reggeli dicséret

Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság. Példabeszédek könyve 16. fejezet 18. vers Az „összeomlás” nagyon erős szó. Más bibliafordítások pusztulásnak vagy romlásnak nevezik, az eredeti héber kifejezés is valaminek a tönkremenetelére utal. Salamon tehát nem egyszerűen egy kellemetlen tulajdonságtól óv. Arra figyelmeztet, hogy a gőg olyan útra vihet, amelynek végén valami valóban összetörhet az életünkben. Lehet ez egy kapcsolat, amelyben már képtelenek vagyunk belátni a saját hibáinkat. Lehet családi vagy munkahelyi konfliktus, ahol senki nem akar engedni. Lelki értelemben pedig akkor válik igazán veszélyessé, amikor annyira bízunk a saját ítéletünkben, hogy már Isten vezetésére sem érezzük szükségünket. A büszkeség nem mindig látványos. Megjelenhet abban, hogy nehezen mondjuk ki, hogy tévedtem, megsértődünk egy őszinte visszajelzésen vagy inkább magyarázkodunk, mint hogy vállaljuk a saját részünket. Pedig lehet, hogy éppen az a mondat óvna meg egy későbbi bukástó...

Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára. Pál levele a filippiekhez 1:6 Egy hónapja különleges eseményen vehettünk részt a férjemmel. Az egyik gyermekünk iskolája, és a hozzá hasonló iskolák minden évben olimpiát szerveznek egy bizonyos évfolyamon tanulók számára. Összegyűjtik a gyerekeket az ország különböző pontjairól, városállamokat alkotnak belőlük, és napokon keresztül készítik őket a nyolc próbára. Van többek között „maratoni” futás, gerelyhajítás, diszkoszvetés, magasugrás. És itt tényleg nem a győzelem számít, nincs is győztes egyetlen próbában sem. Vagyis dehogynem! Mert itt tényleg mindenki győztes. Az edzők az adott gyermekhez igazítják a lécet, mindenki mindenkit megtapsol, a nézők szurkolnak, és a végén mindenki kap érmet. Fantasztikus élmény volt számunkra, szülők számára ez a nap, ahogy láthattuk gyermekünk küzdelmét, ismertük a kihívásait, a nehézségeit, és leírhatatlanul büszkék voltunk rá, ahogy odat...

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Efézusi levél 2:8-9 Szoktál dicsekedni? Mire vagy büszke? Hogyan, mivel dicsekszel, amikor dicsekszel? Érdekes kérdés a dicsekvés kérdése. Egyrészről ott van a jól végzett munka öröme. Megelégedéssel tölt el, amikor valamit elkészítettünk, jó eredménnyel befejeztünk. A befektetett idő, energia meghozta gyümölcsét. Másrészről ott vannak az elbukások elrettentő történetei, kezdve Luciferrel ( Ezékiel könyve 28:12-19 ), vagy Babilon királyával ( Dániel könyve 4. fejezete ), amelyek gyökerénél ott van az önfelmagasztalás, büszkeség, öndicsőítés… A Biblia arra emlékeztet, hogy minden hátterében ott van Isten kegyelmének ajándéka, ezért legyünk hálásak, és dicsőítsük Istent. Hálánk és dicsekedésünk többet árul el a kegyelemhez való viszonyulásunkról, mint gondolnánk! Te miért adsz hálát, kit magasztalsz ma? Legyen áldott a napod!

Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. Rómabeliekhez írt levél, 5. fejezet 3-5. vers Talán te is többször összefutottál már az interneten azzal a mémmel, ahol két kisfiú beszélget arról, milyen híres személyeket ismernek, és egyikük szégyenlősen ezt mondja: "Nem akarok dicsekedni, de én hallottam, amikor apukám Istent az Atyjának szólítja." A Bibliából jól ismert Pál apostol már kevésbé visszafogott ezen a téren. Ő többször is határozottan kijelenti, hogy Istent ismerni, vele kapcsolatban lenni igenis dicsekvésre méltó tény, és gyakran büszkélkedik is vele. De felmerülhet bennünk a kérdés: a büszkeség és a dicsekvés nem rossz dolog? Hát, attól függ, mi a célod vele. Ha dicsekvéseddel mások fölé emeled magad, és azt érezteted a környezetedbe...

