reggeli dicséret

„Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpá és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Az Úr segített el bennünket egészen idáig!” Sámuel első könyve 7:12 Hosszú út áll mögöttünk, és a jövő csupa kérdőjel, de egészen idáig elhozott minket. Ki Egyiptomból, végig a pusztán a negyvenévnyi bolyongásban, aztán haza Kánaánba. Volt, hogy örömmel imádtuk Őt, volt, hogy azt kértük, inkább ne beszéljen közvetlenül hozzánk, bőven elég lesz nekünk Mózest hallgatni. Volt, hogy értettük, mit kér, és még hasonlóan is vélekedtünk a kérdésről, de megesett, hogy homlokegyenest ellenkezőképp láttuk a dolgokat. Hibáztunk is. Nem egyszer. Hoztunk őrülten rossz döntéseket, bántottuk egymást és bántottuk Őt. Hátat fordítottunk neki, alkottunk saját istent, és megtapasztaltuk, milyen, amikor kezei már nem védenek minket. Népek telepedtek ránk, míg végül Hozzá kiáltottunk, hiszen rájöttünk, hogy béresként is ezerszer jobb sorunk van az Ő házánál, mint akárki másnál kerek e vilá

Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. Pál második levele a korintusiakhoz 8:9 A történelem legnagyobb gazdasági bukásának a kínai PetroChina cég elértéktelenedésének esetét tartják. 2007 végén alapult a cég, és azóta is élvezi az állam támogatását, hiszen állami cég, de még így sem képes rendesen talpra állni, pedig eredetileg szépen indult a történet. Amikor bevezették a részvényeiket a piacra, a legnagyobb értékű vállalat volt. A történelem egyetlen cége, ami elérte az ezer milliárd dollár értéket. Ezt azóta sem érte el egy másik cég sem. Tíz év elteltével elvesztette értéke 80 százalékát, és még mindig gyengül. A legnagyobb bukás a gazdaság történelemben. Szerintem azért volt ennél nagyobb bukás. Amikor Jézus a földre jött, mindent elvesztett. Ízlelgesd ezt a szót: MINDENT! Képzeld el, mit jelentett ez neki! Elvesztette a minden tudást, az uralmat a világegyetem felett (János 14

"Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek."   Jakab levele 4. fejezet, 7-8. vers Gyerekkoromban nagyon szerettem mágnesekkel játszani. Szórakoztató volt látni, ahogyan ezek a kis tárgyak valamilyen rejtélyes belső erővel vonzzák, illetve taszítják egymást, attól függően, hogy hogyan forgatod őket. Bár soha nem foglalkoztam mélyrehatóan a tudománynak ennek az ágával, annyit megtanultam, hogy minden mágnesnek két különböző oldala (pólusa) van, és két mágnes esetében csak akkor jön létre vonzás, ha az ellentétes pólusukat fordítod egymás felé. Ha azonos oldalak találkoznak, taszítani kezdik egymást addig a pontig, amíg már egyáltalán nincsenek hatással egymásra. Jakab apostol leírása szerint minden ember olyan, mint két, egymást taszító mágnes közé helyezett harmadik mágnes. Ha az ördög felé fordu

A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. János első levele 4:18 Neked mi a legnagyobb félelmed? Én a magastól félek. És a mélységtől. De valószínűleg mindkettőnek köze van a klausztrofóbiámhoz. Amitől azonban nem szoktam félni, az a jövő. Talán csak egy kicsit, főleg, mióta gyermekeim vannak. "Vajon boldog életük lesz?" "Vajon jó munkahelyen fognak dolgozni?" "Megismerik Istent?" "Szép családjuk lesz?" "Egyáltalán lesz iskola, ahol értelmes embert (homo sapienst) faragnak belőlük?" Akkor tériszony, mélységtől, bezárt helyektől és a jövőtől való félelem. Talán ennyi a lista. Legalábbis most ennyi jut eszembe. Persze a magas helyeken mindig van korlát, a mélységben ott az oxigénpalack, a szűk helyekre meg nem megyek be – mindenhol van valami, ami megvéd, nehogy bármi baj történjen. Racionális oka nincs annak, hogy félek ezektől

Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok.  De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. Timótheushoz írt 1. levél 1. fejezet 15-16. vers A bíró előtt mindenki ártatlan, aztán bent a sitten mindenki a legmenőbb bűnöző. – mondta nekem egykori börtönből szabadult barátom, Balu (emléke legyen áldott), mikor a rácsok mögött töltött éveiről mesélt. Bizony, a tárgyaláson már senki sem olyan nagyfiú, mint addig. Ott senki nem vállalja a felelősséget és nem mondja, hogy; igen én voltam. Ott mindenki érzékeny lelkű kisfiúvá válik, akit a szülei elhanyagoltak, akinek nem volt gyerekszobája, aki a traumatizált iskolaévek után önhibáján kívül rossz társaságba keveredett… S mi van a cellában? Na, ott viszont muszáj menőnek és vagánynak lenni, különben csicska leszel. B

„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” Máté evangéliuma 2.fejezet 1-2.vers Hol van ő? Vajon láthatjuk? Felismerjük a királyt? – kérdezték egymás közt a napkeleti bölcsek, akik egy csillagot láttak és követték, mintha egy mennyei GPS lenne. A karácsony múlásával kezd a rideg valóság is visszatérni és újra körül ölel a hétköznapok szürkesége, a munka terhe és a megoldandó feladatok nyugtalanító gondolata. A pihenést, a nyugalmat, a békességet, az önfeledt pillanatokat felváltja a terhek hordozása és az élet gördítette akadályok. A pillanatok, amelyek örömmel töltötték szívünket, mára már lassan csak emlékek maradnak a valóság helyett és újra visszazökkenünk a hétköznapok egyszerűségébe. Az ünnep egyetlen és igazi kérdése az: te találkoztál benne a Királlyal? Megszólítottad Ő

"Pásztorok tanyáztak azon a vidéken, akik kint a mezőn őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És íme, az Úr angyala megjelent nekik, és körül ragyogta őket az Úr dicsősége, ők pedig nagyon megrettentek. És az angyal így szólt: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely minden nép öröme lesz, mert Dávid városában ma megszületett nektek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus ."  Lukács evangéliuma 2:8-11 Valamikor i.e. 3-4 év tájékán történt.  Különös éjszaka szállt le Izraelben. Ezen az éjszakán voltak akik, a hosszú út fáradalmaitól fáradtan estek be az előre lefoglalt szállásukon az ágyukba. Voltak akik azt latolgatták, hogyan titkolhatnák el létezésüket, és ingo- és ingatlan tárgyaikat, hogy ne kelljen adót fizetniük a császárnak. Voltak, akik örültek volna egy családbarát szálláshelynek, de végül nem találtak, csak egy alagsort, amelyen osztozniuk kellett az állatokkal. És voltak, akik mit sem sejtve mások aggodalmairól végezték a dolgukat, mint egyéb éjszakán: őrizték

„Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.” Máté evangéliuma 1:18-21 A nő, akit szívéből szeretett, akit feleségül akart venni, akire várt, ki tudja, mióta, valaki másnak a gyermekét hordja a szíve alatt. Ez lenne az áldott állapot? Számára biztosan nem az. Ő ezt az egészet nagyon nem így tervezte, és persze pont az ács házában nincs ilyenkor egy valamire való szabad szék, amire leroskadhatna. Úgy kavarogtak fejében a gondolatok, akárcsak a viharos örvények a Galile

Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben. Pál második levele a thesszalónikaiakhoz 2:16-17 Feszült várakozás. Már csak egy nap, és egy doboz vár a fa alatt. Valami, amit a feleségem választott azért, hogy én boldog legyek. Azért, mert szeret engem. Ott lesz mellette még két nagyobb doboz, amit együtt választottunk a két kisgyermekünknek, mert szeretjük őket. Végül ott lesz egy kis dobozoz, amivel én készülök a feleségemnek. Az utolsó nap, amikor még izgulhatok rajra, hogy vajon örülni fog e neki. Még egy nap, és együtt ünnepeljük a szeretetet, amit egymás iránt érzünk, és visszaemlékszünk arra, hogy a Szeretet megszületett kétezer éve. Ma még várakozunk. Ma még készülődünk. De holnap már ünnepeljük annak az emlékét, hogy kaptunk egy hatalmas ajándékot. Egy felfoghatatlanul nagy örö

Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. Légy csendben, és várj az Úrra!… Zsoltárok könyve 37:4-7 Rábízni magunkat másokra nem trendi. Sokan legfeljebb akkor teszik meg, ha nincs jobb megoldásuk, ha mindent megpróbáltak, de maguk nem tudták kezelni a problémáikat. (Kivéve persze azok, akik szeretik, ha mások szolgálják ki őket.) Megvalósítani a céljainkat, elérni az álmainkat saját erőnkkel, tudásunkkal, ügyességünkkel, pénzünkkel, kapcsolatainkkal... az már igen! És amit tudunk, így is oldunk meg. Sőt, vannak olyanok is, akik annyira tökélyre fejlesztik az önmegvalósítást, hogy számukra mások legfeljebb segítőnek vagy dobbantónak kellenek. Nem számolnak vele, hogy ennek az lesz az eredménye, hogy egész életükben magányosak lesznek, és a végén üresnek és értéktelennek fogják érezni az eltelt évtizedeket. Én sajnálom az ilyen embereket. Isten elképzelése teljesen má

Uram, őseink Istene! Te vagy az Isten az égben, és te uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben. A krónikák második könyve 20:6 Jósafát jó király volt, a Biblia Dávidhoz hasonlítja, aki – ha lehet ilyet mondani – az izraeli királyok non plus ultrája ként van számontartva. Nem csak gazdasági sikereket ért el az országban, de sikerrel vezette vissza a népét Istenhez is. Egy ilyen vezető igazán megérdemelné a támogatást – nem csak a népét, de Istenét is – ám a mai szakaszunk előzményeiben láthatjuk: vele sem ez történt. Sőt, ötszáz éves problémák, olyanok, melyekhez neki semmi köze nem volt, nehezítik az életét. A moábi, ammóni és menúi nemzetek hadserege, egymással összefogva délről megkerülte a Holt-Tengert, már annak nyugati oldalán, Én-Gediben táboroznak, kb 25-30 km-re Jeruzsálemtől. Harcra készen, felfegyverkezve várják a parancsot. Ezek azok a nemzetek, melyekkel kapcsolatban 550 évvel korábban Isten azt a par

„Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.” 119. Zsoltár 92. vers Sok különleges dolog van a Bibliában. Az egyik ilyen a mai zsoltárunk; a 119. Zsoltár. Érdekessége, egyrészt, hogy ez a Szentírás leghosszabb fejezete, mely 176 versből áll, másrészt a tematikáján túl a zsoltár felépítése is egy tökéletes szabályszerűséget követ azáltal, hogy sorai 8 soronként a héber ábécé betűivel kezdődnek. (22 betű 8 soronként adja ki a 176 verset) Luther  ezért arany ábécének is nevezte ezt a zsoltárt. És, amiért ez a zsoltár igazán különleges – legalábbis számomra -, az az, hogy Dávid miért éppen Isten törvényét magasztalja ilyen hosszan, és miért nem mondjuk az Isten szeretetét, vagy a szabadítását, a megváltását? S már csak azért is kérdés ez, mert a legtöbben nem szeretjük a szabályokat, vagy csak akkor, ha van értelmük, ha mi írjuk azokat, vagy, ha azok nekünk kedveznek. Törvény és szeretet? Akkor mégis, hogyan jöhet ez össze? Ha igazán

„Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt.” 119.Zsoltár 140.vers Lassan vége van az évnek és ilyenkor ki-ki a maga módján számvetést tart. Eltűnődhetünk életünk eddigi történésein, döntéseink helyességén vagy épp helytelenségén. Átgondolhatjuk, hogy a jövő évben mit fogunk másként tenni vagy éppen miben szeretnénk fejlődni. Az új év nagyon sok mindenre jó és az új év, új én-t és új életet is jelenthet. De nem új Istent! Ézsaiás próféta úgy fogalmaz, hogy „Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.” (Ézsa.40:8) Az Ige, amely az Úrtól jön, az Ő szavai nem változnak meg az új év beköszöntével. Nem fog Isten irántunk érzett szeretete és vágyakozása elmúlni vagy ellenkező irányt venni. Minden gondolat és minden mondat, amely a Szentírás lapjait ékesíti   az év összes napján érvényben vannak, ezzel is lehetőséget biztosítva arra, hogy megnyugvást, bátorítást, útmutatást és szeretetet kapjunk általuk. Legyen ez az új év a bizonyíték arra, hogy Isten szavai é

