reggeli dicséret

"Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem." Zsidókhoz írt levél 10. fejezet 38. vers Emlékszem rá, hogy gyermekkoromban mennyire szerettem a tornaórákat. Különösen a talajtornát és a szertornát. A kedvenceim közé tartoztak azok a gyakorlatok, amikben dobbantót is használtunk, mint például a tigrisbukfenc és a szekrényugrás. A szekrény egy több elemből álló, párnázott felületű tornaszer volt, aminek a magassága attól függött, hogy hány elemet raktunk egymásra, a szélessége körülbelül 40 centi, a hosszúsága pedig talán kicsit több mint egy méter volt. Az egyik végéhez tették bizonyos távolságra a dobbantót. A szekrényugráshoz neki kellett futni, aztán lendületből rá kellett ugrani a dobbantóra, majd mielőtt átrepültünk volna hosszában a szekrény felett, a kezünkkel rá kellett csapni a túlsó vége közelében, úgy, hogy a felsőtestünk megemelkedjen, a lábunk pedig előre lendüljön, és a szekrény túloldalán a talpunkra kellett érk...

„Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” Zsidókhoz írt levél 10:37-39  Tudom, hogy képes vagy rá! Meg tudod csinálni! Én hiszek benned!  Mikor hallottad utoljára ezeket vagy ehhez hasonló mondatokat, kedves Olvasó? Mikor bátorított valaki így? Mikor bátorított így valaki olyan, aki igazán fontos neked, akinek adsz a szavára?  Mert sokkal könnyebb adni és kapni is az elkedvetlenítő szavakat. Sokkal könnyebb rájuk emlékezni, visszaidézni azt a keserű érzést a szívedben, mert épp valaki, akit szeretsz, nem hitt benned. Te sem hittél magadban, de pont egy kapaszkodóra lett volna szükséged, ami átlendít a holtponton, a reménytelenségen, és segít kihozni magadból az addig rejtőzködő győztest.  De ma ne ezeken elmélkedj! Gondolj vissza ...