reggeli dicséret

"Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” János evangéliuma 13. fejezet, 14-15. vers Tizenhárom éve minden világjárvány-mentes nyáron egy hétre kiköltözünk barátaimmal Európa egyik legnagyobb zenei fesztiváljára, a budapesti Sziget Fesztiválra, ahol napi 12 órában várjuk a vendégeket teázásra és beszélgetésre. Bár volna mit írnom erről, hiszen minden évben körülírhatatlan tapasztalat, ma csak egyetlen, számunkra már természetesnek számító részéről szeretnék írni pár gondolatot: a tisztálkodásról. Az idei Sziget után, ahogyan minden ilyen alkalommal, most is, a cipőt, amit egész héten használtam, körömkefével és antibakteriális tisztítószerrel álltam neki mosni. A sok por, az izzadtság, a kosz, és inkább nem is megyek bele, hogy konkrétan mi minden, a kis mélyedésekben mind ott lapultak, és ha a későbbiekben is használni szeretném, csak úgy tudom, ...

„Simon Péterhez lépett, aki így szólt hozzá: Uram, te mosod meg az én lábamat? Jézus így válaszolt neki: Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted. Péter így szólt hozzá: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám. Simon Péter erre ezt mondta neki: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is! Jézus így szólt hozzá: Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.” János evangéliuma 13:6-10 „Nem, ez nem lehet igaz! Hát hogy engedhetitek neki? Néztek csak mind, mint borjú az új kapura, és egyikőtök sem mer megszólalni? Miért nem veszi már ki valaki a lavórt meg a kendőt a kezéből? Miért nem lép senki semmit? Na jó, akkor ez megint rám marad. - Mester, nem. Ez így nincs rendjén. Ha a többiek hallgatnak is, mint a sír, én akkor sem bírom ezt ki szótlanul. Te ezt nem teheted meg! Te vagy a Messiás, a Király, aki...

"Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” János evangéliuma 13. fejezet, 14-15. vers Nyolc éve minden nyáron másfél hétre kiköltözünk barátaimmal Európa egyik legnagyobb zenei fesztiváljára, a budapesti Sziget Fesztiválra, ahol napi 14 órában várjuk a vendégeket teázásra és beszélgetésre. Bár volna mit írnom erről, hiszen minden évben körülírhatatlan tapasztalat, ma csak egyetlen, számunkra már természetesnek számító részéről szeretnék írni pár gondolatot: a tisztálkodásról. Az idei Sziget után, ahogyan minden ilyen alkalommal, most is, a szandált, amit egész héten használtam, körömkefével és antibakteriális tisztítószerrel álltam neki mosni. A sok por, az izzadtság, a kosz, és inkább nem is megyek bele, hogy konkrétan mi minden, a kis mélyedésekben mind ott lapultak, és ha használni szeretném, csak úgy tudom, ha alaposan kimosom. Ilyen...

“Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok.”  János evangéliuma 13:19 “Júdás felett kimondatott jajszavával, Krisztus tanítványaival kapcsolatos kegyelmi szándékát is nyilvánvalóvá tette. Így közölte velük Messiássága megkoronázó bizonyítékát. "Megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok" (Jn 13:19).  Ha Jézus hallgatott volna, mintha nem lett volna tudatában annak, hogy mi lesz vele, akkor a tanítványok azt gondolhatták volna, hogy Mesterük nem rendelkezett isteni előrelátással, és meglepődve és elárulva került a gyilkos csőcselék kezébe. Egy évvel előbb Jézus megmondta tanítványainak, hogy tizenkettejüket választotta ki magának, de közülük az egyik ördög volt. Most Jézus Júdáshoz intézett szavai, melyek bizonyították, hogy árulása teljesen ismert volt Mestere előtt, egyben megerősítették Krisztus igazi követőinek a hitét megaláztatásának ideje alatt. Mikor pedig Júdásna...

„Amikor bemerítkeztetek, és ezáltal Krisztussal együtt eltemettek titeket, Isten ugyanakkor Krisztussal együtt fel is támasztott benneteket, mivel hittetek hatalmában, amelyet akkor mutatott meg, amikor feltámasztotta Krisztust a halottak közül. Ti ugyanis lelkileg halottak voltatok bűneitek miatt, és azért, mert a régi emberi természet uralkodott rajtatok. Isten azonban Krisztussal együtt új életet adott, miután megbocsátotta minden bűnünket.”  Kolossébeliekhez írt levél 2. rész 12-13. vers. (Egyszerű fordítás) A napokban elgondolkodtam azon, milyen csodálatos dolgot adott Isten a keresztség szertartásával. Nem a gyermek-, hanem a felnőtt keresztségre gondolok. Képzeld csak el, hol van még egy olyan lehetőség, hogy bármit elkövettél életedben, legyen az házasságtörés, lopás, kisebb vagy nagyobb bűn, sőt olyan is, ami látszólag megbocsáthatatlan – legalábbis az emberek szemében, s Te azt megbánod, őszintén bocsánatot kérsz Istentől, és lehetőséged van megkeresztelked...

"Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek." (János evangéliuma 13:14-15) A lábmosás szertartás, még akkor is, ha épp profán okból hajtják végre. A téren térdig állnak a szökőkút vizében a turisták: megtisztulás és felfrissülés sugárzik az arcukról. Akik körben állnak, irigykedve nézik a katarzist.  A lábmosás szertartását pompás és liturgikus keretek között végzik, akár vallásos kisközösségek tagjai, akár maga a pápa végzi el húsvétkor. Pedig a szakrális lábmosás ereje a profánságában rejlik! A tanítványok kényelmetlenül érezték magukat. Megérkeztek a ház hűvösébe, és jól esett volna egy tál hideg vízbe mártani a poros lábukat, de szolga nem jelentkezett. Egyikük sem mozdult. A szemük sarkából lesték a többieket, és még egy csúnya pillantást is vetettek a mellettük ülőre: "Csináld már!" Senki sem modul. "Miért nem te!...