„De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” János evangéliuma 4.23-24 Te minek örülsz jobban? Annak, ha szüleid, társad vagy barátaid úgy fejezik ki szeretetüket, ahogyan ők jónak látják, vagy hogyha úgy, ahogyan az számodra fontos, érezhető és jólesik? Ugye, hogy nem mindegy? Isten olyan kapcsolódást keres, amely kölcsönös. Ő ismer és személyes szeretettel szeret bennünket, ám arra is vágyik, hogy mi is megismerjük Őt és szeressük őt. Nem csupán a „magunk módján”, önzően, önmagunk körül forogva, hanem úgy, ahogyan valóban kapcsolatba kerülhet két lélek. Igazán figyelve a másikra, azzal a vággyal, hogy örömet szerezzen neki, felismerve vágyait, szükségleteit. Isten olyan embereket keres, akik elfogadják önmagáról adott kijelentését, a vezetését, tanítását, vagyis az ő igazságát. Akik nem megmagyarázzák, hogy miért ne

És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége. Lukács evangéliuma 1:28-33 Először olyan volt, mintha álmodnék. Igen, félelmetes. Az angyal hatalmas fényessége, a jelenléte teljesen lebénított. A pánik kezdett eluralkodni rajtam, egyre hevesebben vettem a levegőt, és már mozdulni sem bírtam. Ekkor megszólalt, hangja rést ütött a rettegésemen, és különleges békesség kezdett úrrá lenni rajtam. Kezdtem azt érezni, hogy mellette nincs okom a félelemre. Őszintén, akkor és ott nem bírtam felfogni, amit mondott. Mintha álmodtam volna, alig mertem elhinni, hogy mindez valóság.

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Pál levele az efézusiakhoz 5:15-16 Krónikus halogató vagyok. Nem ritka, hogy valamit az utolsó utáni pillanatban kezdek el megcsinálni, azzal a tudattal, hogy majdnem biztos nem végzek vele. Egy jól ismert anekdota szerint egy alkalommal két egyetemista beszélgetett. - Hú! Most látom csak, hogy holnap vizsgázunk japánból! - Mondja az egyik. - Nem gond. Van belőle jegyzet. A krónikus halogatás nem teszi egyszerűvé az életet. Nehéz megtalálni azt a pillanatot, amikor neki kell állni a munkának. Már amikor a határidő a tarkóban liheg, akkor jut el a tudatig, hogy el kéne kezdeni csinálni valamit. Pál szavai érdekesek. Nem azt mondja, hogy kapkodj, és nem is azt mondja, hogy halogass. Azt mondja, hogy találd meg a megfelelő pillanatot. Pontosan tudja, hogy milyen nehéz feladat ez. Pontosan tudja, hogy a két véglet között egyensúlyozni kihívást jelent mindenki számára. Has

"Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: Most értem meg igazán, hogy Isten nem személyválogató, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik."     Apostolok Cselekedetei 10. fejezet, 34-35. vers A testben megjelent Isten a halszagtól bűzlő, csurom vizes munkásokat is meglátogatta, csak azért, hogy személyesen elhívja őt követőjének, barátjának. Három másik halásszal ugyanezt tette. Sőt, Isten Fia egy aljas vámszedőt is elhívott, majd együtt vacsorázott mindenféle söpredékkel, és gyanús alakokkal. Ez az Isten hozzáért a tisztátalanokhoz, bűnösökhöz, fertőző betegekhez, és segített rajtuk, akár még szombaton is. Ölébe vette az ordító, magatehetetlen csecsemőt, örült a viháncoló, rendetlen gyerekeknek, és végighallgatta a szülők panaszait. A Krisztus szóba állt a nőkkel, ha kellett, meggyógyította őket, és nem zárta ki őket az őt követők köreiből. Leállt beszélgetni a rómaiakkal, és a többi idegennel. Együttérzett velük, megetette és meggyógyít