reggeli dicséret

“Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.” Máté evangéliuma 7. fejezet 7. vers A kisfiam a minap játék közben odabújt hozzám, és csak annyit mondott: “Kérek szépen Dörmit!” Mit mondhat erre egy apa? Repültem a szekrényhez, hogy adjak neki egy kis finomságot, elvégre szépen kérte. Egy apa ilyen. Ha a gyerek szeretne valamit (és az nem káros, jó neki) akkor gondolkodás nélkül igyekszik megadni neki. Még jó, hogy Isten egy jó apa. Amikor Jézus a hegyi beszédben erről beszél, úgy mutatja be az Atyát, mint egy szeretetteljes apa, aki mindent megtesz a gyermekeiért. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincs több ajtó, amit csukva találsz majd. Nem azt jelenti, hogy holnap már ott parkol a BMW a ház előtt. Nem azt jelenti, hogy minden rendben lesz innentől kezdve. Azt mondja Jézus, hogy Isten, mint egy jó apa azt szeretné, ha mindenünk meglenne, hogy a helyes úton járjunk. Ha boldogok lennénk és teljesek. Ehhez nem kell a világ legdrágább órája lóg

  Ezért bizakodva mondjuk: „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” Zsidókhoz írt levél 13:6 Elisabeth Kübler-Ross, a híres pszichiáter, A halál és a hozzá vezető út című korszakalkotó könyv szerzője arra a következtetésre jutott megfigyelései alapján, hogy alapvetően minden érzelem vagy a szeretetre, vagy a félelemre vezethető vissza. A szeretet és a félelem minden más érzelem alapja. Az érzelmeket szeretet-félelem alapú párokba rendezte, mint a boldogság – bánat, az empátia – közöny, magabiztosság – bizonytalanság, tisztelet –  szégyen, tartozás – elhagyás, csoda – rémület, elfogadás – harag. Megfigyelése szerint a két emberi érzelem – a szeretet és a félelem érzése – nem létezhet egyszerre.  Pál a fenti bizakodó mondat előtt Isten ígéretét idézi: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Más szóval: "Szeretlek!" és ha Isten - aki maga "a szeretet" - ezt mondja, akkor a félelem oszlani kezd. Ahogyan János apostol mondja: "A szeretetben ni

"Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket." Ézsaiás próféta könyve 11. fejezet 6. vers Az örök életről gondolkozva a legtöbb keresztény könnyen elragadtatja magát, és túlzásokba esik. Tudom, nehéz elképzelni, hogy túlzásokba lehet esni annak ellenére, hogy a Biblia tanítása szerint Isten a jelenlegi, földi tapasztalataink alapján elképzelhetetlen, teljes boldogságban és teljes békében eltölthető szó szerinti örökkévaló életet szán nekünk — hogyan lehet ezt még a túlzásokig fokozni? Valójában nem is olyan nehéz, mint hinnénk. Egyesek szerint szárnyakat kapunk a mennyben, mások szerint nem fogunk emlékezni a földön szerzett emlékeinkre... Kár ezen vitatkozni: mivel egyikünk se járt még az örök életben , ezért empirikus információnk nincs róla, hogy milyen is lesz valójában, a legjobb ha a Szentírásra támaszkodunk ebben a kérdésben. A mai ige egy gyönyörű messiási prófé

  „És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.”  ( Máté evangéliuma 18. fejezet 3 . vers ) Olyannak lenni, mint egy gyermek? Hogyan, milyen módon és miben? Az egyháztörténelem feljegyzi, hogy voltak olyan keresztény irányzatok, akik mindezt szó szerint értelmezték és úgy próbáltak élni és viselkedni, mint a gyermekek. Nem hordtak ruhát, nem használtak semmilyen evőeszközt, négykézláb csúsztak másztak, stb. Aztán vannak, akik azt boncolgatják, és azon vitatkoznak, hogy vajon hány éves lehetett az a gyermek, akit az Úr odaállított a tanítványok elé. Biztos nem egy csecsemő, mert az még tudatlan, de nem is egy 3-4 éves, aki toporzékolva hisztizik és nem is egy lázadó kiskamasz. Egyáltalán fiú volt, avagy egy kislány? És kinek volt a gyermeke? Megint mások a gyermeki erényeket veszik számba és azokat elemezgetik; a kíváncsiság, az érteni vágyás, a dolgokra, a világra való ő

„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” Zsoltárok könyve 32.fejezet 8.vers Az egyik legszebb zsoltár, figyeld csak… „Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett.   Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt. Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével. Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zabl

"Mert te vagy az én menedékem, erős tornyom az ellenséggel szemben." 61. Zsoltár 4. vers Mint minden fiú, gyerekkoromban nagyon szerettem a háborús játékokat. Leginkább azért, mert a mi kicsiny falunk terepe nagyszerűen alkalmas volt az efféle tevékenységekhez. A focipálya mellett otthagyott építőanyagokból, blokkokból nagyszerű várat tudtunk építeni úgy, hogy egymásra tettük őket. A szemközti hegy aljánál álló domb pedig csodás lehetőséget adott egy bunker kiásásának, aminek neki is kezdtünk hárman, a bátyám, a barátja, Öcsi, meg én. A mi utcánk fölött pedig a kaszálón, a Gábor-güdre mellett, tán a második világháborúból ottmaradt két, azóta lágy lankássá szelídült lövészárok adott otthont a nagy sárcsatáinknak. Ezt a csatát sohasem fogom elfelejteni, amíg élek. A gyereksereg két táborra oszlott és mind a két csoport választott a nagyok közül egy-egy kapitányt. Mi kicsik voltunk a csapatban a töltelék. Szép tavaszi nap volt, a hóolvadás utáni puha föld igazán alkalmas volt a

„Fiam, ne téveszd ezt szem elől, vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy! Ez élteti lelkedet, és ékesíti nyakadat. Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg. Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol. Nem kell attól félned, hogy hirtelen fölriadsz, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától.” Példabeszédek könyve 3:21-26 Törtek már be hozzád, vagy loptak már el tőled valamit? Amikor velem ez megtörtént, a tárgyi veszteség mellett a legrosszabb az volt, hogy a biztonságérzetemtől fosztottak meg. Ezek a sebek pedig nem egykönnyen gyógyulnak. Talán ezért is volt olyan jó olvasni ezeket a fenti igéket. Reményt kaptam belőlük. Bölcs Salamon, a Példabeszédek könyvének írója ebben a fejezetben Isten bölcsességéről beszél, és boldognak mondja azt az embert, aki megtalálta azt (13. vers). A Mindenható ezen tulajdonsága segítségével vitte véghez a teremtés monumentális művét, ezzel alkotta meg