reggeli dicséret

„ A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. ” Apostolok cselekedetei 17:30 „Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az Istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek."  Azokban a sötét korszakokban, amelyek Krisztus megjelenését megelőzték, a világegyetem Uralkodója elnézte a pogányok bálványimádását; most azonban Fia által eljuttatta az igazság világosságát az emberiséghez és elvárja mindenkitől - nemcsak a szegényektől és alacsonysorsúaktól, hanem a földkerekség büszke filozófusaitól és fejedelmeitől is -, hogy üdvösségük érdekében megtérjenek.” (E. G. White: Apostolok története) Elgondolkodtam ezen az idézeten. Egyértelmű, hogy Jézus Krisztus óta annak, aki akarja, világos ké

Állhatatossággal és az Írások vigasztalása által reménységünk legyen – és teljes egyetértés uralkodjon köztünk Jézus Krisztus szerint – írja Pál a Rómaiakhoz (15:4-5.vers) Állhatatosság, vigasztalás, reménység, egyetértés… csupa olyan jelző, ami talán ötven év múlva az ismeretlen kifejezések süllyesztőjébe kerül. Nézz szét magad körül. Kitartó, állhatatos, elvhű emberrel ritkán találkozol. De ez az Ige azt mondja, ha tanulmányozod Isten Igéjét, akkor az kitartóvá, állhatatossá formál, megvigasztal és reményt ad. És az ilyen ember környezetében igazán jó lenni. Akiből sugárzik az optimizmus, a bátorítás, aki nem egykönnyen adja fel. Aki reményteljesen néz a jövő felé, mert tudja, honnan jött, és hova tart. Aki le tud hajolni, képes megvigasztalni. Isten szeretné, ha Te lennél ez az ember. Adta számodra a mai napot. Kezdd hát el gyakorolni ezeket az elveket, és tulajdonoddá lesznek. Ne add föl, ha elsőre nem sikerül. Használd a kézikönyvet, a Bibliát, s meglásd, sikerülni

„Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged.” Példabeszédek könyve 20:22 Ősi szokás, hogy a rosszért rosszal fizetnek. A vérbosszú például olyan erősen beleivódott bizonyos kultúrákba (Korzika, Szardínia, Albánia, bukovinai székelyek, kaukázusi népek, stb.), hogy a megtorlás kötelezettsége több generációkon át, apáról fiúra száll. A bosszú motivációja ezeknél a népeknél a meghalt ősök szellemétől való félelem. Ha a hozzátartozó nem torolja meg a megölt rokonán esett sérelmet, átok telepszik a családra. Ma már talán nem hiszünk az ilyen mesebeszédben, de a bosszú bizonyos formáit még mindig elfogadhatónak tartja a társadalom. Koller Éva pszichológus például így fogalmaz: „Bármennyire is furcsa, a bosszúval paradox módon éppen a megsérült kapcsolat helyreállítására törekszünk. A legfőbb jó ugyanis az életünkben az, ha együtt tudunk részt venni a helyzetekben. Arra törekszünk, hogy megosszuk egymással az érzéseinket.” Így, vagy úgy, de a bos

„Sok ember kegyesnek mondja magát, de igazán hűséges embert kicsoda találhat?” /saját fordítás/ (Példabeszédek könyve 20. fejezet 6. vers) „ Az embereknek nagyobb része hirdeti kiki az ö jó-vóltát: a’ki pedig mindenben igaz mondó vólna, ki találhat ollyant? ” /Eredeti Károli Gáspár/ No, de bármelyik fordítást is nézzük, a valóság, hogy Salamon megállapítása ma is éppúgy igaz, mint háromezer évvel ezelőtt. Fellángol bennünk egy érzés, hűséget fogadunk barátnak, házastársnak, Istennek, aztán múlik az idő, ami addig rózsaszín volt, most néha szürke, s tán van, hogy fekete. Amikor jönnek a nehézségek, akkor látszik meg, ki az, aki nemcsak szájával mondta ki; Jóban rosszban, egészségben betegségben… Ilyenkor mindig eszembe jut Jézus szava; „kevesen voltál hű…” (Máté 25:21) aztán elénk hoz olyan történeteket, melyeken keresztül meg akar tanítani, a valódi hűség, és az igaz ragaszkodás szépségére. Egy ilyen Greyfriars Bobby története, aki egy skye terrier volt

Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor. Zsoltárok 133 Ez a zsoltár az ún. bölcs mondások közé tartozik. Ez a zsoltár a fogság utáni időkre mutat, és hétköznapivá vált ez a zarándokének. A Hermón hegy, és a Sion összekapcsolása is ezt támasztja alá, valamint a főpapról szóló rész és emberek egyetértéséről szóló rész is azt támasztja alá, hogy hétköznapi zarándokénekről van szó.   A zsoltáríró az emberek együtt élésének a pozitívumát ragadja meg, ugyanis régen ez egy léleksimogató dolog volt. Gyakran megesett, hogy az apa halála után a testvérek az örökséget nem osztották fel, hanem együtt tartották, és együtt művelték a földeket, és látták el a gazdasági feladatokat. Így nagyobbak voltak a lehetőség

"Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a maga testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet." Pál levele a galáciaiakhoz 6:7-8 "Billy Graham leányával készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban:  - Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek? Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott: - Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén?   Hare (akit meggyilkoltak) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban,

„... a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” Pál levele a rómaiakhoz 12:10 Együtt kellene mennünk, összefogva, a másikat segítve, de ehelyett az ujjak egymás felé mutogatnak, hogy ő kezdte, ő a hibás. Könyökök fúródnak az oldalakba, gáncsok és taposás. Mert ha én buktam, a másik bukjon nagyobbat, és úgy már jobb lesz nekem. Ha én elestem, a másiknak még a nadrágja is szakadjon el a zuhanás közben, és akkor kevésbé érzem a szégyent a saját kudarcomért. Ha én a padlón vagyok, lerántok mást, hogy a helyére kerülhessek. - Agyad csak zakatol tovább, keresed az adandó alkalmakat, mikor előrébb léphetsz, amikor mást magad mögé utasíthatsz, mert itt most rólad van szó, neked győznöd kell, és nem adod alább. És ezt gondolja körülötted mindenki. Mindenki győzni akar, és senki sem szeretne utolsóként kullogni a cél felé. Senki sem akar lemaradni a pozíciókért folytatott harcban, itt mindenki Valaki akar lenni, ki akar törni a szürkeségbő