„Abbá, Atyám!”
„Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” Pál levele a rómaiakhoz 8:15-17 Sötét éjszaka volt, mintha a hold és a csillagok is különös szomorúságba burkolóztak volna, alig-alig hintve fényt a földre. Ott görnyedt a férfi egy olajfa alatt, és még ebben a homályban is látható volt, mennyire egyedül van. Nem messze tőle tanítványai, mindet elnyomta az álom. De Ő csak küzdött magában. Hatalmas cseppekben folyt le az izzadtság a homlokáról vérrel keveredve. Még felállhat. Még itt hagyhatja ezt a bűntől terhelt világot, ahol az övéi nem fogadták be, ahol kiforgatták a szavait és folyamatosan áskálódtak ellene. Még dönthet úgy, hogy elég volt. Hogy nem éri meg. Ijesztő,