  „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.”   ( Jeremiás könyve 9. fejezet 23-24. vers )   Találkoztál már dicsekvő emberrel? Mit éreztél? Hát, igen. Az önfelmagasztaló ember taszítja a környezetét, Főleg akkor, ha az önfényezés nyíltan és úgymond agresszív formában bukkan fel. De sokkal gyakoribb, amikor a kevélység, a büszkeség becsomagolva kúszik elénk. Hiszen dicsekedni nemcsak a tudással, az erővel, vagy a gazdagsággal lehet. Sőt, nem tudom megfigyelted e, de keresztény körökben nagyobb divat a hiányainkkal, a szenvedéseinkkel dicsekedni. Azzal, hogy milyen kegyesen tűrjük a sokszor magunk által kreált szenvedéseket, és a saját hibás döntéseink, vagy bűneink következmén...

"Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság. Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt." Példabeszédek 16. fejezet 18-19. vers 2004-ben készült el A bukás című nagyszerű filmdráma a fasiszta Németország utolsó napjairól. Megrázó részletességgel mutatja be, ahogy Hitler a vezérkarral a bunkerba bezárkózva álmodott a nagy áttörésről, a háború megfordításáról, miközben a német haderő felmorzsolódott, s a szövetséges csapatok már Berlint ostromolták. A faji magasabbrendűség eszméjében felfuvalkodott vezér teljesen elveszítette a valóságérzékét, s ez nemcsak a rendszer bukásához vezetett, hanem tízezrek haltak meg értelmetlenül, csak ebben az utolsó tizenkét napban is. Ez a történet nagyon látványosan mutatja be azt, amit a Példabeszédek könyve fent idézett szakaszának első mondata állít. De ennél sokkal kisebb bukásokat, amiket a túlzott büszkeség (a felfuvalkodottság vagy gőg) okozott, valószínűleg mi magunk...

"Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára." Galatabeliekhez írott levél 6. fejezet 14. vers Emlékszem rá, hogy amikor húszévesen katona voltam, táviratban értesültem az unokaöcsém születéséről. Abban az időben még leginkább képeslapokon meg levelekben osztottuk meg örömeinket, bánatainkat a barátainkkal, rokonainkkal; esetleg táviratot küldtünk, ha nagyon fontos esemény történt, mint az említett esetben is. Tíz évvel később már elterjedtek voltak a mobiltelefonok, és egyre általánosabb lett az internet használata is. Így hamarabb és könnyebben eljutottak hozzánk barátaink fontos életeseményeinek hírei. Ma már majdnem mindenkinek van facebook oldala, és ott szinte bármit közhírré tehet, amit akar. Így könnyen birtokába juthatunk olyan fontos információknak, hogy éppen mit és kivel vacsorázik az ismerősünk, vagy milyenre festette ki a körmét; és még fé...

"Ne gondold tehát majd magadban: Az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! Hanem gondolj mindig Istenedre, az Úrra, ő ad neked erőt a gazdagodáshoz, hogy szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak, fenntartsa mind a mai napig." 5Mózes 8.17-18  Alkoholbetegtől hallottam a következő mondatot: tudok inni örömömben, tudok inni bánatomban, egyetlen érzés van, amire nem tudok inni: a hála. Ez jutott eszembe, a fenti bibliai részletet olvasva. A hála és a hálás szeretet a legerősebb motiváció, amely pozitív változáshoz vezet bennünket. De mi segít minket hálás lelkületre? Könnyű annak, aki zsákutcába jutott, és nyilvánvaló , hogy Isten segített neki a bajban. (Persze még ekkor sem biztos, hogy elismerjük Isten segítségét.) Mi van azonban akkor, amikor van erőnk a terhek hordozásához, amikor megoldjuk a problémákat? Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy lássuk erőfeszítéseink eredményét, hogy érezzük: hasznára vagyunk a környezetünknek....

„Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet.” ( Zsoltár 10:17 ) Bizonyára feltűnt neked, hogy a mai gondolat címe szegényeket említ, azonban a zsoltárrészlet alázatosokról beszél. Mi köze a szegénységnek az alázatossághoz? Minden szegény ember alázatos is egyben? Nem feltétlenül. A szegénység általában anyagi hiányt jelent, de lehet más módon is szegény az ember, annak ellenére, hogy van elegendő pénze (pl.: ismerünk lelki, érzelmi szegénységet, továbbá lehet valaki szegény emberi kapcsolataiban stb.). Az alázatosság azonban a büszkeség, gőgösség, felsőbbrendűség érzésének a hiányát jelenti, illetve annak tudata, hogy nincs mivel büszkélkedni az illető személynek. Nem minden szegény ember alázatos, csak azok, akik felismerték szegénységüket és tudják, nincs mivel büszkélkedniük. Ezzel ellentétben a laodíceai gyülekezetről szóló mennyi jelentés alapján tudjuk, hogy a laodíceaiak rendkívüli lelki szegénységben éltek, mégis büs...

„Az Úrnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem.” Zsoltárok könyve 71:16 „24 évesen már saját háza volt” – csíptem el egy fél mondatot nemrég egy beszélgetésből. „A te korodban én már dolgoztam, és megvettem az első autómat” – halljuk máskor. „40 évesem már a gyerekeimnek vettem lakást..”. „Kiváló dolgozó érdemrendet kaptam a brigádban.” „Ezek a mai fiatalok semmire nem valók…, bezzeg, amikor még én voltam fiatal, volt erkölcs, és tartás.” „Én még kiálltam a hitemért, … kilométereket gyalogoltunk, hogy ott legyünk reggel az imaházban… Ez a Zsoltár az „öregember könyörgése” – mégsem olvasunk semmi hasonlót a fenti gondolatokhoz. Perszer más volt akkor a világ, más az érték, a cél, a teljesítmény. Mégsem a világunkban lévő változások miatt más a hangvétel, hanem a gondolkodás más. „Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta. Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szün...

„A becsületes emberek útja kikerüli a veszélyt, életét tartja meg, aki útjaira vigyáz. Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.” Példabeszédek könyve 16:17-18 Vannak előre látható dolgok. A tettek és következményeik láncolata törvényszerűségek szerint követik egymást. Mégis sokszor úgy élünk, mint ha ránk nem vonatkoznának ezek a szabályok. Miért van az, hogy egyesek állandóan bajba kerülnek, úgymond rossz társaságba keverednek, míg mások csak elvétve tapasztalnak hasonlót? Az életünk menetébe nekünk is van beleszólásunk. Az, hogy kivel találkozunk, hová megyünk, milyen tevékenységekkel töltjük időnket – a mi döntésünkön múlik. A büszke, gőgös ember úgy gondolja, hogy ő akkor is meg tud állni a bajban, ha maga sétál bele. A túlzott magabiztosság elveszi a veszélyérzetet, és ilyenkor szinte biztos a bukás. Még a bibliai Dávid király is, aki megtérése után Isten szíve szerinti férfi volt, beleesett a nagyravágyás c...

„Erre ezt mondta az Úr a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat.” Jób könyve 1:8 A minap vendégek voltak nálunk. A közös ebéd után kisfiam számára a délutáni alvás ideje jött volna el, mi pedig egy jó társasjátékba kezdtünk volna bele. Csillogott fiam szeme, amikor feleségem megkérdezte, hogy nincs-e kedve alvás előtt részt venni a játékban. Csakhogy a Catant nem óvodás korú gyerekeknek találták ki. Fiam azonban lelkesen ült az asztalnál, és feszülten figyelte, ahogy próbáltam a játékszabályokat az ő nyelvére lefordítani. Aztán elkezdtünk játszani. Igaz ugyan, hogy egyesével számolta össze a dobókocka pöttyeit, és olykor tanácsolni, segíteni kellett döntéseiben, de alapvetően megértette a szabályokat. Adta vette a különböző nyersanyagokat, és utakat, városokat épített belőle, sőt, végül a legnagyobb lovagi hatalom státuszára is szert tett. Szinte éreztem, ahogy szétárad bennem ...