reggeli dicséret

“Most tehát az embereket akarom meggyőzni vagy Istent? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” Pál levele a galatákhoz 1:10 Minden év utolsó napja felkészülés a következő első napjára. Ez giccses én hangzik, de igaz. A szilveszter az új évre való készülés ideje. Ez az a pillanat, amikor elhatározzuk, hogy lefogyunk, többet mozgunk, többet olvasunk, új hobbit kezdünk el űzni, vagy megszabadulunk egy régi szokástól. Most gondold végig idén milyen fogalmakat teszel! Sorold be a három következő kategóriában: "mások miatt akarok változni", "magam miatt akarok változni", vagy "Isten miatt akarok változni". Ha ezzel kész vagy, utána olvasd tovább! Ha mások miatt akarsz változni, akkor felmerül a probléma, mi lesz ha nem lesznek melletted? Mi van, ha megszakad a kapcsolat? Akkor minden visszatér a régi kerékvágásba? Akkor az egész tőlük függ. Az egész csak azért történik, mert azt gondolod, hogy

" Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, szent félelemmel éljetek földi vándorlásotok idején, tudva, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” Péter első levele 1. fejezet 17-19. vers “Uram, én egész évben méltó akartam lenni hozzád. Már az év első napján megfogadtam, hogy idén többet fogom olvasni az Igédet, többet imádkozom hozzád és lelkesebben énekelek neked. Az elmúlt 12 hónapban keményen dolgoztam, túlóráztam; ha valaki megbízott valamivel, elvállaltam, még akkor is, ha nem volt időm vagy energiám rá. Sokszor a szabadnapjaimon is dolgoztam. A munkahelyen minden erőmet megfeszítve azon voltam, hogy ne keveredjek konfliktusba a kollégákkal, ne szóljak ingerülten; elnyomtam a hevesebb érzelmeket, hogy magatartásom méltó lehessen hozzád. Bizonyságot tettem rólad

Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni. Zsoltárok könyve 84:11 Elterülsz a kanapén, és alszol egyet a két ünnep között okafogyottá vált, illatozó fenyőfa fényében. Senki nem állít fel, senki nem szól rád, hogy húzd össze magad. Betakarnak egy pokróccal, mert szeretnek. Vacsora illata lengi be a szobát, és felébredsz. Nem sietsz sehova, otthon vagy — még akkor is, ha már nem az otthonod ez a hely. Lehet, hogy egykor az volt, de aztán felnőttél és elköltöztél. De ilyenkor, nagy ritkán újra hazajössz. Lehet, hogy valóságban, lehet, hogy csak az álmaidban, de még gondolatban is jó egy kicsit itthon lenni. Mindenkinek megvan ez a hely: ahova belépve nyugalom tölti el a szívét. Ahol biztonságban érzi magát, ahol azok veszik körül, akikkel szeret együtt lenni. Lehet, hogy ez utóbbi még fontosabb, mint a fizikai épület, vagy helyszín. Az otthon nem egy hely, hanem egy érzés. Lehet, hogy te ott érzed magad "

  „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”   ( Máté evangéliuma 28. fejezet 18-20. vers ) Egyszer egy idős professzort arról faggattak, hogy miként tett szert nagy tudására. A válasza a következő volt: Tudják, nekem olyan szüleim voltak, akik becsületességre, szorgalomra és kitartásra neveltek. Az ő segítségükkel jobbnál jobb iskolákban tanulhattam és kiválóbbnál kiválóbb mesterek lábainál sajátíthattam el hivatásom fogásait, ám a legtöbbet mégiscsak a tanítványaimtól tanultam, akikre saját gyermekeimként tekintek. Jézus fenti megbízása ugyanezt fejezi ki. A mi feladatunk nem a prédikációinkért rajongó hallgatók, feliratkozók, követők számának növelése, hanem a kör

„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!” Zsoltárok könyve 143.fejezet 10.vers Az új év közeledtével sokan veszik górcső alá az elmúlt esztendőt és összegzést készítenek annak minden jó és rossz pillanatáról. Hiszen az élet nem csak napsütéssel teli napokból áll, hanem vannak borúsabb időszakok is, amikor még az eső is esik és örülünk annak, hogy ha legalább egy esernyő van nálunk. Ha viszont az sincs, akkor bosszankodunk/szomorkodunk, hogy miért kerültünk ilyen szerencsétlen helyzetbe… A 143. zsoltár egy ilyen borúsabb időszak lezárásáról és a szabadulásról szól. Élete egyik nehéz időszakában találjuk az írót, aki azért könyörög Istenhez, hogy szabadítsa ki abból a reménytelennek tűnő helyzetből, amellyel küzd és amely megkeseríti életét. Tudja, hogy az Úrnál semmi sem lehetetlen és ereje hatalmas. Visszaemlékszik eddigi élete nagy szabadulásaira és szívében, amely most csüggedt és fáradt, pontosan tudja, hogy Istennél van

„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog. Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, ahogyan aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadni szoktak, akiknek zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján. Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!” Ézsaiás könyve 9:1-6 Egy gyermek. Ő volt Isten megoldása. A Gonoszra, bűnre, lázadásra, háborúra és pusztításra egy gyermek volt a felelet. A sötétségre, g