reggeli dicséret

"Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?" Lukács 18,7 Annyi igazságtalanság van a földön, hogy megszámolni is szinte lehetetlen, nem hogy foglalkozni minddel. Vajon hány ember él vagy élt, aki igazságszolgáltatás nélkül maradt, vagy esélye is alig van, hogy valaha elismerjék, neki volt igaza? Ezek azok az indokok, amiért oly gyakran kiszakad belőlünk  a kérdés: Meddig még? Mikor lesz már vége? Vajon lesz olyan, hogy végső igazságszolgáltatás? Pontosan a rengeteg megtorlatlan, elkövetett bűn és nyomorúság vezetett engem arra a következtetésre, hogy léteznie kell Istennek, mert különben nincs és sohasem volt igazság a földön. A fenti kérdést Jézus, Isten Fia teszi fel az őt hallgatóknak és meg is válaszolja azt: "Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar."  (Lk 18,8a.) Azért teszi ezt, mert tanítani akar valamit nekik Istenről, az Ő népéről és az igazságszolgáltatásának ...

Közel-Keleten vagyunk. Van ott egy kicsi magocska, ha elültetik, hatalmas fává nő. Ágakat hajt, és a madarak fészket raknak lombja között. Mustármagnak hívják. A magocskában olyan információk, törvényszerűségek vannak elhelyezve, aminek következtében képes hatalmas fává nőni. Jó példa ez arra a munkára, amit Jézus végez el a szívünkben. Hallunk valahol egy mondatot, egy keresztény énekből egy dallamfoszlányt, egy igehirdetésből egy gondolatot, és ez a kicsi mag elkezd növekedni, növekedni, míg hatalmas fává lesz. Észre sem vettük, átalakult az életünk. Talán kedvesebbé, komolyabbá, mélyebben hívővé váltunk. Nem egy valamiféle erőszakos ráhatás következtében, hanem a magocskában rejlő erő hatására. Az isteni kegyelem kicsiben kezdi munkáját az ember szívében. Elhangzik egy szó, bevilágít egy fénysugár a lélekbe, olyan hatás éri, ami új életet sarjaszt. Ki mérheti fel a kegyelem munkájának gyümölcsét? (E.G.White) „Jézus azt mondta; Mihez hasonló az Isten országa? Mihez hason...

"...felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt.” Kolossébeliekhez írt levél 3:10 A múlt héten elromlott a mikrohullámú sütőnk. A mai, fogyasztói társadalmunkban ilyenkor fel sem merül már bennünk a kérdés, hogy elvigyük-e megjavíttatni, hiszen tudjuk: olcsóbb venni egy újat, és egyébként is az új az mindig jobb, a legjobb, ami lehet, hiszen ezt megint jó sokáig nem kell majd lecserélni. Aztán, ahogy majd nő a család, vagy az igény, előbb-utóbb, még talán azelőtt, hogy a meglévő elromlana, új mikrohullámú sütőt fogok venni — mert az új sem marad mindig új, és nem marad mindig jó. És így van ez telefonnal, autóval és televízióval is... A Biblia is beszél cseréről: keresztény emberként hatalmas cserén vagyunk túl. Levetkőztük a “régi embert”, mint valami ruhát, ami már nem olyan tiszta, mint amilyennek lennie kellene, már nem olyan amiben szívesen és szégyen nélkül mehetünk ki az utcára, és felöltöztü...

„Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lészen a te magod.” Rómabeliekhez írt levél 4.fejezet 18. Ábrahám és Sára a hit igaz hősei, akik isteni hívásra szülőföldjüket maguk mögött hagyva indultak az ismeretlenbe. Akik sátorban lakva „várták az alapokkal bíró várost” (Zsid.11:10). Akik elhitték, hogy idős koruk ellenére is gyermekük születhet. És akik úgy haltak meg, hogy nem nyerték el az ígéreteket, csak „távolról üdvözölték azokat”, hirdették, hogy „vándorok és jövevények a földön” és jobb hazát keresnek. (Zsid.11:13-14) Igen, Ábrahám és Sára odaszánása, bizalma, engedelmessége követendő példa minden hívő számára. S mit tudunk erről a hitről? Ábrahám és Sára hite nem veleszületett képesség, hanem folyton növekvő, próbákban megedzett bizalom. Ábrahám és Sára hite számol a természet törvényszerűségeivel, azaz hogy emberileg már esélytelenek a gyermekáldásra. Ugyanakkor saját elgondolásuk kuda...

„Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; ” János szerinti evangélium 6. fejezet 37. vers Vannak olyan személyek, akik az első pillanattól bizalmat ébresztenek a másikban. Remélem, mind ismerünk ilyen férfiakat vagy nőket. Nem olyan rég megismertem valakit, aki a 60-as évei vége felé, de legfeljebb a 70-es évei elején járhat. Az egyik legkedvesebb ember, akit valaha megismertem. Egyszerűen árad belőle a szeretet és valahogy jó érzéssel tölt el, ha beszélgethetek vele néhány percet. Észrevettem, hogy nem csak én vélekedek róla így, hanem még sok más fiatal is, akikkel együtt járok a gyülekezetbe. Van ebben a mai részben mégis valami kettősség. Az evangéliumban azt olvashatjuk, hogy: „akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám” . Ez egyfajta keretet ad. Úgy, hogy kijelenti, hogy csak azt teszi, ami megegyező az Atya akaratával, valamint az ember és Isten helyzete is megjelenik. Szükség van arra, hogy az ember is kifejezésre jut...

„Az Úrnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem.” Zsoltárok könyve 71:16 „24 évesen már saját háza volt” – csíptem el egy fél mondatot nemrég egy beszélgetésből. „A te korodban én már dolgoztam, és megvettem az első autómat” – halljuk máskor. „40 évesem már a gyerekeimnek vettem lakást..”. „Kiváló dolgozó érdemrendet kaptam a brigádban.” „Ezek a mai fiatalok semmire nem valók…, bezzeg, amikor még én voltam fiatal, volt erkölcs, és tartás.” „Én még kiálltam a hitemért, … kilométereket gyalogoltunk, hogy ott legyünk reggel az imaházban… Ez a Zsoltár az „öregember könyörgése” – mégsem olvasunk semmi hasonlót a fenti gondolatokhoz. Perszer más volt akkor a világ, más az érték, a cél, a teljesítmény. Mégsem a világunkban lévő változások miatt más a hangvétel, hanem a gondolkodás más. „Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta. Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szün...

„Teljesítsétek rendelkezéseimet, tartsátok be törvényeimet, és teljesítsétek azokat! Akkor biztonságban lakhattok azon a földön, a föld pedig megadja gyümölcsét, ehettek jóllakásig, és biztonságban lakhattok rajta.” Mózes harmadik könyve 25:18-19  Van, hogy nagyon nehezedre esik a szófogadás, pedig nem kérünk hatalmas dolgot. Csak azt, hogy ezt tegyed, vagy azt ne tegyed. Ne ugrálj az ágyon, amikor szoptatom a kistesót, vegyed fel a szandidat a lakásban, és úgy rohangálj. Ülve egyél az asztalnál, ne zenélj, amikor a húgod alszik. A sort pedig sokáig folytathatnánk.  Egyik sem bonyolult, csak éppen korlátoz téged valamiben, és ezt nem mindig könnyű elfogadni. Nem mindig könnyű elfogadni azt, hogy ezzel mi a javadat akarjuk, mert ellene mond a pillanatnyi vágyaidnak, és azt is jelenti, hogy át kell adnod valaki másnak a vezetést.  Nem hibáztatlak, ember vagy. Egy kicsi ember, akinek meg kell tanulnia, hogy a korlátok nem ellene, hanem érte vannak. Épp úgy...