reggeli dicséret

Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Zsoltárok könyve 91:11-12 Ha teheted, Kedves Olvasó, ne csak ezt a rövid idézetet, hanem az egész zsoltárt olvasd el ma reggel! Nem hosszú, összesen 16 igeversből áll, de így egy teljesebb, még szebb képet kapsz arról az Istenről, aki ebben a kaotikus világban igyekszik kalauzolni minket. Mert itt sokszor „nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek.” ( Prédikátor 9:11 ) Azok a Miért? kérdések jogosan törnek ki belőlünk, és sokszor nincs rájuk válasz. De merítsünk erőt a mai zsoltárból, ami egy olyan Istenről beszél, aki nem a biztonságos távolból szemléli az eseményeket, hanem jelen van az életünkben. A mi Istenünk a saját bőrén tapasztalta meg, milyen embernek lenni. Ne úgy nézz magadra, mint aki ...

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Zsoltárok könyve 23:1-4 Aki vezet, ismeri a rengeteget, mint a tenyerét, és akkor is tudja, merre kell menni, ha az ösvényt már rég benőtte a fű, a bokrok vagy egy csapat akácfa. Megeshet, hogy az egyik kereszteződésnél te erősködsz: „Már pedig itt nem tovább egyenesen, hanem srégen balra kell menni!” „Akkor menjünk arra!” – biccent békésen, és később veled együtt küzdi át magát a kiszáradt patakmeder bokaficamító kövein. Eljön a pillanat, nem is egyszer, amikor úgy érzed, itt a vége, te feladod, nem éri meg keresztülgázolni a csalántengeren. Aztán mégis folytatod. Vele. Sajgó lábakkal, kimerülten. De az út épp egy csendes ligethez ér, ahol jólesik megpihenni, új erőre kapni, aztán élvezni, ahogy a szél összekócolja a ha...

„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” ( János evangéliuma 14. fejezet 6. vers ) A labirintusok és az útvesztők rejtélye - piramisok, Minósz király mitologikus labirintusa, középkori katedrálisok padlózata, az északi népek pázsit-, vagy sövénylabirintusai, a modern számítógépes játékok útvesztője - életkortól és kultúrától függetlenül ősidők óta foglalkoztatja az embert.   Ide-oda tekergő útvonal, titkos átjárók, nehézségekkel és veszélyekkel teli folyosók, zsákutcák, önmagukba visszatérő ösvények, és csak egyetlen célhoz vezető út. Igen, az útvesztő maga az életünk és sokszor a hitünk szimbóluma. Amikor ebben a keszekusza életben bénultan bolyongunk, amikor megoldhatatlan problémák ejtenek foglyul, amikor rendre ugyanabba a csapdába esünk bele, amikor mindenütt csak fal van és nincs kiút. Bizony, Isten és közénk az Ördög hatalmas labirintust épített, utak szövevényes hálózatát, utaka...