reggeli dicséret

“Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” Máté evangéliuma 20. fejezet 28. verse Talán láttad már a képet, amikor a Passió című film forgatása alatt Mel Gibson és a Jézust játszó színész, Jim Caviezel egymás mellett ülnek és beszélgetnek. Jim talpig véres, épp most játszotta el, ahogy Jézus cipeli a keresztet, Mel Gibson pedig lelkesen magyaráz neki valamit. Sokszor eszembe jut ez a kép, amikor Jézusra gondolok. Jézusról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy kiszolgálták. Amikor egy esküvőn a násznéppel ünnepelt, hozzá fordultak segítségért mikor elfogyott a bor. Amikor egy barátját gyászolta, a lába elé borultak, hogy adjon neki új életet. Amikor a nép éhes volt, ételt adott nekik, és amikor mindenki arról vitatkozott, hogy ki a nagyobb, Ő letérdelt, és megmosta a vitázók lábát. Milyen király borul le az alattvalói előtt, hogy meghunyászkodva szolgai munkát végezzen? Milyen Isten alacsonyodik le a te

"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." Zsidókhoz írt levél 11. fejezet 1. vers "Hiszem, ha látom!" - nem hit. "Majd ha..., akkor..." - nem hit. "Ugrás az ismeretlenbe." - még csak ez sem hit... A hit kapcsolódás az Istenhez, akit ismerek. A hit bizalom az Istenben, aki mát korábban is megbízhatónak bizonyult. A hit kapaszkodás az Istenbe, aki bizonyosság a bizonytalan világban. A hit nem lehetőség, hanem szükséglet! Furcsán hangzik, de ma a világegyetemet alkotó anyag csupán 5 %-át ismerjük! Minden felismert törvényszerűség, minden bizonyított összefüggés erre az 5%-ra alapul. A hívő ember is az őt körülvevő világ kicsiny részét látja és tapasztalaja, mégis ez alapján meg van győződve a 95% létéről is. Világának lényege: Isten. Ő az ismeretlen ismerőse minden embernek. Ő a láthatatlan mozgatója minden fizikai jelenség mögött. "Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk!" - ahogyan Pál kife

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." János első levele 1:9 Ki a bűnös? Jó krimiről akkor beszélhetünk, ha az olvasó az első laptól kezdve találgat: valóban az a bűnös, akit én bűnösnek gondolok, és ártatlan az ártatlan, vagy kiderül, hogy fordítva van? Esetleg dupla csavar van a történetben? Ki tette? Mit tett? Miért tette? Ki a bűnös, és ki nem az? Ami nem tesz eleget a talány feltételének, az a krimi a szememben nem töltötte be a feladatát. A talány alaptételére a modern kor első "zártajtós" detektívtörténetétől kezdve (Edgar Allen Poe "A Morgue utcai kettős gyilkosság") tucatjával érkeznek jobbnál jobb nevezők, gondoljunk csak a filmes adaptációinak köszönhetően reneszánszát élő Agatha Christie könyvekre ("Gyilkosság az Orient Expressen", vagy a napokban, a mozikban debütáló "Halál a Níluson"). A médium változik (könyv, rádiójáték, film, számítógépes játék) a nagy

  „Amiért szenvedem ezeket is: de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.”   ( Timótheushoz írt 2. levél 1. fejezet 12. vers ) Kimondani? Azt, hogy hiszem, hogy Isten létezik, hogy a Szentírás az Ő szava, hogy hat nap alatt teremtette a földet, és hogy szombaton megpihent, hogy Ádám bűnesete következtében mindannyian bűnösök vagyunk, és hogy csak Jézus által van csak örök életünk? Ez könnyű. Elmondom bármikor, bárhol, bárkinek. Csendben maradni? Nem szólni, nem ütni vissza? Tűrni? Hátrányt szenvedni azért, mert keresztény vagyok? Mert nem vagyok hajlandó olyan romboló és felelőtlen életvitelt folytatni, alkoholizálni, drogozni, stb., mint a társadalom nagy része? Ez már nehezebb. De összeszorítom a fogam, az öklöm és menni fog. Adni? 2-3 órát hetente, amíg meghallgatom az igehirdetést? Vagy felajánlani a jövedelmemből egy kis adományt a gyülekezetnek és a rászorulóknak? Igen, ez még n

„De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Majd Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal.” Királyok második könyve 6.rész 16-17.vers Az egyik legjobb tanács, amit életemben kaptam, hogy próbáljam meg másként nézni a dolgokat. Hangsúlyozom, hogy nem csak másként látni, hanem nézni is. Csodálatos nyelvünk van és ha egy picit a mélyére evezünk a szavaknak, akkor megfigyelhető, ahogy pusztán szavak segítségével egy teljesen más értelmet nyernek a dolgok. Elmondom, hogy mire gondolok… Nézni és látni. Ugyanaz a tevékenység, ugyanazzal a testrésszel végezzük, mégis mást jelent. Van különbség aközött, hogy láttuk azt a ruhát a kirakatban vagy megnéztük azt a ruhát a kirakatban. Az egyik egy futó tevékenység, amelyhez nem kell sok idő, épp csak pár pillanat, míg a másik valamivel több időt és figyelmet igényel. Amiko

  "Bizony, bizony mondom nektek; aki az én igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre." János evangéliuma 5. fejezet 24. vers Keresztény emberként néha azt gondolom, milyen jó lenne, ha az emberek olvasva a Bibliát könnyen megértenék azt. Talán egyszerűbb, jobb lenne az élet. Lehet azonban az is, hogy ez naivitás. Legalább olyan naivitás, mint amikor az ember azt hitte, hogy a tudomány fejlődésével nagyon hamar megoldjuk a legtöbb problémánkat. Vagy azt, hogy ahogy előre halad a tudás, az orvostudomány, akkor majd nem lesznek világjárványok és legyőzünk minden betegséget. Ha kiírjuk a cigaretta dobozra, hogy a dohányzás rákot okoz, akkor majd kevesebben élnek vele, és még sorolhatnám a példákat. Most, a kovid harmadik évében világos, hogy ez nem valósult meg. Mi keresztények ugyanilyen naivak vagyunk, amikor azt gondoljuk, hogy Isten igazságának, a Szentírás szavának ismerete is mindenre orvos

„Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” János első levele 4:19-21 Édesapám és édesanyám is egyke gyerekként nőtt fel, így számukra az, hogy mi ketten vagyunk a bátyámmal, egy teljesen új tapasztalat volt. Amikor kicsik voltunk, azzal kergettük az őrületbe őket, hogy mindenen is hajba tudtunk kapni. Igen, sokszor szó szerint, bár hajtépésre konkrétan nem emlékszem, de karmolásra meg ütésekre annál inkább. Viszont ahogy szépen lassan idősödtünk, úgy ezek a verekedések és veszekedések elmaradtak, helyette pedig egy fantasztikusan erős véd- és dacszövetség kötődött közöttünk. Mindent meg tudtunk beszélni egymással, és most már ezzel akasztottuk ki főleg édesanyánkat, hogy péntek esténként, amikor végre hazaért a tesóm a messzi-m