reggeli dicséret

“Hadd halljam meg, mit hirdet az Úristen! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok.” Zsoltárok 85:9 Akik rendszeresen olvassák a Bibliát, és megfigyelték az Ószövetségben a választott nép történelmének megörökített mozzanatait, és a prófétákon keresztül hozzájuk szóló isteni üzeneteket, azok észrevehettek egy érdekes jelenséget. Isten sokszor küldött figyelmeztetést azokban az időszakokban, amikor a nép figyelmen kívül hagyta tanácsait és parancsait, és kizsákmányolták a kiszolgáltatottakat, illetve Isten helyett a bálványokhoz fordultak. Ezek a feddő üzenetek általában arról szóltak, hogy mivel a maguk útját akarják járni, Isten sem erőlteti rájuk áldásait és védelmét, és ezért számíthatnak rá, hogy az ő országukban is lesz szárazság, járványok, háborúk, jönnek a megszállók, és így tovább, amik máshol is történnek a dolgok természetes rendje szerint. Ami azonban érdekes, hogy a figyelmeztető üzenetek után a próféták szavaiban, írásaiban idővel...

“Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem.” Jób könyve 5:17-19 Nem rég elém került egy humoros kép pár. Az elsőn egy férfi volt, legyen a neve Nick, aki összetörten ül a padon, miközben egy barátja vigasztalja a következő monológgal: “Ne aggódj! Istennek terve van ezzel az egésszel.” A második képen egy szakállas férfi áll, kezében egy kőtáblával, amin a következő mondatok szerepelnek: “Isten tervei: 1. Megteremteni a világot. 2. Olyan traumát okozni Nicknek, amit nem tud egészséges módon feldolgozni.” Isten nem tervez neked rosszat. Isten tervében nem szerepel az, hogy elveszíted a munkád, a családod, vagy hogy bántalmaznak, esetleg olyan betegséggel kell küzdened, ami egy életre tönkretesz, vagy akár el is veszi azt. Jób sem erről beszél. Istennek nem célja, hogy ártson neked. Sajnos van bűn, van Sátán és van sze...

“Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival.” Ézsaiás próféta könyve 1:19 Amikor a kisfiamra rászólok, ő sokszor csak annyit ért belőle, hogy megtiltok valamit neki, amit ő szeretne. A legtöbb esetben viszont az ő javát szolgálja a tiltás. A “ne ugrálj a kanapén” valójában azt jelenti “félek hogy leesel, és megütöd magad”. A “nem eszünk édességet ebéd előtt” annyit tesz “szeretném ha egészségesen táplálkoznál, hogy erős és egészséges felnőtt legyen belőled”. Persze egy két éves gyerek nem érti ezt, és nem is kell neki. Nekem is harminc év és két gyerek kellett, hogy megértsem ezeket a szabályokat. Isten sokszor úgy beszél velünk, mint egy apa a két éves gyerekéhez. Izrael népével is így tett. A nép még nem értette mi értelme a parancsolatoknak, a szabályoknak, csak a tiltást látták benne. Isten bármennyire is magyarázhatta volna nekik, hogy mi értelme az egésznek, számukra érthetetlen lett volna, mert akkori kultúrájuk, felfogásuk, ismereteik nem engedték volna meg, hog...

“Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!” Ezékiel próféta könyve 3:17 Egyik nap a gyermekeim a szobában játszottak, amikor nagy sírást hallottunk. Odarohantunk, és láttuk, ahogy a két és fél éves kisfiam a fél éves kislányom hátán fekszik. (Ölelni akarta, de a lányom nem bírta azt a súlyt.) Persze próbál vigyázni rá, de azért ez nem olyan egyszerű. Nem tudunk rájuk állandóan figyelni, néha történnek balesetek. Fiam vigyáz a lányomra, amennyire egy két éves gyerek tud, mert mondjuk mit csináljon, tanítjuk rá, hogy kell óvja a kicsit. Valami ilyent kért Isten is Ezékiel prófétától. Isten mint egy jó apa elmondja az egyik gyerekének, hogy hogy tud vigyázni a másikra. Utasításokat ad, hogy mit kell tegyen, hogy kell tegye. Ezékiel nem feltétlen kellemes dolgokat kellett mondjon, de nem is ez a dolga. Figyelmezteti testvéreit, hogy ne történjen a kelleténél nagyobb baj. Ilyen egy jó testvér. A fenti mondatoknak a tanulsága ...

“A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.” Pál második levele Timóteushoz 3:16-17 A Bibliáról nagyon sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy egy történelemkönyv, vagy kézikönyv lenne. Nem is tudományos szaklap, vagy receptkönyv. Persze most sokan nézik úgy a kijelzőt, hogy csóválják a fejüket, mert vannak benne történelmi adatok, kézikönyvbe illő utasítások, tudományos állítások és még receptek is. A Biblia nem mindenért, minden helyzetet megoldandó íródott. A teljes Írás Istentől ihletett, de nem jó mindenre. Amikor elromlik az autóm, nem sokat segít, ha felcsapom a kedvenc zsoltárom. Ha a munkahelyen be kell fejeznem az adminisztrációt, valószínű nem Dániel könyvét fogom olvasgatni. Ha a gyermekemnek kell segíteni a történelem házijában, valószínű nem a Jelenések könyvét fogom előkapni. A Biblia funkciója Isten szerinti életre...

