reggeli dicséret

  „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén: Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek,”   ( Péter első levele 1. fejezet 18-20. vers ) Még tavasszal, a járvány kirobbanásakor jelent meg Sztojcsev Iván egy érdekes írása a HVG-ben; Hány forintot ér egy ember élete? Szabad ilyet kérdezni? címmel. A szerző megállapítja: „ Az életek megmentésének nagy ára van – ezt láthatjuk most is, amikor világszerte országok gazdaságai állnak le, hogy megállítsuk a koronavírus terjedését. Ilyen helyzetben a szokásosnál többen figyelnek fel azokra a közgazdászokra, akik egy élet értékét próbálják pénzben kifejezni. És szívesen kiáltják ki közellenségnek őket, pedig a közgazdaság egyik legrégibb kérdése az: lehet-e számszerűsíteni, mennyit ér egy élet?” Majd beszél a biztosítókró...

Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban. 1Pét 1:13-15 Akinek a környezetében vannak gyermekek, az tudja, hogy az engedelmesség nem minden gyermek erénye. Egy ideje sokan követik azt a „nevelési elvet”, hogy hagyjuk a gyermeket kibontakozni, ne korlátozzuk az akaratát, mert ezzel érzelmi, lelki sérüléseket okozunk nekik. Ez sokkal inkább a nevelés elhanyagolása, mint elv. Megfelelő eszközökkel, a gyermek érdekében, hozzá kell őket szoktatni ahhoz, hogy bizonyos dolgokban engedelmeskedjenek, és ne mindig tegyék meg azt, amit akarnak, mert ha hagyjuk őket, sokszor helytelen, vagy akár veszélyes dolgokat fognak tenni. Péter apostol a hívő...

„(Jézus) Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta:  - Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották.” Lukács evangéliuma 10:23-24 Négyezer év reménysége vált valóra, amikor Jézus megszületett a Föld nevű, becsapott és lázadó bolygóra. Sokan ismerték az ígéretet, miszerint jön Valaki, Aki végleg a kígyó fejére tapos majd. Mivel az isteni kijelentés nem egy csomagban, hanem korszakról-korszakra, apránként, egy-egy mozzanatot megvilágítva érkezett a közelgő Szabadítóról, ezért a kijelentést ismerők mind mást képzeltek Róla.  A négyezer év alatt élt Isten népének tagjai közül sokan szerettek volna akkor élni, amikor végre megérkezik a Szabadító. Azt nem tudjuk, hogy a vágyódók milyennek képzelték a Szabadítót és hogy csalódottak lettek volna-e, ha látták volna az Igazit. Valószínűleg igen… A tanítványok...

„Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.  A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét.  Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele,  karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: "Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben,  mert látták szemeim üdvösségedet,  melyet minden nép színe előtt készítettél,  világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek". Lukács evangéliuma 2:25-32 (Káldi) Gondolkodtam, mit mond ez az Ige NEKEM ma? 1.)     Vajon milyen értékelés áll rólam a mennyei személyi lapomon? Simeonról ez van feljegyezve: igaz, istenfélő, várta a Messiást és lelki beállítottságú volt. 2.)     Meghallotta a Lélek ö...