reggeli dicséret

Az egységben rejlő erő „Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük." Máté evangéliuma 18. fejezet 19.-20. verse Az ember legnagyobb problémája a bűneset óta, hogy csak saját érdekeit tartja szem előtt. Egyszerűen képtelenek vagyunk önzetlen közösséget formálni bárkivel is. Az evangélium egyik nagy csodája, hogy képessé tesz bennünket az egyéni érdekeinken, más szóval önzésünkön való túllépésre. Erre a közösségre csak Krisztus folyamatos jelenléte képesít bennünket. Kéréseink megvalósulásának garanciája Krisztus. Az Atya, aki teljesíti kéréseinket Krisztus Atyja, aki a mi Istenünk. Csak fia közbenjárására jut el hozzá a mi fohászunk, hiszen Krisztus megtisztítása nélkül még bűneinkben lennénk. Krisztus az, aki munkálja bennünk az akarást is, hogy elhordozzuk egymást szeretetben és ne egymás hibáira tekint

Útkészítés "Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává." Ézsaiás könyve 40:4 Ez az ige, egy komoly és ünnepélyes felhívás, amely a Messiás eljövetelére való felkészülést sürgeti. Prófétikus üzenete is van, mert Keresztelő János munkáját jövendölte meg, körülbelül 700 évvel előre. János magára is ismert, s Ézsaiás jövendölését önmagára tudta értelmezni szolgálatának kezdetén. Lukács evangéliumában így olvasunk erről: „Amint meg van írva Ésaiás próféta beszédeinek könyvében, ki ezt mondja: Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit. Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös útak simákká lesznek” (Lukács 3:4-5) Keresztelő János, Isten Lelkétől vezetve felismerte, hogy Izrael népe nem készült fel a Messiás eljövetelére. Jézus Krisztus már közöttük élt, de nem ismerték fel benne a megígért Mes

Hitből fakadó megelégedettség " Tartsátok távol magatoktól a pénz utáni vágyakozást, és elégedjetek meg azzal, amitek van! Mert Isten azt mondta,>>soha nem hagylak cserben, sem nem hagylak magadra." Zsidókhoz írt levél 13:5 (Újszövetség, egyszerű fordítás) Amikor először elolvastam fenti idézetet, egy film jutott az eszembe. Ennek a filmnek a címe az Ördög ügyvédje, és a főszereplő valóban azzá válik a történet végére. A hatalom és pénz utáni éhség addig hajtja, amíg ott találja magát a szakadék szélén. Az emberiség naponta kerül a szakadék szélére, mert önző érdek fűt minket. Mindent felteszünk egy lapra, és az ördög nagyon jól tudja- nyert ügye van. Gyakran észre sem vesszük, mint Krisztus váró keresztények, hogy mi is ott vagyunk karnyújtásnyira a szakadéktól. Van egy angol ének, ami kifejezi azt, hogyan szoktunk önző módon Isten felé fordulni. "Én Atyám, ki vagy az én mennyemben, szenteltessék meg az én nevem, legyen meg az én akaratom, mint a mennyben, úgy a f

Átmeneti szenvedés, örök dicsőség „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (Pál apostol második levele a Korinthusbeliekhez 4. fejezet 17-18. vers) Egy alkalommal az egyik gyülekezetben a lelkipásztor több szombaton át, mintegy sorozatban feldolgozva prédikált Jézus második eljöveteléről és az azt megelőző jelekről, melynek része a rostálás, az üldözés, és természetesen a szabadulás. Azonban, amikor külön az utolsó idők nehézségeiről beszélt, többen megjegyezték, hogy ők nem akarnak szenvedni. Igen, a valóság az, hogy a mai keresztények többsége nem akar szenvedni, nem akar nehézségekbe ütközni hite megélése kapcsán. Persze ez nem csoda, hiszen, más a társadalmi helyzet, mások a kihívások, ma nincs fizikális üldözés, nem kell az arénákban meghalni Jézusért, de sajnos az a lelkesedés sincs már meg bennünk, mint az

Minden könny eltöröltetik „…Íme az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” Jelenések könyve 21:3-4 „A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság tölti be. Tőle, aki mindnet teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek – a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig – tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet.” (Ellen G. White: A nagy küzdelem, 602.o.) Azért nagyon nehéz a mennyről beszélni, mert a most megtapasztalt valóság kevés kiindulópontot ad ehhez. Bár ismerjük a teremtés és újjáteremtés utáni Éden leírását, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy igazán el tudjuk képzelni. Hiába

Belső megújulás „újuljatok meg lelketekben és elmétekben” Efézusbeliekhez írt levél 4:23 Milyen hatalmas Isten kegyelme! Elszomorodtunk már, hogy nem úgy sikerült egy-egy megnyilvánulásunk vagy tettünk, mint szerettük volna? Elkeseredtünk már, látva, hogy nem azok vagyunk, akik lenni szeretnénk? Gondoljuk végig ezeket az igéket. Milyen hatalmas Isten kegyelme! „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (22-24 versek) Isten a figyelmünkbe ajánlja, hogy ne keverjük össze önmagunkat a ruhánkkal. Igaz ugyan, hogy a világban a ruha teszi az embert, de Isten előtt nem. Isten ugyanis a szívet vizsgálja és nem kever össze bennünket „óemberünkkel”. Arra biztat bennünket, hogy ezt csalárdságával és gonoszságával vessük le, mint egy rossz gúnyát. Isten számára ugyanis mi azok vagyunk, akikért Jézus é