Engedd meg magadnak!

„Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.”

Zsoltárok könyve 100

Hogy vagy, Kedves Olvasó? Milyen hetet hagysz magad mögött? Mik voltak benne a kihívások és az örömök? Milyen áldásokat fedeztél fel? Milyen győzelmeid voltak? Melyek voltak azok a(z akár aprónak tűnő) lépések, amiket te igenis megtettél, és büszke vagy rájuk? Mi az, ami aggasztott vagy talán még mindig aggaszt? Mi keltett benned félelmet, és mi volt az, ami lelkesített? Miért vagy hálás?

Ma reggel engedd meg magadnak ezt a 10 percet, hogy beszélgethess ezekről a kérdésekről Istennel! Engedd meg magadnak az időt arra, hogy kizárd egy kicsit a külvilágot, hogy csak te legyél ott és Ő. Nem tudom, milyen érzések vannak benned az elmúlt hétről, nem tudom, miket fogsz Vele megosztani, de azt tudom, hogy Ő meghallgat. Mindent. Az örömöt, a hálát éppúgy, mint a fájdalmat, a számonkérést, a haragot. Nem kell semmin se szépítened, előtte valóban lehetsz az, aki vagy, az összes érzéseddel, az elmúlt hét teljes pakkjával együtt.

Vannak napok, amikor nagyon könnyen megy a hálaadás, amikor tényleg közel érzed magad Istenhez, és egy csepp kétely sincs benned afelől, hogy Ő szeret téged. És vannak olyan napok, amikor nem tudod őszintén elmondani ezt a fenti zsoltárt, mert nehéz hinni Isten jóságában. Amikor felülkerekednek rajtad a miértek, amikor bántás ér, pedig te szeretetet adtál, amikor legszívesebben keresnél magadnak egy búvóhelyet, ahová nem mehet utánad senki sem, és hosszú időre magadra zárnád az ajtaját.

Ő vár ma reggel téged, akárhogy is vagy. Vár akkor is, ha ma a lelki állapotodhoz egy átokzsoltár passzolna leginkább, vagy még egy a fentinél is hangzatosabb dicséret. De akkor is vár, ha csak hallgatni tudsz a jelenlétében.

Isten jó, és ezen nem változtatnak a mi éppen aktuális érzéseink, a hitünk erőssége, a megéléseink. Isten jó, és vágyik a társaságunkra, arra, hogy kapcsolódhassunk egymáshoz. Hát ajándékozzuk meg magunkat egy őszinte beszélgetéssel!