reggeli dicséret

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Pál levele az efézusiakhoz 5:15-16 Krónikus halogató vagyok. Nem ritka, hogy valamit az utolsó utáni pillanatban kezdek el megcsinálni, azzal a tudattal, hogy majdnem biztos nem végzek vele. Egy jól ismert anekdota szerint egy alkalommal két egyetemista beszélgetett. - Hú! Most látom csak, hogy holnap vizsgázunk japánból! - Mondja az egyik. - Nem gond. Van belőle jegyzet. A krónikus halogatás nem teszi egyszerűvé az életet. Nehéz megtalálni azt a pillanatot, amikor neki kell állni a munkának. Már amikor a határidő a tarkóban liheg, akkor jut el a tudatig, hogy el kéne kezdeni csinálni valamit. Pál szavai érdekesek. Nem azt mondja, hogy kapkodj, és nem is azt mondja, hogy halogass. Azt mondja, hogy találd meg a megfelelő pillanatot. Pontosan tudja, hogy milyen nehéz feladat ez. Pontosan tudja, hogy a két véglet között egyensúlyozni kihívást jelent mindenki számára. Has...

“Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.” Pál levele az efézusiakhoz 5:15-20 Nincs is rosszabb, mint amikor meggondolatlanul beszélünk. Olyankor általában azok a szavak hagyják el a szánk, amiket pont nem lenne szabad mondani. Megannyi vita, kellemetlen félreértés és sok egyéb probléma elkerülhető lenne, ha az agyunk gyorsabb lenne mint a szánk. A bölcsesség nem ott kezdődik, hogy okos dolgokat mondunk, hanem ott, hogy tudjuk mikor szabad beszélni. Aki ész nélkül beszél, lehet hogy a társaság közepe lesz, de üres, vagy rosszabb esetben...

„Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.” (Lukács evangéliuma, 13. fejezet 24. vers) Még egy perc az indulásig. Meglesz. Elérem. Nagy rohanás. Már csak néhány lépcső. Hát ez nem lehet igaz - mormogom magam elé. Már megint az orrom előtt ment el vonat. Talán interneten kellett volna megvennem a jegyet? Vagy több intervallumos edzés kéne, hogy gyorsabban tudjak futni? Netán az étkezés, vagy a minőségi pihenés hiánya miatt csökkent a teljesítményem? Nem. Nem a teljesítménnyel, nem a sebességgel volt a probléma, hanem hogy nem időben indultam el. Bizony, sokan hasonlóképp maradnak le a mennyország felé tartó szerelvényről. Nem azért, mintha nem lenne jegyük, nem azért mintha nem tudnák mikor kéne felszállni. A saját lustaságuk miatt, az ’ej, ráérünk arra még’ miatt maradnak le a legtöbben. Ahogy Lukács evangéliuma 13. fejezetében is olvashatjuk; Az üdvösséget illetően Jézus egyik követőjét is csak az érd...

"Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek.” Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!" Korinthusi 2. levél 6.2 Az életben nagyon sok múlik a helyes időzítésen. (Talán még az sem lenne túlzás, ha azt mondanánk, hogy bizonyos szempontból minden a helyes időzítésen múlik?!) Gondoljunk csak bele, milyen jelentősége van a gyermek egészsége szempontjából, hogy se túl korán ne induljon be a szülés, se túl sokat ne késsen. Milyen fontos, hogy a szakács pont a kellő ideig főzze vagy süsse az ételt, hogy az autó motorjában a legjobb pillanatban gyulladjon meg az üzemanyag, hogy a beteghez idejében érkezzen a mentő... Gondolkozzunk csak el azon, hogy mit is jelent az, ha valaki azt mondja: majdnem sikerült elérnem a vonatot..., majdnem sikerült időben megállnom az előttem fékező autó mögött..., majdnem sikerült jól belépnem a zenekarban... Nekem sajnos sokszor nem sikerül jól időzítenem. Van, hogy h...

"Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy." Prédikátor 9,12 Mihez kezdesz magaddal? Mit akarsz elérni az életben? Mik a céljaid? Nagy kérdések ezek, amire mindenki keresi a választ. Vannak, akik reálisan akarják felfogni az életet és vannak álmodozók és sokan e kettő között. Szerintem a realitásra épp úgy szükség van, mint az álmodásra. Mernünk kell álmodni, hogy nagy célokat tűzzünk ki magunk elé, amik akár egész életünkön át ösztönöznek bennünket. Ugyanakkor reálisan kell látnunk önmagunkat, képességeinket, lehetőségeinket, hogy ne csalódjunk és, hogy tudjuk, mikor mi legyen a következő lépés. Ha tudjuk kik vagyunk, tudni fogjuk mit kell tennünk álmaink beteljesítésének érdekében, de azt meg kell tennünk. A prédikátor pontosan erre figyelmeztet minket. Először is azt tanítja, hogy az időnk véges. A Seol, ahová tartunk, az a sír. Bár so...

"Jézus pedig azonnal kinyújtva kezét, megragadta őt, és mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" Máté 14.31   Hányszor mondtuk szüleinknek vagy hallottuk gyermekeinktől: "mindjárt". Ami azt jelentette: "várj, még nem most". Időnként pedig a "mindjárt"-ból soha lett. Ezért is mondjuk néha egymásnak: "nem mindjárt, MOST!"... Ebben a szakaszban (Máté 14.22-33) háromszor találkozunk az "azonnal" kifejezéssel. Amikor a tanítványok és a tömeg lelkesen királlyá akarták Jézust tenni, akkor ő azonnal elküldte a tanítványait a Galileai-tó túlsó partjára és elbocsátotta a sokaságot. Talán a tanítványok nem kerülnek bele az éjszakai, embert próbáló viharba, ha késedelem nélkül "azonnal" engedelmeskednek... Másodszor akkor olvassuk ezt a szót a történetben, amikor a tanítványok kétségbe esve küszködnek a viharban, és egyszer csak látnak valami furcsát és ijesztőt: mintha valaki közeledne feléjük a háborgó víze...

„Alkalmas időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt az alkalmas idő. Íme, itt az üdvösség napja!” 2Korintus 6:2.  Pál apostol ezt a mondatot Ézsaiás prófétától idézi. A szövegösszefüggésben ez így található: „Ezt mondja az ÚR: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítlek… Útközben lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük. Nem éheznek, és nem szomjaznak majd, nem bántja őket a nap heve, mert AZ terelgeti őket, aki könyörült rajtuk, AZ vezeti őket forrásvizekhez.” (ÚjProt) Neked szól! És persze nekem! Meghallgat! Megsegít! Élelmet és forrásvizet ad! Terelget! Megkönyörül rajtad! Aztán végignézel magadon, és sorolod az ellenkezőjét: Kevés a fizetésem/nyugdíjam, beteges vagyok, családi problémáim vannak, adósságom van, nincs időm semmire, Bibliát is csak néha tudok olvasni, a gyerekeimmel is már ki tudja mikor ültem le beszélgetni, a férjemről/feleségemről nem is beszélve… és tudod folytatni a...