reggeli dicséret

Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok.  De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. Timótheushoz írt 1. levél 1. fejezet 15-16. vers A bíró előtt mindenki ártatlan, aztán bent a sitten mindenki a legmenőbb bűnöző. – mondta nekem egykori börtönből szabadult barátom, Balu (emléke legyen áldott), mikor a rácsok mögött töltött éveiről mesélt. Bizony, a tárgyaláson már senki sem olyan nagyfiú, mint addig. Ott senki nem vállalja a felelősséget és nem mondja, hogy; igen én voltam. Ott mindenki érzékeny lelkű kisfiúvá válik, akit a szülei elhanyagoltak, akinek nem volt gyerekszobája, aki a traumatizált iskolaévek után önhibáján kívül rossz társaságba keveredett… S mi van a cellában? Na, ott viszont muszáj menőnek és vagánynak lenni, különben csicska lesze...

Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre. Lukács evangéliuma 5:31-32 Hirtelen jött az ötlet, egy rövid délután szervezte meg a vacsorát. Volt miből, vámszedőként nagyon jól keresett az utóbbi években. Persze az etikai kérdéseket időről időre el kellett hessegetni, de becsületes munka, és a rómaiakkal sem ártott jóban lenni. Ennek is megvan a szépsége, olyan emberekkel lehet találkozni, akiket jóérzésű zsidó messzire elkerülne egyébként. Prostituáltak, besúgók, koldusok... Néha a legszerencsétlenebbeknek van a legnagyobb szüksége barátokra. Este pedig mindenki ott volt. Olyan is, aki számít, és olyan is, aki nem. Ott volt a főiskola tanára és a piaci svindler. A helyi gyülekezet presbitere és a bordélyház madame-ja – és meg kell mondanom őszintén, ránézésre senki nem mondta volna meg, hogy melyik melyik. Persze maguk között mind tudták, hiszen sokszor ismerték a r...

„Az asszonynak pedig ezt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid. Az asztalnál ülők erre kérdezgetni kezdték egymás között: Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja? Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott téged, menj el békességgel!” Lukács evangéliuma 7:48-50 Soha nem felejtem el azt az estét, amikor Jézust vendégül láttam. Hogy őszinte legyek, teljesen kiakasztott. Napokig, mit napokig? Hetekig nem bírtam továbblépni az eset felett. Először is, ki volt az a féleszű, aki beengedte azt a nőt? Az én házamba! Az eszem megáll. Mindenki tudja, hogyan él, mindenki ismeri a múltját és a jelenét. A „bűnös” az még egy enyhe kifejezés. Egy erkölcstelen senki. És én még azt hittem, hogy ez a Názáreti valaki. Valaki, akit vártunk, aki majd helyreállít minket, mint népet, a rég elvesztett dicsőségbe, és talán, mint egyes embereket is. Nem mondom, hogy nem voltak kételyeim Vele kapcsolatban, hisz hallani egyet s mást a származásáról… meg akikkel barátkozni szokott… maradjunk annyi...

"Tövisek és kelepcék vannak a görbe úton: aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat." A példabeszédek könyve 22:5 Emlékszem, gyerekkoromban volt egy könyvünk, amibe a szerkesztője keresztény tematikájú képeket gyűjtött össze. Régi könyv volt, többnyire fekete-fehér rajzok és grafikák voltak benne, de gyerekként lenyűgöztek a néhol humoros, néhol komoly hangvételű képek. Akkor még nem tudtam, mi volt a képek célja, (ma már tudom, hogy evangélizációs illusztrációknak használták őket, még valamikor a hatvanas-hetvenes években) csak azt tudtam, hogy izgalmasak. Az egyik képet különösen sokat nézegettem, és bár a könyv nagy része a feledésem homályába merült már, ez a grafika még valamennyire felsejlik. Egyik oldalon egy széles, sima út vezet a szakadék felé. Az úton mindenféle "bűnösnek" titulált ember flangál, ki erre, ki arra. Egyik-másik még talán le is ül, nem siet sehova. Az emberek mellett feliratok: "részeges", "tolvaj", "hazug"... Ú...

„De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak.” Malakiás könyve 3:20 RÚF (Károli fordításban 4:2) Ki tette? Miért tette? Mikor és hol? Valóban ő tette? Valóban megtörtént? Valóban az és úgy történt, amit és ahogyan a sértett állítja? És egyáltalán hogyan fajulhat idáig valaki? Hogyan él tovább az áldozat, hogyan a bűnös? Hogyan dolgozza fel a családjuk, környezetük a történteket? Ki a valódi áldozat? Vajon tényleg jól dönt az igazságszolgáltatás? Csupa-csupa kérdőjel. Ha olvasod a híreket, számtalan olyan esetről is értesülhetsz, ahol nagyon nem egyértelműen fekete-fehér a válasz. Ahol kívülállóként talán mindig annak az oldalnak adsz igazat, akinek épp a története eljut hozzád. Szörnyű ez a bizonytalanság. És még szörnyűbb, ha te pont az ügy kellős közepében vagy. Véded a magad igazát, de meghurcolnak, faggatnak, feltépik a sebeidet, és az ítélet me...

„Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” Lukács evangéliuma 5:8  Először csak egy idegen volt, akit különös módon rengeteg ember akart hallgatni. Kinézetre semmi megkapó nem volt benne, de a hangjában rejtőzött valami megmagyarázhatatlan erő. Szívességet kért, hogy hadd hirdethesse a tanításait a hajónkból. Legyen. Ráérünk. Éjszaka nem fogtunk semmit, így csak a hálókat kell rendbe tenni, de az várhat még pár órát.  Néhány méterre beeveztem, és Ő beszélni kezdett. Egyszerűen. Érthetően. Erővel. Hatalommal. Percről percre jobban figyeltem rá, a kialvatlaság valahogy elpárolgott belőlem. Jól estek a szavai a lelkemnek, valahogy közelebb hozták az Örökkévalót, egészen közel. Nem figyeltem milyen hosszan beszélt, nem éreztem fárasztónak. Amikor befejezte, felém fordult, és amit mondott, egy pillanat alatt visszarántott a valóságba. Halászni szeretne. Ilyenkor? Lehet, hogy nagy tanító, de a halás...

„ Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Isten tisztelői és az őt nem tisztelők között.” Malakiás könyve 3:18 Virágvasárnap van, húsvét ünnepe közeledik. A remény, a megváltás, az új élet ünnepe. Jézus közel 2000 évvel ezelőtt diadalmenetben vonult be Jeruzsálem városába, hogy aztán kezdetét vegye a véres, szörnyű nagyhét, tele árulással, fájdalommal, igazságtalansággal .  A zokban a napokban nem volt különbség. Nem volt különbség egy közönséges bűnöző és Isten Fia között. Nem volt különbség azok között, akik értelmetlenül masok életét ontották ki, és aközött, aki számtalan embernek adta vissza egészségét, aki gyógyulást adott a sebek helyébe, és életet a adott a halál helyett.  Nem volt különbség. Vagy ha volt, az is csak rontott a helyzeten. Igazságtalan, korrupt törvényszék, embertelen kínzások és megalázás, fizikai és lelki terror. Aztán ugyanaz az út, ugyanolyan kereszt, ugyanazon a kivégzőhelyen. A világ Megváltója mi...

„Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé.” Pál levele a rómaiakhoz 14:10 Emlegetjük egymás felmenőit nem a legszebb szó- és mondatszerkezetekben, pillanatok tört része alatt alkotunk véleményt, ítéletet a másikról, és közben úgy gondoljuk, mi mindezek felett állunk. Mi jobbak vagyunk, mi nem vagyunk „olyanok”, mi többet érünk, és ha már mindenki bűnös, mi kevésbé vagyunk azok, mint a másik.  Isten igéje azonban józanságra int téged és engem. Hagyjunk fel ezzel a szemlélettel, és lássuk reálisan a minket körülvevő világot! Mi a különbség bűn és bűn között? Mi teszi az egyik rosszat kevésbé rosszabbá a másiknál, mikor mindkettő ugyanúgy elválaszt Istentől? Miért bélyegzünk meg egyes csoportokat, mert más a véleményük, mint nekünk, amikor mi sem vagyunk jobbak náluk semmivel?  A Tökéletestől mindannyian távol vagyunk, és nem tesz jobbá, ha azt gondolom magamról, hogy az ...

"Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk." Pál levele a rómaiakhoz 5:8  Mikor halt meg értünk Jézus? - Amikor a világ teremtése előtt kiválasztatott.  Még nem volt bűn az emberiség szívében, mert még ember sem létezett, már akkor kész volt a tűzriadó terv a tökéletes menekülési útvonallal. Egyetlen útvonalon lehet a pusztulásra ítélt bűnnel fertőzött bolygót elhagyni: Jézusnak meg kell halnia a kárhozat halálával. Ha valaki ezt az áldozatot elfogadja, megmenekül, ha elveti, a bűn meg fogja ölni. - Amikor Ádám és Éva vétkezett.  Abban a pillanatban a minden eshetőségre való felkészülés előmunkája lett az egyetlen útvonal, ami körvonalazódott: Isten Fiának most már biztosan meg kell halnia, nem lehet tovább reménykedni az ember hűségében, mert a bűn becsapta őket. Az egykérdéses tesztben a rossz oldalra tették a jelet. Eredmény: bukás, de az osztályismétlés lehetőségével, bár...