

A napokban olvastam egy történetet egy hölgyről, aki egyszer hallott Jézus feltámadásáról, és ez olyan mélyen megérintette, hogy szinte nem tudott másról beszélni. Minden ismerősétől, barátjától, rokonától megkérdezte, hogy ismerik-e a húsvét történetét, és már mondta is, hogy mi az a történetben, ami őt rendkívül szíven ütötte. Olyan meggyőzően és szeretettel beszélt Jézus golgotai áldozatáról, határtalan szeretetéről, hogy mások szíve is megnyílt, és kezdték más szemmel nézni a világot. A hölgy kapott egy levelet az orvosától, hogy egy bizonyos napon jelenjen meg a rendelőjében. A hölgy elment, és a váróteremben, mivel várnia kellett, elkezdett beszélgetni a mellette ülőkkel a kedvenc témájáról. Egyre többen hallgatták, volt, aki könnyes szemmel. Amikor rákerült volna a sor, az orvos azt mondta az asszisztensének, még ne hívják be, mert ő ott kint a betegek között egy másfajta terápiát alkalmaz. S amikor végül behívták, az orvos szomorúan közölte vele a hírt, hogy megtámadta

"Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni." János evangéliuma 15:1-5 Bizonyára sokan ismerik Louis de Fun ès Szárnyát vagy combját? című filmjét (1976), ahol a komikus egy éttermi kritikust alakít, aki csukott szemmel is meg tudja állapítani, nem csak azt, hogy éppen milyen ételt kóstolt meg, hanem, hogy az milyen összetevőkből áll. Nos, én valószínűleg nem válnék be ilyen kóstolónak, mert nem tudok túl részletgazdagon különbséget tenni az ízárnyalat

„Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.”   (Malakiás könyve 3. fejezet 10. vers) Senki sem szereti, ha a pénztárcájában kotorásznak. Talán éppen ezért az egyik legnehezebb a tizedfizetés és az adakozás gyakorlásáról szóló bibliai tanítás. Ám a problémát nem a százalékszámítás matematikai művelete okozza, hanem az önzés, a kapzsiság, a megtéretlenség. Tudom, ezek kemény szavak és nekem is mondták már; „A tized csak az Ószövetségben volt érvényes, ahogy olvassuk is, ez volt a papok és a léviták járandósága, akik nem kaptak törzsi területet. (3Móz 27:30-32; 4Móz 18:24, 26, 28; 5Móz 12:6, 11, 17) S mivel az Újszövetség szerint, mindannyian papok vagyunk (1Pét.2:9) ezért elég, ha nekünk tetsző módon és időben „jókedvűen adakozunk” a rászorulóknak és a gyülekezetnek (1Kor.9:7). S

„Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” János evangéliuma 14:14 Akinek „szokásává” vált az imádság, az szinte mindig odailleszti a végére: „Jézus nevében, Ámen”. Egyrészről nagyon jól tesszük, hiszen a Bibliában arra bátorít Jézus, hogy az Ő nevében kérjünk az Atyától imáinkban. Ebben a magatartásban benne van Krisztus közvetítői szerepének elismerése és igénylése. Bűnös emberként nem mehetek a szent Isten jelenlétébe, csak Jézus Krisztuson, mint közbenjárón keresztül. A Jézus nevében való imádság másrészről lehet egy keresztény varázsige is, amivel úgy gondoljuk, hogy különleges erővel és hatékonyabb maghallgatási aránnyal száll tovább imánk. Amikor valakinek a nevében szólunk, az ő tekintélyét, hatalmát nyomatékosítjuk. Nekünk nincs hatalmunk, erőnk, korlátozottak a képességeink és lehetőségeink, de Jézusnak adatott „minden hatalom mennyen és földön” (Mt 28:18). Ha nem mi akarjuk Istent irányítani azzal, hogy „megidézzük” nevét, hanem alázattal elism