reggeli dicséret

"És hallottam valami nagy sokaság hangját, amely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya..." Jelenések könyve 19:6-7 Sógornőm esküvőjén voltunk. Mikor véget ért a ceremónia, mind beültünk a kocsinkba, és elindultunk a pár kilométerre lévő vacsora helyszín felé. Mivel az előtte lévő nap elég sok nem tervezett út csúszott be, a szemem rögtön az üzemanyag szint jelzőre szaladt, ami szinte üvöltött. "Ha nem adsz egy dízelt, nem is mész sehova!" Ahogy robogtunk át településeken keresztül, valahogy ez a gondolat mozgott legkevésbé a fejemben. A tömeg csak úgy zúgott, ahogy a méterek követték egymást. Annak a húsz-harminc autónak a dudaszója és a motorok zúgása elnyomott minden gondolatot, ami nem arról szólt, hogy együtt ünneplünk. Mikor Istenre gondolsz, mi jár a fejedben? Mi zúg a fejedben? Mi...

“Hadd halljam meg, mit hirdet az Úristen! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok.” Zsoltárok 85:9 Akik rendszeresen olvassák a Bibliát, és megfigyelték az Ószövetségben a választott nép történelmének megörökített mozzanatait, és a prófétákon keresztül hozzájuk szóló isteni üzeneteket, azok észrevehettek egy érdekes jelenséget. Isten sokszor küldött figyelmeztetést azokban az időszakokban, amikor a nép figyelmen kívül hagyta tanácsait és parancsait, és kizsákmányolták a kiszolgáltatottakat, illetve Isten helyett a bálványokhoz fordultak. Ezek a feddő üzenetek általában arról szóltak, hogy mivel a maguk útját akarják járni, Isten sem erőlteti rájuk áldásait és védelmét, és ezért számíthatnak rá, hogy az ő országukban is lesz szárazság, járványok, háborúk, jönnek a megszállók, és így tovább, amik máshol is történnek a dolgok természetes rendje szerint. Ami azonban érdekes, hogy a figyelmeztető üzenetek után a próféták szavaiban, írásaiban idővel...

“Az Úr pedig így szólt Mózeshez: Menj végig a nép előtt, és végy magadhoz néhányat Izráel vénei közül! Vedd kezedbe botodat, amellyel a Nílusra ütöttél, és menj! Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép. Mózes így cselekedett Izráel vénei előtt.” Mózes második könyve 17:5-6 Az utolsó korty teát ittam meg a kedvenc bögrémből, leteszem magam elé az asztalra, és akaratlanul is megakad a szemem a feliraton: "Bízz bennem, lelkész vagyok". A bögrét a lelkészi felszentelésem alkalmából, az öcsémtől kaptam ajándékba. Egy lelkész életében nincs is talán meghatározóbb esemény, mint a felszentelése, hiszen ez az az alkalom, amikor az egyház elismeri, hogy a szolgálatra Isten hívta el őt, és hogy a lelkész önszántából az életét erre a célra különíti el. A "segéd" jelző eltűnik, és amikor az egyházi vezetőség a térdelő lelkész fejére teszi a kezét, és áldást kér rá és a családjára, mintha (de csak mintha) valami alig érezhet...

„Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jöjjek ide meríteni!” ( János evangéliuma 4. fejezet 15. vers ) Mondd, te mit ajánlanál fogfájásra? Jeges borogatást? Sós-borsos vízzel való öblögetést? Szegfűszeget, fokhagymát, szódabikarbónát? Vagy valami komolyabb fájdalomcsillapítót? Algopirin, algoflex? Hogy fogorvost? Hát igen. Tudom, hogy ez lenne az igazi megoldás, de… De miért van az, hogy az igazi megoldás helyett azonnal a pótszerekhez nyúlunk? Vagy, hogy azt gondoljuk, hogy a dolgok csak úgy maguktól rendbe jönnek? Miért félünk az igazi megoldástól? Miért félünk a fogorvostól? A samaritánus asszony kérése, hogy ’Add azt a vizet, hogy ne kelljen idejárnom’ ugyanezt tükrözi. Megelégedne és bezárkózva élne egy soha ki nem fogyó korsóval, ahelyett, hogy rendezné az életét, a bűneit és felemelt fejjel járhatna. Jézus, a Nagy Orvos erre mutat rá és erre ad orvosságot. Jákob kútja egy ciszterna, melyben összefutnak a környé...

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” Pál levele a rómaiakhoz 15:13 Miben reménykedtél legutóbb? Beteljesült a reményed? Ha esetleg nem, durva kudarcnak élted meg vagy vettél egy mély levegőt és mentél tovább? Esetleg ott tartasz, hogy már reményed sincs? Elvesztetted a bizalmat a reményben és inkább falat húzol magad köré, hogy ne essen megjósolhatatlan bántódásod? Ha egy mély levegővel tovább tudsz lépni, akkor igazán erős vagy. Ha az utóbbi tábort erősíted és már nem mersz reménykedni, akkor most kérlek vegyél velem egy mély levegőt és engedj meg néhány gondolatot a reményről… A napokban elcsüggedtem. Ebben a mélységben egy kedves ismerősöm egy zseniális gondolatot osztott meg velem. Valahogy így hangzott: Isten azt is tudja, amit mi még nem. Ő azt az utat is látja, amit mi még nem ismerünk. Életünk nehézségei pusztán bizonyságok, hogy amit hiszünk, gondolunk és vallun...

„Új éneket énekeltek ekképpen: Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből.”  Jelenések könyve 5. fejezet 9. vers Isten létezését, nagyságát, hatalmát többféle módon ismerhetjük el. Elismerhetjük a logika vagy a tapasztalatok kényszerítő hatása alatt. Ez történik majd Jelenések könyve szerint, amikor Isten ítéletei nyilvánvaló lesznek mindenki előtt: „ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid.” Jelenések 15.4 A 22. Zsoltár is szól erről: „A föld legvégéig mindenkinek eszébe jut az Úr, és megtérnek hozzá, őelőtte borul le a népek minden nemzetsége. Mert az Úré a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét m...

„És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva. Hallottam egy hangot a mennyből, mint nagy vizek zúgását és mint hatalmas mennydörgés hangját; és a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfásoké, amikor hárfán játszanak. És új éneket énekelnek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről.” A jelenések könyve 14:1-3 Egy időutazásra hívlak, Kedves Olvasó! Most nem a múltba, hanem a jövőbe. Elszámolunk háromig, és képzeld el a következőt: Egy… kettő… három… Mintha megállt volna az idő itt, a mindennek végén. Az összes atom és részecske az Ő parancsára vár, hogy hogyan szűnik meg, és hogyan teremtetik majd újjá. Mert hiába mondták sokan, ez nem a vég. Ez inkább a kezdet. Valami új, valami jó, valami végre tökéletes kezdete. Mindennek középpontjában ott van Ő, akit megöltek...