reggeli dicséret

„Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad.” ( Ézsaiás könyve 54:10 ) Az ókorban mind vallási, mind stratégiai szempontból nagy jelentőséget tulajdonítottak a magaslatoknak és a hegyeknek. Ennek oka egyrészt az, hogy az ég közelsége miatt az ember akaratlanul is közelebb érzi magát az Istenhez, másrészt a megközelíthetőség nehézsége miatt az adott hely extra védelmet nyújt lakóinak. Nem véletlen tehát, hogy a városokat, az erődítményeket a hegyekre építették, mert úgy hitték, hogy így senki nem pusztíthatja el otthonukat, senki nem bánthatja családjaikat, és nem háborgathatja elhunyt szeretteik nyugalmát. Ám, természeti katasztrófák, népvándorlás, háború, ostrom, árulás, kiéheztetés, vagy egyszerűen az elnéptelenedés miatt, nincs olyan emberkéz alkotta település a földön, amely ma is úgy néz ki, ahogy akkor, és azok birtokolják, akik alapították...

"És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem." 2 Kor 12,9 Amikor valaki dicsekszik minden esetben ellensúlyoz, kompenzál valamit. Az a gyerek, aki a játékaival kérkedik a suliban, valójában magányos és barátokat szeretne. Aki szépségével próbál hencegni, lehetséges, hogy belső ürességét takargatja, csakúgy, mint az, aki erejét fitogtatja, mert a matekfeladatot nem képes megoldani. Aki nagy vagyonára büszke lehet, hogy jellemhibáit rejtegeti. Amikor dicsekszünk felnagyítjuk egyik pozitív tulajdonságunkat, hogy eltakarjuk vele azt, ami hiányzik belőlünk. Olyanok vagyunk ilyenkor mint Ádám és Éva, akik körülaggatták magukat faágakkal, hogy ne lássa meg Isten, hogy immár meztelenek és ne gyanakodjon, hogy elkövették azt a bűnt, amire előre figyelmeztette őket. Ezért a dicsekvés valójában önmegváltás, ami által magunk...

És ő mondá nékik: Menjetek, egyetek kövért és igyatok édest és küldjetek belőle részt annak, akinek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak, és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségtek.  Nehémiás 8,10 Nagyszerű tudni azt, hogy az embernek van lehetősége új ismeretekre szert tenni. Ez ma már nem úgy megy, mint régen, az információ áralmás felgyorsult és árad. Annyi információt kapunk, hogy válogatnunk kell, hogy mit hallok meg és mit nem, mert rengeteg hír van. Már ebben is döntenünk kell. A nyugati társadalom alapja a döntési lehetőségeink maximalizálása. Annál nagyobb a szabadság, minél több döntési lehetőség közül választhatok. Az idézett vers előtt azt olvashatjuk, hogy a nép, Izrael népe kesereg és keservesen sír, miközben hallják, ahogy az Isten törvényét olvassák fel és magyarázzák. Egész biztos, hogy megértették azt, amit hallottak. Nem zavarta őket össze semmi, egész nyilvánvaló volt minden egyes szó. Mikor szoktunk mi ke...

„ Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és a hegyek omlanak a tenger mélyébe.”  Zsoltárok könyve 46:2-3 A zsoltárok könyve mindig is közel állt a szívemhez. Akárhányszor egy nehezebb, próbákkal teli életszakaszhoz érkeztem, úgy éreztem, a benne található ígéretek, átélt tapasztalatok vigasztalást adnak nekem. Akkor van igazán erejük ezeknek a szavaknak, ha bajban vagy, és valóban úgy érzed átcsptak fejed fölött a hullámok. Amikor nincs hova fordulnod, és gyenge vagy. Ha minden megy a megszokott kerékvágásban, ha nem történik semmi „eget rengető” dolog életünkben, talán ezek a szavak üresen csenghetnek, ám akkor, amikor „megindul a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe” , amikor remeg a talaj a lábunk alatt, akkor inunkba száll a bárotságunk, és félni kezdünk. Szinte nincs olyan ember, aki ne érezne félelemet ilyen helyzetben. Személy szerint csak kisebb földrengéseket éltem...