reggeli dicséret

„A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.” Példabeszédek 4,14 Ha van valami, amit minden ember un, ha van valami, amit mindenki gyerekkorától már ezerszer is hallott, az ez. „Ne tedd ezt! Ne tedd azt! Ez így nem helyes, másképp kellene! Hallgass rám! …” Mégis olykor a legnagyobb, a legfontosabb igazságok a legelcsépeltebbek is egyben. Miért kell Istennek állandóan csak figyelmeztetni bennünket? Miért van tele a Biblia azzal, hogy ne legyünk rosszak, hogy kerüljük a gonoszságot? Sokan gondolják, hogy ez már nagyon unalmas, és nem akarják többet hallani. Tegyük fel, hogy Isten valóban az, akinek mondja megát: Mindannyiunk csodálatos mennyei Apukája, aki nagyon, de nagyon szeret bennünket. Annyira, hogy képes volt értünk adni az életét. Vajon miért mondja akkor mindig ezeket nekünk? Miért van tele a nekünk írt levele mindezzel? A válasz szerintem egyértelmű: mert szükségünk van rá! Vagyis mi emberek, mindannyian bűnösek vagyunk és hajlamosa

„ Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által?” Zsoltár 119:9. Képzeld el, hogy lehetőséged adódik arra, hogy egy felmérést végezz fiatalok és idősek között. Arra a kérdésre keresed a választ, hogy mit jelent az erkölcsi tisztaság. Mit gondolsz, milyen válaszokat kapsz? Szerintem, valami ilyesmiket: -          Az mi? -          Erkölcs. Erkölcs. Az valami szexszel kapcsolatos ugye? -          Ki törődik ma az erkölccsel! Mindenki csinálja azt, ami neki jól esik! -          Ugyan kérem! Az erkölcs mindenkiben benne van. A belső énje határozza meg, hogy valami erkölcsös-e vagy sem. -          Arra gondol, hogy nem erkölcsös az adócsalás? Ugyan kérem! Keressen egy erkölcsös embert ebben az országban! -          Régen is más volt, meg ma is más. Ugyebár haladnunk kell a korral! Ki mondja meg, hogy, helyes-e az adócsalás, a házasság előtti szexuális kapcsolat, elítélendő-e a „harmadik” személy egy házasságban, meddig

Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. János evangéliuma 3:18 - Van belépője? - Mindjárt megkeresem... Azt hiszem a nadrágzsebembe tettem... - Van belépője? - Igen, emlékszem, hogy ide tettem a hátsó zsebbe. Látja, olyan nagy, szinte elveszik benne az ember. - Van belépője? - Hát már én magam is kételkedem benne, pedig egészen biztos, hogy az elébb még megvolt. - Van belépője? - Kék színű volt, a hátlapján egy mágnescsík, és még nevettem rajta, hogy az egyik betű hiányzott.. - Van belépője? - Tudja, mostanában annyi gondom van... - Van belépője? - Hogyha jobban meggondoljuk, akkor nem is olyan fontos az a jegy. Gondoljon bele, csak egy darab papír. - Van belépője? - Eddig azt hittem, hogy van, de látja, be kell vallanom, hogy nincs... - Kér egyet? Van örök élete? Hisz Jézusban? Akar hinni Jézusban?

„Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.” (János evangéliuma 3. fejezet 19-21. vers) Nemesvámoson tagja vagyok egy jelzőrendszeri munkacsoportnak, melynek célja a gyermekek és a családok védelmének előmozdítása, a kiskorúak sérelmére elkövetett visszaélések megelőzése, jelzése, esettanulmányok ismertetése. A legutóbbi ilyen megbeszélésen a rendőrség kommunikációs részlegének egy vezetője ismertette a rendvédelmi szervek idei terveit. Ezek szerint idén szeretné az állam a rendőrség imázsát javítani. Így egy úgynevezett ’beszélgető rendőr’ program kapcsán felkeresnek minden társad

„Ó, Örökkévaló – imádkozott – , sejtettem én már akkor, mikor még otthon voltam, hogy ezt fogod tenni! Emiatt akartam Társisba futni! Hiszen ismerlek téged, hogy kegyelmes, irgalmas és nagyon türelmes Isten vagy, hogy hűséges szereteted az égig ér, és ha csak lehet, megváltoztatod büntető ítéleted.” Jónás könyve 4:2 Jónás, nem éppen a próféták gyöngye, de talán épp ezért tudunk tőle sokat tanulni. Ő az az ember, aki úgy megy életet menteni, hogy közben azon drukkol, hátha lesújt Ninivére Isten ítélete. A történetben nem is Jónás viselkedése a megdöbbentő, hanem Isten kegyelme. Isten következetes. Szinte szó szerint ismétli meg a korábbi parancsot, ami még a nagy-hal kaland előtt elhangzott. Isten azt mondja: „rendben, felejtsük el ezt a kitérőt, most pedig menj Ninivébe a nagy városba és mondd el nekik üzenetemet.” Elindul Jónás, egy napig gyalogol és hirdetni kezdi: még negyven nap és elpusztul Ninive. A prédikálás hatására megtörténik az a csoda, amire alig lehetett szá

"Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök." Pál levele a galatákhoz 3:26-29 Képzelj el egy igazán jó embert! Egy olyan valakit, aki segítőkész, nem megy el érzéketlenül a bajba jutott mellett, aki szereti a családját, barátait, szomszédjait. Aki mellett biztonságban érezheted magad, és tudod, sosem fog visszaélni bizalmaddal. És most mondd el, mondd ki, Barátom, milyen kép jelent meg szemeid előtt? Milyen a bőrszíne az általad elképzelt jó embernek? Milyen nemzetiségű? Milyen nemű, mennyi idős? Mennyi pénz lehet a bankszámláján? Talán ledöbbensz, mennyire igazságtalan a kép, és megkérdőjelezed a saját képzeletedet.  De ebben a világban élü