reggeli dicséret

“A Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” Jelenések könyve 22:17 A világ egyik legjobb reklámjaként a Ridley Scott által rendezett 1984-ben készült Apple reklámot tartják számon. A hirdetést követő három hónapban 155 millió dollár értékben adtak el Macintosh számítógépeket. Nem kis teljesítmény, főleg ha azt nézzük, hogy a marketinges csapat úgy vélte, hogy ez a leggyengébb reklámjuk a tesztek alapján. A reklám legalább olyan fontos, mint a termék amit árulunk. A jelenések könyve egyik reklám szlogenje ma már emberek millióinak életét határozza meg. A kereszténység alapjaként szolgál. János ahogy a látomásában látja a buzgó vizet, az élet vizét, eszébe jut a Samáriai asszony története. Eszébe jut, hogy egy megvetett, kirekesztett asszony olyan hatással lehetett a környezetére, hogy tömegek tértek meg. Az egész a vízzel kezdődik. A reklám akkor is jó volt, és most is az. Isten azt mondta

"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok." Jeremiás próféta könyve 29:11 Vajon mit hoz az új év? Ezt a kérdést sokan felteszik december végén, január elején. Vannak azonban, akik szinte folyamatosan a jövőt kutatják, mert szeretnék megtudni, hogy mi vár rájuk. Bizonyára mindannyian ismerünk olyanokat is, akik úgy gondolják, hogy az életünk eseményei előre meg vannak írva, nálunk hatalmasabb erők játékszerei (áldozatai vagy kegyeltjei) vagyunk, és nem, vagy alig tudjuk befolyásolni életünk eseményeit. Ebből a hiedelemből élnek meg a jósok, a horoszkópkészítők és társaik. De vajon tényleg tőlünk teljesen függetlenül dől el, hogy mi történik velünk, hogy mit hoz a jövő? Az igaz, hogy vannak olyan folyamatok, amikre nincs, vagy alig-alig van befolyásuk. Azonban rengeteg olyan helyzettel találkozunk az életben, amiben a mi döntésünk határozza meg a további események sorát. A d

"Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük." Zsoltárok könyve 139:13-16 "Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Év-milliókig eljár tengelyén, Míg egy kerékfogát ujítni kell." Madách Imre: Az ember tragédiája (1862) William Paley, angol lelkész egy 1802-ben kiadott művében Istent a kozmikus órásmesterhez hasonlította. Úgy vélte, hasonlóan a precízen összerakott zsebórához, Isten pontosan, tudatosan alkotta meg az egész világegyetemet, és ehhez a precíz alkotáshoz nem is igazán kell hozzányúlnia. Hiszen mi dolga van az órásmesternek a zsebórával, egészen addig, amíg az el nem romlik? Egészen ad

  „ Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért .”   ( Efézusbeliekhez írt levél 6. fejezet 18. vers ) Az elmúlt év nyarán szünidei bibliatáborunkkal a pákozdi történelmi emlékparkba látogattunk el, ahol a gyermekek megismerhették az 1848-as szabadságharc híres ütközetének történetét. Helyi idegenvezetőnk szemléletesen mutatta be, hogy milyen öltözete volt a huszároknak és a nemzetőröknek, majd láthattuk működés közben és kézbe is vehettük azokat a fegyvereket, melyekkel harcoltak. Persze, ahogy megtudtuk a csata kimenetelét nem a fegyverek tűzereje, és nem a katonák ügyessége döntötte el, hanem az anno, a sukorói templomban, a Batthyány gróf által vezetett haditanács által készített kiváló védelmi terv és annak következetes végrehajtása. Mai Igénkben, Pál apostol efézusiakhoz írt sorai ugyanerre hívják fel a figyelmünket: Ez a föld az Isten és a S

“ Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?” János evangéliuma 14.fejezet 2.vers Téged mi rémít meg a legjobban, ha az emberi kapcsolataidra gondolsz? Számomra az egyik legrémítőbb az elválás. Persze, oly’ sok más negatív, fájdalmas dolog is előfordulhat a kapcsolatainkban, de talán ha rangsorolni kellene, akkor az elválás helyet kapna a top5 felsorolásban. Vannak személyek, akiknek a jelenléte a biztonságot, a nyugalmat, a békét, az otthont és a szeretetet jelenti az életünkben. Ezek az emberek töltik fel az energiaszintünket, adnak lendületet a napjainknak, vigasztalnak szomorúságunkban, erőt adnak küzdelmeinkhez és szeretnek feltétel nélkül. Egy ilyen kapcsolatban az elválás, főleg ha hosszabb időre szól vagy esetleg végleges, felfoghatatlan és a kétségbeesés elárasztja a lelket. Hasonlót éltek meg a tanítványok is, amikor Jézus „elhagyta” őket. Körbe vette őket a félelem, a bizonytalanság

"De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából."  Prédikátor könyve 3.13 Hogy vagy a hálával? Inkább hálás vagy inkább elégedetlen ember vagy? Örülni tudsz a félig teli pohárnak is, vagy számodra az már szinte teljesen üres? Az évek során rájöttem arra, hogy a leginkább akkor tehetek szert hálás szívre, ha egyszerűen hálát adok mindazért, amit már áldásként felfedeztem. December 31-én este összegyűltünk egy évzáró, évkezdő áhítatra. Ezen az alkalmon egy házaspár az alábbi írást olvasta fel nekünk. Engem nagyon elgondolkodtatott és megérintett, ezért elkértem tőlük. Remélem, segíteni fog neked is újabb hálára okot adó áldásokat felfedezni az életedben. Kívánom, hogy minden napodat – bármennyi gonddal kell is megküzdened – átjárja a hála, dicséret és reménység Isten szeretetéért és gondviseléséért! „Olyan természetes dolog, hogy Isten velünk jót tegyen és betöltse az életünket erővel, kegyelemmel, örömmel, vagy ha bajban vagyunk, szabadítá

„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.” Jakab levele 1:5-6 Több mint tíz évvel ezelőtt Budapesten tanultam vezetni, ennek ellenére (vagy pont ezért?) nagyon nem szerettem a fővárosban volán mögé ülni. Sok sáv, rengeteg gépjármű, villamossínek, busz, troli, irgalmatlan dugók… Persze egy vidéki megyeszékhelyen is megvalósul mindennek nagy része, és mindenhol vannak ideges vezetők meg előzékenyek, olyanok, akik fittyet hánynak a közlekedési szabályokra, akiknek a járművében nincsen irányjelző, és olyanok is, akik nyugodtan, megfontoltan vezetnek, és nem fekszenek rögtön a dudára, mikor másodszorra fulladsz le a zöldlámpánál. És hiába az évek alatt megszerzett rutin, amikor nemrégiben visszaköltöztünk a főváros közelébe a „nem szeretek Pesten vezetni” (bocsánat a b