reggeli dicséret

"És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint. De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet." 4Mózes 14,20-21 Gyermekként mindig biztos voltam a dolgomban. Meg voltam győződve arról, hogy minden úgy a legjobb nekem, ahogy én szeretném. Étel dolgában a diótorta, ahogy édesanyám sütötte sok-sok dióval. Alvás dolgában, ha minél később fekszem le. Kötelesség-szórakozás dolgában természetesen a játék, a könyvek, a filmek és sorolhatnám. De felnőtt fejjel az ember megváltozik. A gyermeki magabiztosságot óvatosságra inti a felelősségtudat. Mert valljuk meg őszintén, később és idővel tanuljuk meg, hogy mi igazán jó nekünk és ezért kezdünk óvatosak lenni a kívánságokkal is. Belátjuk már, hogy a pillanatra fellángoló vágyaknál jobb az átgondolt, meggondolt öröm. A hirtelen jött jónál a munkával kiérdemelt eredmény. Ezért, ha valaki megkérdezi: mit szeretnél, mit kérsz tőlem, mire vágysz? - Felnőttként megfontolt, mérlegelt válaszokat adunk. S

„Bár Káléb csitította a népet, amely Mózes ellen fordult, mert ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert le tudjuk győzni őket.” ( 4Mózes 13:30 ) Találkoztál már olyan jelenséggel, hogy egy adott dolgot többféleképpen lehet látni, megítélni? Ha egy ugyanazon dolgot, vagy eseményt egyszerre többen szemlélik, valószínűleg más-más következtetésre fognak jutni. Ez történt Kánaán földjének kikémlelésekor is. Tizenkét kém ment el, hogy megtekintse az Úr által Izrael népének ígért, tejjel-mézzel folyó földet. Amikor visszatértek két kém kivételével (Káleb és Józsué) a többiek egybehangzóan azt állították, hogy mivel óriások lakják azt a földet, a városaikat hatalmas falak veszik körül, lakosaik pedig nagyon erős emberek, ezért elképzelhetetlen, hogy bevegyék azt a földet. Csupán Káleb és Józsué vélték úgy, hogy bátran elindulhatnak, mert le fogják tudni győzni az ott lakó népeket és be tudják venni városaikat. Hogyan lehetséges, hogy ők ketten a többi nyol

"Az Úr, akinek a színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből, apám házából.”  Mózes első könyve 24:40 Ábrahám Istentől kapott legnagyobb ajándéka, Izsák, az ígéret gyermeke végre felnőtt. Abba a korba ért, amikor a legtöbb fiatal már a családalapításon gondolkozik, ezért apja a szokásoknak megfelelően feleséget keresett neki. Ez pedig soha nem egyszerű, hiszen “derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.” (Példabeszédek könyve 31:10) Elküldte hát a szolgáját, Eliézert, hogy legyen ő a segítsége, utazzon el felmenőinek földjére, és keressen Izsáknak megfelelő feleséget. Eliézer elmondása alapján csupán két kimenetele lehetett volna a küldetésének: siker, vagy kudarc. És ha statisztikailag nézzük, 50-50% esélyét láthatjuk mindkettőnek, de volt egy nagyon fontos módosító tényező, ami megváltoztatta az esélyeket. “Az Úr (…) elküldi majd a

„Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.” ( Filippibeliekhez írt levél, 3. fejezet 20-21.vers ) Távol az otthontól, távol a megszokott környezettől néha rátör az emberre egy furcsa érzés: a honvágy. S hogy mi hiányzik ilyenkor? Elsősorban a szeretteink, a barátok, ismerősök. Hiszen, a haza ott van, ahol a családunk. Ezt fogalmazza meg Pál apostol is, amikor a mennyet nevezi országának. Bár fizikailag nem ott született, sőt nem is járt ott soha, de a számára legfontosabb személy, akinek a ’szeretete szorongatja’ ott él, ezért ő is oda vágyódik. Krisztusnál ugyanis nem számítanak a nemzetiségek, mert az Őt követők „oly nép, amely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé.” (4Móz.23:9) Számukra „nincs zsidó, sem görög, nincs férfi, sem nő, nincs szolg

„...azért te menj, és az ÚR házában a böjt napján olvasd fel a nép előtt a tekercset, amelyre diktálásom után leírtad az ÚR igéjét. Olvasd fel azok előtt a júdaiak előtt is, akik a városaikból érkeztek!  Talán az ÚR elé száll könyörgésük, és megtérnek a rossz útról. Mert nagy és lángoló haraggal beszélt az ÚR ez ellen a nép ellen.”  Jeremiás 36,6-7 Jeremiás Jójákim uralkodásának negyedik esztendejében (Kr. e. 605) kapta a parancsot Istentől addig elhangzott próféciáinak írásba foglalására. Ebben az évben az ókori Kelet történetét mintegy fél évszázadra meghatározó esemény zajlott le: Nebukadneccar, mint trónörökös Karkemisznél döntő győzelmet aratott Nekó fáraó és az asszír seregek maradványai fölött. Ezzel Szíria és Palesztina az újbabiloni birodalom befolyási körébe került. Jeremiás előtt egyszerre világossá vált, ki az az „északról jövő ellenség”, akiről elhívatásától kezdve jövendölt ( 1:13–15 ). Évtizedeken át hirdetett próféciái páratlan aktualitást nyertek. Valósággá

„Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” Korinthusiakhoz írt 2. levél 4.6   Amikor Jézus majd hatalommal tér vissza másodszor a Földre, nem lesz nehéz meglátni rajta Isten dicsőségét. " Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége..." Jelenések 1.7 Ott és akkor nem lesz már kérdéses Isten létezése, hatalma, jelleme... "K i ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid." Jelenések 15.4 Ma azonban vannak nyitott kérdések, s a választ ki-ki a hite, világlátása alapján fogalmazza meg. Felismerni Isten dicsőségét az elutasított, megalázott, megvert, keresztre feszített Krisztusban, sokkal nehezebb feladat. Valam

„De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak.” Malakiás könyve 3:20 RÚF (Károli fordításban 4:2) Ki tette? Miért tette? Mikor és hol? Valóban ő tette? Valóban megtörtént? Valóban az és úgy történt, amit és ahogyan a sértett állítja? És egyáltalán hogyan fajulhat idáig valaki? Hogyan él tovább az áldozat, hogyan a bűnös? Hogyan dolgozza fel a családjuk, környezetük a történteket? Ki a valódi áldozat? Vajon tényleg jól dönt az igazságszolgáltatás? Csupa-csupa kérdőjel. Ha olvasod a híreket, számtalan olyan esetről is értesülhetsz, ahol nagyon nem egyértelműen fekete-fehér a válasz. Ahol kívülállóként talán mindig annak az oldalnak adsz igazat, akinek épp a története eljut hozzád. Szörnyű ez a bizonytalanság. És még szörnyűbb, ha te pont az ügy kellős közepében vagy. Véded a magad igazát, de meghurcolnak, faggatnak, feltépik a sebeidet, és az ítélet me