Békességetek legyen!
Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt.
Eszembe jut egy újszövetségi igevers, ahol azt írja az író, hogy "mert Ő a mi békességünk" (Ef.2:14.).
Te hogyan definiálod a békességet? Sokáig nem tudtam, de a béke és a békesség nem ugyanaz. A béke egy állapot, egy helyzet, ami azt jelenti, hogy nincs háború, konfliktus, viszálykodás. A békesség inkább egy belső valóság, egy megélés, ami nem csak azt jelenti, hogy nincs baj, nincs veszély, hanem leginkább azt mutatja meg, hogy ha van is baj és veszély, bennem akkor is nyugalom, bizalom és rend uralkodik.
Azt gondolnánk, hogy békesség akkor van csak, ha nincs körülöttünk semmi baj. Valójában akkor érezzük meg a leginkább a békességet, ha háború, konfliktus és veszély van körülöttünk. Természetesen nem kell kísérteni a Gonviselést, hogy ilyen helyzetekbe kerüljünk, csak azért, hogy megérezzük a békességet. Arra gondolok inkább, hogy a külső béke nem hozza magával automatikusan a békességet, ahogy a veszély sem kell automatikusan káoszt generáljon bennünk.
Isten azt mondja, hogy Ő a mi békességünk, Ő szerzett nekünk békességet, hiszen minden, ami velünk történik nem marad rejtve előtte. Tudja, hogy mikor kerülünk veszélybe, bajba, kétségek közé és mikor van a leginkább szükségünk arra, hogy békességünk legyen.
Jézus imájában, ahol azt mondja: "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." (Jn.17:15.), éppen erről beszél. Nincs arra ígéret, hogy nem érnek megpróbáltatások, arra viszont van, hogy a megpróbáltatások közepette Isten a békességét adja, olyan békességet, amit máshol nem találhatunk meg. Kapaszkodjunk ebbe az ígéretbe minden nap.
Áldott napot!
