Engedd meg magadnak!
„Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.”
Hogy vagy, Kedves Olvasó? Milyen hetet hagysz magad mögött?
Mik voltak benne a kihívások és az örömök? Milyen áldásokat fedeztél fel?
Milyen győzelmeid voltak? Melyek voltak azok a(z akár aprónak tűnő) lépések,
amiket te igenis megtettél, és büszke vagy rájuk? Mi az, ami aggasztott vagy talán
még mindig aggaszt? Mi keltett benned félelmet, és mi volt az, ami lelkesített?
Miért vagy hálás?
Ma reggel engedd meg magadnak ezt a 10 percet, hogy beszélgethess
ezekről a kérdésekről Istennel! Engedd meg magadnak az időt arra, hogy kizárd egy
kicsit a külvilágot, hogy csak te legyél ott és Ő. Nem tudom, milyen érzések
vannak benned az elmúlt hétről, nem tudom, miket fogsz Vele megosztani, de azt
tudom, hogy Ő meghallgat. Mindent. Az örömöt, a hálát éppúgy, mint a fájdalmat,
a számonkérést, a haragot. Nem kell semmin se szépítened, előtte valóban
lehetsz az, aki vagy, az összes érzéseddel, az elmúlt hét teljes pakkjával
együtt.
Vannak napok, amikor nagyon könnyen megy a hálaadás, amikor
tényleg közel érzed magad Istenhez, és egy csepp kétely sincs benned afelől,
hogy Ő szeret téged. És vannak olyan napok, amikor nem tudod őszintén elmondani
ezt a fenti zsoltárt, mert nehéz hinni Isten jóságában. Amikor felülkerekednek
rajtad a miértek, amikor bántás ér, pedig te szeretetet adtál, amikor
legszívesebben keresnél magadnak egy búvóhelyet, ahová nem mehet utánad senki
sem, és hosszú időre magadra zárnád az ajtaját.
Ő vár ma reggel téged, akárhogy is vagy. Vár akkor is, ha ma
a lelki állapotodhoz egy átokzsoltár passzolna leginkább, vagy még egy a fentinél
is hangzatosabb dicséret. De akkor is vár, ha csak hallgatni tudsz a
jelenlétében.
Isten jó, és ezen nem változtatnak a mi éppen aktuális érzéseink,
a hitünk erőssége, a megéléseink. Isten jó, és vágyik a társaságunkra, arra, hogy kapcsolódhassunk egymáshoz. Hát ajándékozzuk
meg magunkat egy őszinte beszélgetéssel!