Igazán ismersz, Uram!
„( A karmesternek: Dávid zsoltára. ) URam, te megvizsgáltál és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha fölkelek, messziről is érted gondolatomat. Ügyelsz járásomra és fekvésemre, minden utamat jól ismered. Amikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, URam! Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem. ” Zsoltárok könyve 139:1-6 Egy mindent tudó, mindent látó, sőt még a gondolatainkat is ismerő Isten gondolata először talán rémisztő lehet – de ha jobban belegondolunk, csak egy ilyen Istennek „van értelme”. Milyen lenne az „isten”, aki semmit sem tud rólunk? Ez csak egy egyoldalú kapcsolat lenne. Én adok magamból, imádom őt, áldozatot mutatok be neki, de ő nem ismeri személyes helyzetemet, nem akar és nem tud válaszolni. Erről a tragikomikus helyzetről írt már Ézsaiás próféta is az alábbiak szerint: (Ézsaiás 44:9-18) „A bálványok készítői mind hiábavalók, és kedvenceik mit sem