reggeli dicséret

„amíg mindnyájan el nem jutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére és meglett emberré nem leszünk, Krisztus teljességének mértékében. Akkor nem leszünk többé éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele ide – oda hány és tovasodor. Inkább igazságban fogunk élni és szeretetben teljesen egybe fogunk nőni a fővel: Krisztussal.” Efézus 4,14-15 Magam is érintett lévén könnyes szemmel, mégis boldogan néztem a ballagó diákok hosszú sorát. Vállukon tarisznyával, kezükben virágcsokorral, egymásba kapaszkodva sétáltak el előttünk, vendégek előtt. Volt, aki meg volt illetődve, volt, aki komolyan szemlélődött, de a legtöbben mosolyogva búcsúztak az iskolától. Tudták, a gyermekkoruk immár hivatalosan is véget ért, de az életük még csak most kezdődik. A tarisznya útravalói – a forint, a pogácsa, az emléklap – jelképesen mindent tartalmazott, amit az iskola útravalóképpen adhatott. Eszköz a megélhetéshez a megszerzett tudás, amiről számot is ke

"A lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl . És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat: Vigyázva arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedve, megzavarjon, és ezáltal sokan megfertőztessenek." Zsidókhoz írt levél 12:12-15. Emlékszel még arra az ízre, amikor gyerekkorodban le kellett nyelni valamilyen orvosságot, ami nagyon keserű volt? Érdekes, hogy a sót és a cukrot a nyelved első részén, míg a keserűt leghátul, egészen a torkodban érzed. Már szinte nem tudsz tőle szabadulni. Kiköpnéd – nem lehet. Lenyelnéd – szinte lehetetlen. És nagyon sokáig megmarad az ’utóíze’. Nagyon jó a hasonlat a megkeseredett emberre. A keserűség valahol mélyen gyökerezik. Rosszízű annak, aki rendelkezik vele és sokszor elviselhetetlen annak, aki

" A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés " Zsidókhoz írt levél 11.1 Elgondolkodtam a mai igén. Miben is hiszek ma, éppen most?! Hiszek abban, hogy 73 nap múlva igent mondok annak, akire éveken keresztül vártam... Reménykedem abban, hogy megoldódik a táborunk létszámkérdése, hogy két öcsém megtalálja az Istenhez vezető utat. Éppen elmerengek és bele akarok kapaszkodni egy apró szalmaszálba, ami átsegít az előttem tornyosuló "feladatkupacon"! Mindez kevés, hogy körülírjuk a hit fogalmát, valahogy hiányos. Itt sokkal többről van szó! Bizalom és meggyőződés?! A bizalom több mint egyszerű reménykedés, sokkal inkább vakon látás a jövőbe. Nem tudom a barátom hogyan fog viselkedni 10 év múlva, de bizalmat adok neki, anélkül, hogy látnám előre a jövőt. Ha igazán hiszek, meggyőződtem a láthatatlanról, nem látom, és mégis biztos vagyok abban, hogy létezik. Ma, amikor az adott szó nem sokat ér, hanem szerződések,

„Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (119. Zsoltár 11. vers) A bűn hatalmáról felesleges írni, hiszen mindannyian nap, mint nap szemtanúi és sokszor részesei vagyunk pusztító következményének. De hogyan lehet kivédeni, hogy ne kövessünk el bűnt? Hogyan lehetünk bűntelenek? Ha megzabolázom vágyaimat és betartom Isten minden parancsolatát -, mivel írva van: „Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.” (1Ján.3:4) - akkor sikerülhet? Azt kell mondjuk: Nem. Mert Isten törvényének a lényege nem a ’Ne tedd’-ben áll, sőt épp ellenkezőleg: „Szeresd”. Az kevés, hogy nem ölöm meg, hogy nem lopom meg társamat, mert ha nem szeretem éppúgy törvényszegő vagyok. Hiszen, „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak. (Jak.4:17) Vagyis, ha az önmegtartóztatás mellett még kellő számú napi jócselekedetet végzek, akkor bűntelenné válhatok? Akármennyi jó dolgot tehetek, legfeljebb a világ legjobb embe

„Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el. Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él.” Habakuk próféta könyve. 2,3-4 Május 21-én szombaton emberek ezrei várták, hogy bekövetkezzen az ítélet és elragadtassanak a mennybe. Az időpont elmúlt nem történt semmi említésre méltó esemény. Az ateisták több városban bálokat szerveztek és gúnyolták a hívőket: „Hol van a ti Istenetek, talán késik, vagy el sem jön?” Jon Paulien a Jelenések könyvének egyik legjobb magyarázója mondta, hogy ha valaki pontosan eltalálná Jézus eljövetelének idejét, akkor is tévedne. Nem tudjuk mikor jön el Jézus, nem is szabad találgatnunk, de egy dologban biztosak lehetünk: „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” 2 Péter. 3,9 Megjövendölhe

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten Fiai.” Rómabeliekhez írt levél 8:14 Test és lélek. Nem lehet külön választani, mégis sokszor óriási felszültséget érzünk a kettő között. Pál apostol a régi bűnös természet és az újjászületett ember énjének küzdelmét ábrázolja a test és lélek képével. Testünk önmagában nem rossz dolog, hiszen ahogyan szintén Pál írja a Korinthusbeliekhez írt levelében: a bennünk lakozó„ Szentlélek temploma”. Testünk is lényünk része, Isten csodálatos alkotása. A bűn azonban ezt is megrontotta, és a test szükségleteinek kielégítése helyett elkezdődött a test kívánságainak, önző igényeinek a kielégítése. A „testi” dolgok által könnyen kísérthetőek vagyunk, ezért is írja le belső küzdelmét úgy Pál apostol, hogy a teste erőtlen a jóra, viszont a lelke jóra törekszik. A Lélek dolgai jók, szükségesek, de komoly harc folyik bennünk a jó és rossz között. A Biblia világossá teszi a kérdést: vagy a régi, bűnös természetünk irányít, vagy Jézus Krisztus a Lélek által

„Ti vagytok a tanúim – így szól az Úr –, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz. Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító.” Ézsaiás próféta könyve 43:10-11 Valaki felkér, hogy tanúskodj mellette a bíró, az esküdtek, az ügyész előtt. Tanúskodj mellette, és mondd el nekik, ki is Ő valójában. Mondd el, hogy milyennek ismerted meg azalatt a néhány év alatt, amióta szorosabb, akár napi kapcsolatba kerültetek egymással. Mondd el, hogy soha nem kért tőled „kölcsön” semmit úgy, hogy ne adta volna a többszörösét vissza. Mondd el, hogy Ő soha nem kért olyan dolgot tőled, ami megalázó lett volna a számodra, vagy meghaladta volna képességeidet; igen, kért tőled dolgokat, hogy teljesítsd, de a szükséges segítséget is megadta mindig azokhoz.  Tanúskodj a szeretete mellett, hogy Ő az egyetlen, akinél igazán megtapasztaltad, milyen, amikor valaki egy újabb esélyt ad a számodra.