reggeli dicséret

“Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám.” Máté evangéliuma 18. fejezet 19. vers Milyen egyszerű, mégis milyen bonyolult. Első ránézésre ez az ige azt mondja, hogy bármi, amit két ember ugyanúgy kér, megtörténik. Ha ez így van, a feleségemmel máris megyünk venni egy lottó szelvényt, és együtt imádkozunk, hogy nyerjünk. A történet azonban nem erről szól. Az ige előtt a gyülekezeti fegyelmezésről beszél Jézus. Ha valaki bűnt követ el, milyen eljárással lehet figyelmeztetni tettére. Ez sosem egyszerű dolog. Aztán mintha teljesen váltana, azt mondja, hogy amit megkötnek a tanítványok, az a mennyben is meg lesz kötve. Ezután megint egy ugrás, és el is értünk a mi szakaszunkhoz. Végül egy fontos mondattal zár: “ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük.” Mégis mi köze ezeknek egymáshoz. Mindenben nem tudunk egyetérteni, ez szerintem egyértelmű. Nem tudjuk ugyanú

"Keressétek az Urat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényeit! Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat találtok az Úr haragjának napján!" Zofóniás könyve 2:3  Egészen bizonyos voltam benne, hogy jól csináltam. Életem első házi feladata volt - még ma is őrzöm a füzetet -, és a tanár azt kérte, hogy egy piros vonalat vonjak föntről lefelé, és egy kéket balról jobbra, és ezt a mintát folytassam három soron keresztül. "Hát ez óvodásnak néz?!" - gondoltam háborogva magamban, miközben nagyanyám szobájában a szőnyegen hason fekve írtam egymás után a vonalakat. Hiszen én már büszke első osztályos iskolás voltam. A füzetbe másnap konvex és konkáv vonalaim mellé a következő szót írta a tanítónő: "Csúnya!"  Ha már jó vagy, és mindent jól csinálsz; ha már régi keresztény hívő vagy, és már rutinból megy a hit: nos, akkor Zofóniás üzenete neked szól: "Keressd Istent, talán megbocsátja..." Mert nemcsak az a k

"Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik." Lukács evangéliuma 12 fejezet 37. vers Várakozás és várakozás között is van különbség. Máshogy várunk például vendégeket és máshogy a busz érkezését. Máshogy a Mikulást és máshogy a reggel 8-ra meghirdetett vizsgát. Egyik esetben takarítunk és sütünk-főzünk, másikban tétlenül üldögélünk, esetleg olvasunk, vagy a telefonunkat nyomogatjuk a buszmegállóban. A Mikulásra alva várunk, a vizsgára pedig egész éjjel készülünk — ha saját tapasztalataimból általánosíthatok egy kicsit. De még azonos helyzetben — egy kórházi váróteremben — is máshogy várakozik az, aki egy komoly vizsgálat eredményére, és máshogy az, aki az érkező gyermeke nemének hírére vár.  Máshogy várjuk a "világ végét" is. Van, aki szerint a Föld már csak néhány évtizedig képes élhető bolygóként fennmaradni, más szerint ez az egész csak kita

  „Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!”   ( Lukács evangéliuma 21. fejezet 36. vers ) Bezártam az ajtót? Bezártam a kocsit? Ugye, te is rohantál már vissza megnézni, hogy nem maradt-e mégis nyitva valami? Hiszen, ki szeretné, hogy egy figyelmetlenség miatt értékei illetéktelenek kezébe kerüljenek? A bűnügyi statisztikák szerint a tolvajok leggyakrabban nem a korszerű zárakkal felszerelt, riasztóval védett, kamerákkal megfigyelt épületeket, lakásokat, gépkocsikat törik fel, hanem azokat, ahova minél kisebb erőfeszítéssel és minél gyorsabban juthatnak be és végezhetnek.   Őszintén szólva, a legtöbbször hanyagságunkat kihasználva fosztanak ki minket, ahogy a trükkös tolvajok is, akik jóhiszeműségünket kihasználva csapnak be bennünket. Nem véletlen, hogy Jézus is számtalan helyen figyelmeztet arra, hogy vigyázzunk az igazi értékeinkre. Mert az Ördög, ak

„Íme, eljövök, mint a tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét.” Jelenések könyve 16.fejezet 15.vers William Barclay példázatával szeretném kezdeni a ma reggeli elmélkedésünk. Három ördögtanoncról ír, akiket képzésük befejezéseképpen a földre küldenek gyakorlatra. Mindegyikük Sátán elé terjeszti tervét arra vonatkozóan, hogy miként pusztítanák el az emberiséget. Az első azzal   áll elő, hogy azt mondja majd az embereknek, Isten nem létezik. Sátán azt feleli, ezzel nem tudna sokakat megtéveszteni, mert a legtöbbje ösztönösen érzi, hogy ez nem igaz. A másodiknak a tervében az szerepel, hogy hirdetni fogja, nincsen pokol. Sátán ezt a taktikát is elveti, mondván, a legtöbb ember tudatában van annak, hogy a bűn valamilyen formában elnyeri majd méltó büntetését. Végül a harmadik diák szólal meg: Azt fogom sugallani az embereknek, hogy semmi okuk a sietségre, nem sürget az idő. Eredj – mondja neki Sátán - , ezrével fogod tönkre tenn

 " A zt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek.  Mert az emberek magukat szeretők, pénzsóvárak lesznek, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek,   szívtelenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, a jónak nem kedvelői,   árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.   Ezeknél megvan ugyan a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét. Kerüld őket!" Pál második levele Timótheushoz 3. fejezet 1-5.vers Pál apostol, mint aki sok közösséget alapított, szívén hordozta azok sorsát. Utolsó levelében, amit halála előtt írt, szerette volna figyelmeztetni a gyülekezeteket munkatársain keresztül, hogy mi fog történni az utolsó napokban, mire számítsanak azelőtt, hogy Jézus visszatérne. Itt válik sok mai ember számára is érdekessé mindez, hiszen sokan kíváncsiak arra, mit is tanít a Biblia a világ végéről. Pál legfontosabb megállapítása ezzel kapcsolatban, hogy neh

„Amikor Jézus Cézárea Filippi vidékére ért, megkérdezte tanítványait: Kinek mondják az emberek az Emberfiát? Ők így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.” Máté evangéliuma 16:13-18 Nagyon régen történt, de még mindig tisztán emlékszem minden mozzanatára. Fent jártunk, messze északon, Cézárea Filippiben. Nem értettem, minek megyünk oda, hisz az pogányok lakta vidék. Nem inkább Jeruzsálemben vagy a tó partján kellene lennünk? A mi népünk fiai között, hiszen értünk jött el, hogy véget vessen a rómaiak elnyomásának. Először azt kérde