reggeli dicséret

"Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják." Pál levele az efézusiakhoz 4:29 Semmiféle bomlasztó beszédet ne! A megszólalás komoly felelősség! Isten teremtő szavával hozta létre a világot, és nekünk is adott a teremtő erejű szó hatalmából valamennyit. Csak akkor szóljatok... A megszólalás felelősség, a csendben maradás pedig komoly feladat.  Az igények közül a leginkább kényszerítő erejű az elmondás iránti késztetés, maga mögött hagyva a sorban a szomjúságot és az éhséget is. Pedig sok olyan helyzet van, amikor nemet kell mondani erre a késztetésre.  A pletyka, mások jó hírnevének befeketítése, a torzítás, rosszindulatú vagy negatív megjegyzések, mások kedvének letörése, negatív események emlegetése nem tartoznak a kimondásra érdemes kategóriába. Nem kell mindig megszólalni. Ha nincs jobb mondanivalónk, mint a csendnek, akkor nem kell b

„Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” ( Máté 3:2 ) Mit jelent a felszólítás, hogy „térjek meg”? Azt, hogy legyünk már végre jók? Viselkedjünk keresztényhez méltóan? Regulázzuk meg cselekedeteinket és szavainkat? Vagy, hogy legyünk már végre hívő emberek? Összességében mindezt eredményezi a megtérés, de a felszólítás, nem a cselekedetek megjobbítására irányul. A görög szó a „μετανοέω” (ejtsd: metanoeó) azt jelenti meggondolja magát, megváltoztatja a szándékát – mintegy 180 fokos fordulatot jelent a megtérő ember életében. Katonai kifejezéssel úgy is mondhatnánk: „hátra arc”. A megtérés tehát gondolati szinten kezdődik, amikor az egyén értékrendjében, gondolkodásában, világnézetében változás áll be. Megért valami újat, lényegeset, ami átalakítja gondolkodását. Ez a megváltozott gondolkodás eredményezi majd a tettek, szavak, viselkedés megváltozását is. A „μετανοέω” tulajdonképpen egy szóösszetétel, a „μετα” (ejtsd: meta) és a „νοέω” (ejtsd: noeó) szava

Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Pál levele a galatákhoz 3:28 Nemrég ügyintézési okokból be kellett mennem egy bankfiókba, ahol olyan tapasztalatot szereztem, amit egy életre meg fogok jegyezni. Már rögtön azután, hogy beléptem, a biztonsági őr tegezve, és meglehetősen ingerült hangnemben rám förmedt, hogy azonnal vegyem le a napszemüvegemet. Rövid magyarázkodás után — tudniillik hogy a szemüvegem nem napszemüveg, hanem fényre besötétedik, de nincs akadálya annak, hogy levegyem — végre megkérdezte, hogy egyáltalán miért jöttem, és (még mindig tegezve) egyik ügyintézőhöz irányított, aki szintén mogorva hangnemben, a számítógépét bámulva vetette csak oda a kérdést: mit akarok? Miután nagy nehezen elmagyaráztam, hogy mi járatban vagyok, elkérte a személyi igazolványomat és a lakcímkártyámat. Csak mikor meglátta, hogy Pécsett születtem, és rákérdezett, hogy akkor végül

„És igyekezzetek a városnak jólétén, amelybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek.” ( Jeremiás könyve 29:7 ) A keleti gondolkodásmód, emberkép, értékrend, a társadalmi berendezkedés, az egyén közösséghez való viszonya merőben eltér az általunk megszokott mintáktól, s úgy vélem a Róma szemétdombján épült elmagányosodásba süllyedő materialista és önző nyugatnak lenne mit tanulni eme kultúráktól. Izraeli utazásaim során szerzett két személyes benyomás; 1. Közös vacsora során 70 év körüli ismerősünk jemeni zsidó feleségével együtt arról mesél, hogy erejükhöz képest minden héten egy nap önkéntes munkát vállalnak. Egyszer könyvtárban, vagy levéltárban iratrendezésben segédkeznek, máskor egy kórházban, vagy öregotthonban a betegek körül szolgálnak. Teljesen ingyen, önkéntesen. S mikor kérdezem: Miért? A válasz: Hogy az országnak jobban menjen, hogy a népünknek jobb legyen. 2. Jeruzsálemi adventista gyül

„Nézzétek a liliomoka t, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik.  Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! ” Lukács szerinti evangélium 12. fejezet 27-28. Május a legszebb hónap! Nemcsak azért, mert májusban házasodtunk Kingával, hanem azért is, mert ez a legszínesebb hónap. A tavasz nemcsak megmutatja magát, hanem új ruhába öltözik a természet, virulnak a szirmok és ékesen táncolnak a falevelek. Szombaton egy olyan kertben jártam, ahol színek nagyon játékosak voltak, mivel egy bizonyos szín minden árnyalata megmutatta magát. Rengeteg sok szép virág, élettel telt zöld levelek, rikító színű zöld pázsit. Minden tökéletes. Lelassult az idő és azt éreztem itt akarok maradni. Azonban, amikor a hátam mögött hagytam ezt a csodás kertet és ballagtam utamon tovább, egyre több gondolat k

"Így ez a két változhatatlan tény, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erősen bátorít minket, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé." Zsidókhoz írt levél 6.18-19 Ezekben a versekben több kép is megjelenik: 1. A templomba menekülő ember képe, aki az életéért futva megragadja az oltárt. 2. A horgony képe, amely erősen tartja a hajót, nehogy a sodrás magával ragadja, és az összetörjön. 3. A szentélynek képe, ahol a kárpit mögé bemegy a főpap, hogy a kegyelem trónjánál közben járjon a bűnösért. Mindegyik kép azt célozza, hogy Isten ígéreteiben szilárd, tartós, erős reménységet találjunk. Mint az az ember, aki életveszélyben érzi magát, ezért a szentélyhez menekülve megragadja az oltár szarvát. Így fejezve ki azt, hogy Isten kegyelmére bízza magát, benne reménykedik. Az oltár a szentélyben azt üzeni, hogy Isten gondoskod

„Jézus így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája. A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” János evangéliuma 8:34-36   Néhány hónapja láttam egy videót egy szervezetről, akik cirkuszokból mentettek állatokat. Embertelen körülmények között tartott oroszlánok, tigrisek, zsiráfok, elefántok és más vadak kerültek általuk olyan otthonokba, rezervátumokba, ahol gondjukat viselték, ahol a szűk, betonpadlós ketrecek helyett a hatalmas szavanna várta őket. Ahol nem voltak korbácsok, tüzes karika, porond és kötelező mutatványok. Ahol felgyógyulhattak és újra szabadok lehettek. A videóban bemutattak egy olyan oroszlánt, akinek még sosem adatott meg, hogy valódi füvön szaladgáljon, bár szaladni nem is volt képes, annyira soványan került megmentőihez. Az állatok királya fogságban született, láncon tartották, mindennapos volt életében a verés, és