Otthon
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” János evangéliuma 14:1-3 Tizenkilenc éves koromig nem tudtam, mit jelent költözni. Addig sosem volt rá szükségem, ugyanabban a kisvárosi házban éltem, és néztem az ablakomból, hogyan változik évszakról évszakra a Tamás-hegy arca. Hogy bontanak rajta rügyet a fák, hogyan lesz egyre zöldebb, aztán hogyan festik égővörösre ősszel a cserszömörce levelei. Hogyan lesz kopasz öregember, és hogyan borít rá szemfedőt a puha fehér hótakaró. Szerettem azt a szobát, bár az volt a ház leghidegebbje, de még most is bennem van konkáv alakjának minden egyes sarka. Először a testvéremmel osztoztunk rajta, aztán egyedül birtokolhattam. Az esküvőm után anyám...