reggeli dicséret

"Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester?" Jób 36,22 2014-ben megkérdeztek hazánkban 13'826 kilencedikes és tizedikes diákot arról, hogy milyen egy jó tanár. ( http://ofi.hu/publikacio/milyen-jo-pedagogus-elvarasok-szerepek-kompetenciak-az-empirikus-kutatasok-tukreben ) A következő válaszok születtek (bátorkodtam mellé írni, hogy milyen Isten; a felsorolást a teljesség igénye nélkül használtam): 1. Jól tanít, élvezetes tanórákat tart, érdekesen magyaráz Jézus tanításait ezrek hallgatták, majd többen ezt mondták: "Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók."  (Márk 1.22) Vagyis jobb tanárnak, előadónak tartották, mint azokat, akiknek ez volt a kötelességük. 2. Magas szinten ismeri a saját tantárgyát Pál apostol arról írt a Korinthusiaknak, hogy a Szentlélek ismeri a legjobban Isten dolgait és ő tanítja meg velünk mindezeket. "Mert ki ismerheti meg

Íme, két idézet a békéről: „Az ENSZ békefenntartó műveletek használhatnak fegyveres erőt önmaguk, a mandátum és civilek védelmére, különösen olyan helyzetekben, ahol az állam nem képes a biztonság garantálására és a közrend fenntartására.”   (Idézet: UNIS Bécs ENSZ Központ Az ENSZ-békefenntartók Nemzetközi Napja 2016. május 29. Az ENSZ főtitkára Ban Ki-Mun üzenete: Hőseinkre emlékezve) „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne féljen!”   János 14:27. Nem úgy adom, ahogy a világ adja… Miért? A világ hogyan adja? Milyen „békét” tud adni a világ? Biztosan hallottad már ezeket, vagy hasonló mondatokat: -           Fegyverkezés a békéért! -           Ne aggódj, senki nem tudja meg! -           Nyugi, nyugi, mindenki így csinálja -           Most mit parázol? Nyugodj már meg! -     Ne izgulj! Béke van! Ezzel szemben Jézus az Ő békességét kínálja nekünk. Az Ő békességét, aminek

"Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem." Zsoltárok könyve 32:8 Egy vallástörténeti könyvben olvastam, hogy az ókori Közel-kelet többistenhitű vallásai, tehát az ószövetségi Izrael népét körülvevő vallások (Mezopotámia, Szíria, Hettita, Fönícia, Egyiptom) nem ismerik az „út” fogalmát. Ez a talán első olvasásra jelentéktelennek tűnő dolog mély mondanivalót rejt magában. Egy babiloni ember részt vett a vallási szertartásokon anélkül, hogy bármiféle belső lelki változáson keresztülment volna. Féltve őrizte ősi rendtartásait, nehogy bármi változás csússzon a liturgiába, úgy azonban, hogy eközben ő maga spirituálisan érintetlen maradt. A vallás nem kínált föl semmilyen lelki utat, szellemi kalandot, spirituális fejlődést, nem nyújtott semmi nemű bensőt formáló istenélményt. Arra volt hivatva, hogy a világ állandó és változatlan voltát mutassa be. Evvel szemben a zsoltáros „útról” beszél – jól ismert fogalom ez az e

„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!”   (Mikeás könyve 7. fejezet 18-19. vers) Neked tetszik az, amit a reggelente a tükörben látsz? Nem nagyon? Valamit kéne csinálni a kócos frizuráddal, az egyre több ránccal, a kialvatlanságról árulkodó szem alatti táskákkal, no meg a plusz kilókkal… Milyen jó, hogy minderre, ma már van megoldás! Fésű, hajcsavaró, vagy épp egy hajsütő, egy kis hajfesték az ősz szálak ellen, ránctalanító krémek, bőrradír, smink, körömlakk, vagy festék... A kilókkal már kissé nehezebb a helyzet, bár így télen nem is annyira feltűnő. Mire jön a nyár addig, kevesebb édesség, csodakapszulák, teák, vitaminbogyók, ha ezek nem használnak, jön egy kicsit drasztikusabb diéta, vacsora megvonás, lé böjt, no és a mozgás… vé

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. ” Máté szerinti evangélium 11. fejezet 28. verse „Én megmondtam...” Ismerős a mondat? Senki sem szereti hallani, mégis mindenki mondja. Tanácsból mindig jó sok van. Annyi, hogy már alig győzzük kiválogatni, hogy melyiket is válasszuk. Tavaly egymás után négyszer estem vissza a betegségbe, így nagyjából két hónapra kiütöttem magam. Hol rosszabb, hol jobb volt az állapotom. Orvoshoz nem mentem, már csak az utolsó alkalommal. (Köszönöm, most nem kérek szemrehányó mondatokat, akkor kaptam eleget). Tényleg makacs voltam és nem akartam elmenni, mert gondoltam hamar kikerülök a jajból, meg hát annyi tanácsot kaptam a gyömbértől a hagymateáig, a fokhagymás piritóstól a húslevesig. Annyi orvos nincs is, mint amennyi tanácsot kaptam ez alatt a két hónap alatt. Aztán elmentem az orvoshoz, alaposan kikérdezett és a következő gyógymódot javasolta: „PIHENJEN legalább négy-öt napig”.

És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam. Ésaiás könyve 65:24 A modern életformában lételemünkké vált a kommunikáció, és megannyi eszköz támogat is ebben bennünket. Bárhol járunk is, igényünk, hogy kapcsolatban maradjunk másokkal és az információk forrásával, ha pedig valami ebben mégis megakadályoz (pl. nincs térerő és ezáltal kapcsolat), akkor nyugtalanná válunk, és kiderül, hogy ez már egyfajta függőség. Miközben alapvetően társaságra, figyelemre, és adott esetben segítségre vágyunk, mégis ritkán keressük azt a Valakit, akinek a "hálózata" ingyen használható, ráadásul mindenhol elérhető, és bármikor rákapcsolódhatunk. Nem tudunk olyan helyre menni, ahol nincsen „térerő”, ahol kívül kerülünk a hatókörén, a hallókörén (Zsolt. 139:7-10). Időpontot sem kell előzetesen egyeztetnünk ahhoz, hogy kapcsolatba lépjünk Vele, és sorba sem kell állnunk, ha szeretnénk megszólítani. Ki hallott már ilyet a

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” Zsoltárok könyve 50:15  Akárhányszor eszedbe jut a néhány nappal ezelőtti tragikus kimenetelű baleset, beleborzongsz a gondolatába, és keserű érzés ül a szívedre. Fiatalabb volt nálad. Igen, csak egy évvel, de akkor is. Fiatal volt, és bár személyesen nem ismerted, csak annyit mondhatsz róla, hogy a kollégád volt, halálának híre mégis megrázott.  Egy férj, egy apa, aki nem jön többet haza, pedig annyian várják. Néhány pillanatra próbálod a család helyébe képzelni magad, elmerengsz azon, mit is mondanál a gyermeknek, aki kérdőn néz az ajtó felé, hogy apuci mikor jön? Aztán erőszakot alkalmazol agyad tekevényein, és igyekszel már nem gondolni erre, mert ez túl sok. Ez nyomorúság.  Mint egy szelet kenyér az éhezőnek, úgy szólít meg téged ez az ige. Isten segítségét kínálja fel benne. Támaszát. Jelenlétét.  "Hívj segítségül! Engem hívj segítségül!" - szól az ősi iraton ke