Örökség
A költészet akkor igazán jó, ha értjük a költő képeit, hasonlatait. De minél régebbi a költemény, annál nehezebb ez, hiszen egyre távolabb kerülünk a művész megélésétől, tapasztalatától, az őt körülvevő világtól. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne érthetnénk meg Dávid király zsoltárait, hiszen, mint minden más költő, ő is univerzális emberi érzelmekről, megélésekről ír. De minél jobban értjük a képeket, hasonlatokat, annál inkább el tudunk merülni a zsoltáros érzéseiben.
Így van ez a mai igeverssel is. A költő osztályrészről, pohárról, kézről és sorsról beszél. De mit is jelent ez pontosan? Az osztályrész szó valójában örökséget jelent, aminek nagyon nagy jelentősége volt Isten ószövetségi népének társadalmában. Az örökség szent és sérthetetlen volt, hiszen ez volt a család mindene, és maga Isten adta törvénybe, hogy az örökséget csak családon belül lehessen továbbadni. Tehát a származási családtól örökölt vagyon, minden amit egy ember birtokolt, valójában Istentől kapott ajándék volt.
A pohár képe is idekapcsolódik. A korabeli, gyakran használt hasonlatok szerint nem is annyira egy ivásra alkalmas poharat, kupát kell elképzelni, hanem egy mérőedényt, amibe annyi folyadék kerül, amennyi a poharat tartó jussa, öröksége.
A lírai én gyakorlatilag a megérdemelt örökségét tartalmazó mérőpoharat tart a kezében, de az nem nagy vagyon, hatalmas földek és számtalan állat, hanem maga Isten, aki felmérhetetlenül több és értékesebb mindennél. És talán eszünkbe jut az a tény is, hogy ez a pohár Dávid esetében gyakran túlcsordulásig tele van (ld. Zsoltárok 23,5).
A költői kép azonban nem ér itt véget: nem csak a zsoltár írója fogja az Istennel teli poharat, hanem Isten is kezében tartja a költő sorsát, vagy pontosabban életét. Mintha azt akarná mondani, hogy Isten is egy poharat tart a kezében, és a lírai én élete, személye, mindene ugyanúgy Isten öröksége, mint fordítva.
Röviden, egyszerűen összefoglalva egy olyan érzelmi állapotról van szó, ami nagyon különleges, mégis bármelyikünk megélheti Istennel; egy olyan állapotról, amikor biztonságban érzed magad az ő kezében, az övé vagy, és ezt a biztonságot csak növeli az a tény, hogy Isten is a te kezedben van, mert szeretetében teljes egészében átadta magát neked.