“…hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.” Timóteusnak írt második levél 4. fejezet 2. vers Amikor gyerek voltam, egy gyülekezetben egyik testvér elmondta, hogy valamelyik nap találkozott egy másik felekezetbe tartozó szomszédjával. A beszélgetés gyorsan abba az irányba terelődött, hogy ez a szomszéd rossz helyen van, és beadta a derekát Sátánnak. Amikor megkérdeztük, hogy miért ezt mondta neki, a fenti igével válaszolt. Nekem valahogy sosem stimmelt ez a válasz. A kulcs megint a folytatásban van. Pál nem csak annyit ír, hogy vágd a másik ember fejéhez a szerintem összetartozó, általam értékesnek tartott részleteket a Bibliából (és egyéb irodalomból). Azt mondja, hogy mindig legyél kész Istenről beszélni, akkor is, ha épp kellemes, akkor is ha épp kellemetlen (neked). Használd ezt arra, hogy rámutass a buktatókra, és segítsd a másikat Isten felé. Vedd elő, és bíztass vele. A kérdés ugyanaz, mint a jól...

"Így fognak visszatérni azok, akiket az Úr kiváltott, és ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik." Ézsaiás könyve 51:11 Isten sohasem hagy reménység nélkül. Amikor a legsúlyosabb ítéletet kell kihirdetnie, akkor is megszólaltatja a reménység üzenetét mindazok számára, akik elfogadják a feddést és visszafordulnak a rossz útról. Ésaiás prófétán keresztül Isten az Asszír és a babiloni hódításról ad hírt. Világossá teszi, hogy a hűtlenség miatt, fenyítésként engedi meg ezeket a pusztító támadásokat. A célja azonban nem az, hogy elveszítsen, hanem, hogy megmentsen. Ezért a pusztítás üzenete mellett megszólal a helyreállítás, a visszatérés ígérete is. A szabadítás, ahogyan hazaviszi a foglyokat hasonló lesz ahhoz, ahogyan Egyiptomból kiszabadította népét. Ez a prófécia nem csupán a babiloni fogságból való szabadításra utal, hanem előképe annak a végső szabadításnak, amikor Jézus...

„ Aki szereti az intelmet, szereti a tudást, aki pedig gyűlöli a feddést, az ostoba marad.” (Példabeszédek könyve 12:1) Van egyáltalán valaki, aki szereti az intést, a fenyítést? Van valaki, aki alig várja, hogy megfeddjék, megintsék őt mások? Aligha. Hogyan mondhatta azt Salamon, hogy „aki szereti az intelmet” – éppen Salamon, akiről úgy tudjuk, hogy rendkívül bölcs ember volt? Lehet ezt a szöveget másként is érteni, mégpedig úgy, hogy az ember nem az intésben gyönyörködik, hanem alapvetően a tudás, az ismeret, az értelem után szomjúhozik. Tudja azonban, hogy ennek eléréséhez sok tanításra, intésre van szüksége. Az intelem csak eszköz a tudás eléréséhez, egyfajta nevelő. »A legenda szerint a vadgalamb a szarkát kérte meg, hogy tanítsa őt meg fészket építeni. A szarka örömmel igent mondott, hiszen ki lehetett volna jobb tanítómester a fészeképítés tudományában, mint éppen ő, akinek a fészke igazi mestermű. Amint elkezdődött a tanítás, a vadgalamb rázendített: „túúúdom, ...

„Boldog ember az, akit te megfeddesz Uram, és akit megtanítasz a te törvényedre, hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján,míg megásták a vermet a hitetlennek.” Zsoltárok könyve 94:12-13 Egy alkalommal fiatalokkal beszélgettünk arról, mi a boldogság, és arra kértük őket, próbálják meghatározni, mikor érezték magukat boldognak, illetve szerintük mi az igazi boldogság. Különböző meghatározások születtek. Mindegyikben volt egy közös vonás, éspedig az, hogy a boldogságot egy pozitív eseményhez, állapothoz vagy érzéshez kötötték. Ha ma reggel megállsz egy percre és elgondolkozol azon, mit jelent számodra a boldogság, valószínű hasonló eredményhez jutsz majd. Éppen ezért hangzik nagyon furcsán ez a zsoltár: boldog ember az, akit megfedd az Úr. Melyikünk az, aki örül a feddésnek? Még ha teljesen megalapozott is, ha tudjuk, hogy valóban rossz fát tettünk a tűzre, vagy éppen nagyon elvetettük a sulykot, és ha mi a másik helyében lennénk, ha kívülről szemlélnénk magunkat, mi is hason...