reggeli dicséret

“De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” Józsué könyve 24. fejezet 15. vers Józsué, a nagy vezető, aki bevitte a népet Kánaán földjére, beszédet tart. A nép már több mint negyven éve vándorol, és már több tucat alkalommal megtapasztalta Isten hatalmát, mégis hűtlen. Bálványoknak szolgál, és nem az egyedüli Istennek. Józsué emlékezteti a népet a csodákra, a történelmükre. Arra, hogy hányszor mentette meg a Teremtő az életüket. Most eljött a választás ideje. Megannyi alkalommal találjuk szembe magunkat Istennel, ahogy előttünk áll, és ugyanazt mondja, mint Józsué a népnek. Emlékeztet a csodákra. Emlékeztet arra, hányszor megtapasztaltuk már áldásait, és mi mégis vacillálunk. Mégis vissza-vissza rohanunk a magunk által készített bálványokhoz, amik csak ide

 "Az éjszaka múlik, a nappal pedig már közel van. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit." Rómabeliekhez írt levél 13. fejezet 12. vers Van valami varázslatos a napfelkeltében. Emlékszem rá, hogy gyermekkoromban elhatároztuk a húgommal, hogy ébren maradunk éjszaka, és megvárjuk a napfelkeltét. Végül hiába halmoztunk fel kekszeket és limonádét, az éjszaka győzött, mi pedig elaludtunk. Lekéstük a hajnalt. Később, amikor fenn kellett maradjak egy-egy éjszaka az éjjeli őrségben, sokszor láthattam a hajnalt. Van valami különleges, egészen varázslatos a madarak csivitelésében, a hajnali félhomály sejtelmében, a keleti ég piros parázsában. Végül a napsugarak, mint egy kinyíló virág szirmai, szétáradnak az élettel pezsgő föld felett. A hajnal remény és az élet diadala a félelem, a mozdulatlanság, és a halál fivére, az álom felett.      "Az éjszak múlik..." Bármi sötét, elkeserítő és félelmetes kerített is hatalmába, nem tarthat fogva

"De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek megIstenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet!"  Jóel próféta könyve 2:12-13 Sokszor láttam már, hogy milyen, amikor a megtérés "félrecsúszik". Az ember megismeri Jézust és az evangélium örömhírét, és teljes vállszélességgel beleveti magát a keresztény életmódba, minden adott volna a megváltozott élethez, legbelül azonban valami hibádzik. Megvannak a szükséges mozdulatok, szavak, megvannak a külsőleg jól felismerhető motívumok, az öltöny, az ünneplő ruha, bizonyos napok ünneplése, bizonyos ételek elhagyása, és első ránézésre nem is tűnik fel, de mondhatnánk, hogy valami mégiscsak "bűzlik". A kívülálló szemében a "megtért" keresztény ember képe sokszor hasonlít azokra a "testrablókra", a régi sci-fikből jól

" Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”   ( János evangéliuma 3. fejezet 16 .vers ) Ez az! A Názáreti ismét itt van! Ma éjszaka elmegyek és kifaggatom, hogy ki is ő valójában. Ha tényleg Messiás – minthogy a próféciák szerint mostanában kéne megjelennie – akkor mondja meg, mikor állítja helyre népe maradékát, mikor állítja fel végre az ő királyságát. Ha tényleg Istentől küldetett, akkor szüntesse meg végre ezt a földi poklot. Leplezze le a bálványokat, a hamis és hiábavaló pogány istentiszteletet. Büntesse meg az Isten törvényének lábbal tipróit. Vessen véget a szegénységnek, a kizsákmányolásnak. Tüntesse el az összes betegséget és fájdalmat. Legyen mindenütt béke, biztonság, szeretet. Micsoda? Hogy mondod? Újjá kell születnem? De hogyan? Menjek el a rituális fürdőbe? Imádkozzak és böjtöljek többet, hogy megérintsen Isten Lelkének szellője? Még alaposabban tanulmányozzam a

„Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként.” Apostolok Cselekedetei 20.rész 20.vers Az elmúlt napokban, sőt hetekben túl sok a negatív gondolat és érzés. Nem tudom, hogy te kedves Olvasó miként látod ezt, de én úgy veszem észre, hogy az emberiség mintha átállt volna a sötét oldalra és csak a rossz, nehéz, megosztó vagy épp kifejezetten káros dolgokat preferálnák. Nyilván közre játszik az is, hogy egy olyan szituációban élünk, lassan 1 éve, vagy még több, ami senki számára nem ideális, a pozitív gondolatok vagy építő jellegű meglátások számára pedig kifejezetten csúszós talaj. Ez pedig sajnos nem hogy nem visz előre, hanem kifejezetten hátráltat és mérgez. A Biblia több helyen is elmélkedést kezdeményez arról, hogy miért fontos a jó, építő, hasznos gondolatok hirdetése és megfontolása. Lássunk ezek közül néhányat: „A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.” ( Péld

  "Íme az ÚRnak keze nem rövidült meg, hogy meg nem szabadíthatna, és meg nem siketült az Ő füle hogy meg nem hallgathatna." Ézsaiás próféta könyve 59. fejezet 1. verse Nem kellett volna már történnie valaminek? Nincs még itt az ideje annak, hogy végre Isten lépjen valamit? Olyan sokan betegedtek meg, olyan sokan haltak meg! Nincs még itt az ideje, hogy vége legyen?! - kérdezik sokan mostanában, tőlem is. Mit is felelhetnék?! Való igaz, rettenetesen hiányzik a közösségi élet, a szocializáció áldása! A kultúra, a személyes találkozások öröme, az izgalmas esti beszélgetések, a baráti körök. Hiányzik a szerelmes esti andalgás a hold fényénél a csillagok alatt! Hol van a normális életem? Vissza akarom kapni, hamar! Amikor elveszítjük az életünk egy fontos részét, amikor ennyire megváltozik minden körülöttünk, jogosan tesszük fel a kérdéseinket: miért és meddig még Uram? A válaszok újra ugyan azok, mint minden eddigi próbatétel során: az Isten kérdésünkre, kérdéssel felel. Hát azt

“Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza: megmondta nektek még Galileában, hogy az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie, de a harmadik napon fel kell támadnia.” Lukács evangéliuma 24. fejezet 5-7. vers Nem. Nem akarok a vírusról írni. Nem akarom, hogy ezt a húsvéti napot még jobban beszennyezze, és magáénak harácsoljon össze minden szerepet. A mai nap nem róla szól. A mai nap a feltámadásé! Ezért hát fogadd szeretettel, kedves Olvasó egy néhány évvel ezelőtti szentföldi naplóbejegyzésemet, melyet a sírkertben tett látogatásunk után vetettem papírra. Megérint a csend és már nem is hallod a közelben sikoltó légkalapácsok hangját. Egy koponya formájú hegy, egy üres sír, egy kert és más semmi. Csak Te és az Isten. És egy érzés, ami körülvesz, nyugalmat, békét ad a szívedbe: mert a sír üres. Itt nem áll templom, nincsenek