reggeli dicséret

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Pál levele az efézusiakhoz 5:15-16 Krónikus halogató vagyok. Nem ritka, hogy valamit az utolsó utáni pillanatban kezdek el megcsinálni, azzal a tudattal, hogy majdnem biztos nem végzek vele. Egy jól ismert anekdota szerint egy alkalommal két egyetemista beszélgetett. - Hú! Most látom csak, hogy holnap vizsgázunk japánból! - Mondja az egyik. - Nem gond. Van belőle jegyzet. A krónikus halogatás nem teszi egyszerűvé az életet. Nehéz megtalálni azt a pillanatot, amikor neki kell állni a munkának. Már amikor a határidő a tarkóban liheg, akkor jut el a tudatig, hogy el kéne kezdeni csinálni valamit. Pál szavai érdekesek. Nem azt mondja, hogy kapkodj, és nem is azt mondja, hogy halogass. Azt mondja, hogy találd meg a megfelelő pillanatot. Pontosan tudja, hogy milyen nehéz feladat ez. Pontosan tudja, hogy a két véglet között egyensúlyozni kihívást jelent mindenki számára. Has...

"Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen."  Péter második levele 3. fejezet 9. vers Halogatásra átlagon felül hajlamos ember vagyok, és ezt általában tudják rólam azok, akikkel dolgozom — így a Reggeli Dicséret szerkesztősége is. A mottóm: amit ma megtehetsz, de nem muszáj, azt tedd meg inkább holnap. Persze ezt nem büszkeségből mondom, hanem inkább mintegy vallomásként. Az évek során megpróbáltam változtatni rajta, de látva, hogy ebben sikertelen voltam, megtanultam élni a helyzettel, és valamelyest előnyt kovácsolni belőle. Persze ehhez szükségem volt — Istennek hála — a munkatársaim türelmére is.  A saját személyiségemből adódóan én is türelmesebb vagyok a halogatós emberekkel, mint általában véve tapasztalható. Ha határidőt kell szabni valamilyen projekt elvégzésére, mindig jóval korábbi időpontot adok meg, mint ami szükséges volna, mert tudom, h...

„Aki a szelet nézi, nem vet az; és aki sűrű fellegre néz, nem arat.” (Prédikátor könyve, 11. fejezet 4. vers) Hajnal van, fekszem az ágyban, hallgatom, ahogy erőteljesen kopog az ablakpárkányon az eső. Telefonon böngészem az időjárás előrejelzést, 3 fok, 15mm eső, 15km/h-s északi-északnyugati szél. Brrrr, már most kiráz a hideg, ilyenkor kimenni, futni… De ott a cél, néhány hónap és egy régi vágyam teljesül; maratont futhatok álmaim helyszínén. Az edzésterv szerint ma menni kell, ha esik, ha fúj… Jó jó, - nyugtatom magam – nem kell ezt olyan véresen komolyan venni. Számomra ez elsősorban úgyis az élményről szól majd. Csak hobbifutó vagyok, magammal küzdök, nem mással. És ha ezt a mai csúnya reggelt kihagyom, nem történik semmi, legfeljebb nem lesz meg a tervezett idő, többet kell majd belesétálni, szenvedős lesz a vége... Végeredményben nem az életem múlik rajta. Vagy mégis? Hiszen, ez a halogató gondolkodás olyan, mint egy vírus. Ma engedsz neki, és holnap, ...

„Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, a hová menendő vagy.” (Prédikátor könyve 9. fejezet 12. vers) Ó hányszor voltam már én is Pató Pál úr, hányszor halasztgattam dolgokat, hogy „ej rá érünk arra még”, és aztán hányszor kapkodtam kétségbeesetten, és hányszor bánkódtam amiatt, hogy már késő, már nem tehetek semmit. S biztos ezzel nem vagyok egyedül. Sokaktól hallok hasonlót, sőt olyat, hogy addig vártak valami nagy dologra, vagy addig válogattak a különböző eshetőségek között, hogy a sok szék között a földön találták magukat és végén, már semmire sem volt erejük, az élet a lehetőségeivel elhaladt felettük. Éppen ezért bátorít Jézus arra: „ hogy bárhol vagyunk, vállaljuk azt a feladatot, amely éppen kínálkozik. Ha családunk igényli szolgálatunkat, végezzük el szívesen, hogy otthonunkat kellemessé tegyük! Ha anya vagy, neveld gyermekeidet Krisztusnak! Ez éppúgy Isten...