Világosság a sötétségben
![Kép](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh8d-E7JtLTv3qYzPgred5CMZbp5vAcIKMxrlM8XyogA0_kQ5dYrjRerJTryiG1VpNVkoop7shGLpQoq-hBf2eCoMw4EmhPRIueBbslDkyXkXQbo_q-mBZFigLbLlq5KQ_uCoVXds1zbProio3ILrFdXIhLExIleYEeDLwBFmMzH6bATGZX2jROLNKAHA/s320/ReggeliDicse%CC%81ret1.png)
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Zsolt 119:105 Amikor kisgyermek voltam, hétvégéken és szünidőben gyakran aludtunk a mamámnál. Egy kis faluban lakott, az egyik szélső utca utolsó házában. A közvilágítás gyengébb volt akkoriban. Ha sötétben mentünk a járdán, nagyon kellett figyelni, hogy hova lépünk. Ennek ellenére, amikor lefekvésre került a sor, mindig leengedték a redőnyöket is, koppanásig, úgy, hogy a lyukacsok se látsszanak. Bent a szobában koromsötét volt. Elég érdekes játék volt kitalálni, ha vécére kellett menni éjszaka. Amikor felébredtem a sötétben, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán óvatosan letettem a lábam a földre, megkerestem a papucsomat, belebújtam, és a lábamat a földön csúsztatva, a kezemmel magam előtt tapogatózva próbáltam megkeresni az ajtót. Elindultam, egy ütés a combomon: hopp, ez az asztal sarka volt; menjünk tovább. A kezemmel beleütöttem valamibe: ez a fotel támlája. Aztán a fejem koppant: ez a szekrény. Amikor nagy sokára megtaláltam