reggeli dicséret

“Írtam nektek, gyermekek, mert ismeritek az Atyát. Írtam nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, Isten igéje megmarad bennetek, és legyőztétek a gonoszt.” János első levele 2. fejezet 14. vers Furcsa egy üzenet ez Jánostól. Nagyon végig kell gondolni lépésről lépésre, hogy mit jelentenek a szavak, mert nem egyszerű. Mit is akar mondani? Nézzük meg lépésről lépésre! Ideális esetben a gyerekek ismerik az apjukat. János mindig nagyon közel állt Jézushoz, így az Atyához is. Számára az a fogalom, hogy Isten az Apja nem olyan távoli és elvont gondolat. Ha Isten gyermeke vagy, akkor ismered Őt. Ennyi az egész. Az Atya, mint Teremtő, az én apám. Lehet bármilyen a földi apám, de a mennyei egy tökéletes apa. Édesapám mindig mesélt az őseinkről. Sok történetet hallgattunk nagyapám gyerekkoráról, vagy akár a dédnagyapánk életéről. Mindig jó volt hallgatni a történeteket a felmenőinkről. Az apák ismerik az ősöket, és feladatuk átadni ezt

 "Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz." Jeremiás Siralmai 3. fejeet 27. vers Az élettelen dolgokat minél többet használják, annál jobban elhasználódnak és tönkremennek. A tárgyakkal ellentétes módon az élőlények izmai annál jobban fejlődnek, minél többet és minél nehezebb feladatra használják őket. Tudtad, hogy az izomnövelés egyik alaptörvénye, hogy annál jobban nő az izom, minél nagyobb a megmozgatott súly volumene? Vagyis, ha valaki megmozgat naponta három tonnát munka közben, sokkal nagyobb izma lesz, mint annak, aki csillogó 80 kilogrammos súlyzókkal emel négyszer hatos sorozatot. Ez a szabály érvényes a lelki nehézségekre is. Aki megküzd egy nehézséggel, az felnő ahhoz a kihíváshoz, és legközelebb sokkal könnyebben győzi le. Ez igaz a kísértésekre és az élet nehézségeire is. Jeremiás az iga képével egészen a végletekig feszíti a fenti elvet. Hogyan lehet a növekedés eszköze egy iga, amit normális körülmények között az állatok nyakába tettek, hogy fizikai munkát v

"Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem." P ál levele a galatákhoz 2. fejezet 20. vers A múlt héten megkaptam az első COVID oltásomat. Rég vártam már, hogy hívjanak, így nagyon örültem, amikor jött a telefon: pénteken mehetek az oltópontra, Szputnyik oltásra. Az első gondolatom egy kérdés volt: miért is akarom beadatni magamnak ezt a szert? És mi lesz, ha rosszul reagál rá a szervezetem? Mi lesz, ha nem jövök ki élve? Pál apostol szavai magához méltóan tömörek. Egyetlen, többszörösen összetett mondatban beszél múltról, jelenről, jövőről, beszél hitről és cselekedetekről, és beszél az evangéliumról, halálról, feltámadásról, mindenről, amiről egy kereszténynek beszélnie lehet és kell. Néha jó volna, ha én is ilyen célratörően tudnék fogalmazni. A mai igénket pedig így kezdi: "Krisztussal együt

  „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.”   ( Rómabeliekhez írt levél 12. fejezet 1.vers ) Kezdjük ma egy kis időutazással. Repüljünk vissza az első századba, az 50-es évek végére. A helyszín Róma, a növekvő keresztény gyülekezet, akik nagy örömmel és izgalommal jönnek össze, hogy meghallgassák Pál apostol nekik címzett levelének felolvasását. A simogató és dicsérő bevezető után kemény tanítást kapnak. Mi az, hogy a pogányságból megtértek lenézik a zsidó származásúakat? Hogyhogy nincsenek tisztában a kegyelem és a hit általi megigazulás fogalmával? Nem egymással, hanem a bűnnel, az ó-emberrel kell felvenni a harcot! Majd itt ez a kérés: Szánjátok oda testeteket Istennek kedves áldozatul! Micsoda? – hallani a sorok közül – Biztos jól olvastad Plinius? Nem lélek van odaírva? Te is tudod, hogy a test a lélek börtöne. A test elmúlik, nekünk a lélekkel

„És őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.” Lukács evangéliuma 1.rész 17.vers Illés az Ószövetség egyik legkiemelkedőbb alakja. Több helyen is olvashatunk említéseket Illés nevével kapcsolatban, hiszen élete és kapcsolata az Úrral igazán rendkívüli volt, emellett pedig kifejezetten mély. Ezt misem bizonyítja jobban, minthogy élete végén nem a halál várt rá, hanem egy tüzes szekér érkezett és ragadta őt el a Mennybe. Az Úrral való szoros kapcsolatának több jele is szemmel látható volt, hiszen Isten segítségével sok csodát vitt végbe az életében: megszaporította a szegény sareptai özvegyasszony élelmét, halottat támasztott, tüzet kért le az égből és a Jordán vizét is kettéválasztotta. Nem volt varázsló, bűvész, nem hókuszpókuszokkal foglalkozott. Hitt! Erősen és rendíthetetlenül hitt, amelynek az volt az eredménye, hogy csodákat vitt véghez. Olyan hitte

"Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!" János evangéliuma 1. rész 29. vers Néha annyira egyszerűek és egyértelműek Isten kijelentései, hogy nem is értem, miért nem világos mindaz, amit el akar mondani nekünk. Biztos mi vagyunk azok, akik túlkomplikáljuk azokat. A legtöbb esetben saját elképzeléseink és vágyaink zavarnak meg bennünket, mint ahogyan az Jézus Krisztus küldetésével kapcsolatban is történt. János, az evangéliuma elején elmeséli, hogy Keresztelő János Isten bárányának nevezte a Názáreti Jézust még azelőtt, hogy Ő bármibe is belekezdett volna. Márpedig ez a kifejezés igenis egyértelmű jelentéssel bírt, már akkoriban is. Az Isten báránya  kifejezésen eleve azokat az áldozatnak szánt állatokat értették, amelyeket minden ünnepen feláldoztak bűneik miatt váltságul saját életükért cserébe. Ismerték Ézsaiás próféciáját is, aki könyvének 55. fejezetében úgy beszél az Úr szolgájáról, mint a mészársz

„Azokban a napokban kezdett Keresztelő János prédikálni Júdea pusztájában: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! Mert ő az, akiről Ézsaiás így prófétált: „Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” Máté evangéliuma 3. fejezet 1-3. vers e Az elmúlt héten volt egy nagyon mély beszélgetésem egy segítő szakmában dolgozó hölggyel, az ő szájából hangzott el ez a mondat: „Isten nem bántalmazó”. Szíven ütött, amikor meghallottam, és azóta sem engedett el. Mert olyan sokszor küzdünk Istennel, vagy épp menekülünk előle. Olyan sokszor vágjuk rá az ajtót, és vádoljuk véget nem érően. Fenyegetjük, átkozzuk, megkérdőjelezzük a létét, a jóságát, a mindenhatóságát, megkérdőjelezzük a velünk való szándékait, épelméjűségét, gondviselését. Életünk minden területét megmérgezték a hamis, torz istenképek, amik korábbi traumáinkból, szüleink káros nevelési módszereiből, az életünkben egykor fontos szerepet játszó személyekkel alkotott kapcsolatai