reggeli dicséret

"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat." Jakab apostol levele 1. fejezet 22. vers Mindannyian jártunk iskolába. Biztosan vannak közöttünk olyanok, akik az elméleti tantárgyakat szerették jobban, mint a magyart, a matekot, vagy a történelmet; szerettek ülni, hallgatni a tanárt, és a számukra érdekes, vagy akár izgalmas dolgokat megtanulni. Mások inkább a rajzot, az éneket és a testnevelést kedvelték, a készségtárgyakat, amikor nem csak ülni és figyelni kellett, hanem "végre történt is valami". Felnőttként is különbözünk egymástól: vannak, akik jobban szeretnek tervezni, vagy beszélni valamiről, mások inkább fogják magukat, nekilátnak, és megcsinálják. És ez így rendben is van, legalábbis az élet bizonyos területein. Akik közülünk szakmunkásképzőbe, szakközépiskolába vagy technikumba jártak, azok szakmai tárgyakból is vizsgáztak, hasonlóan a gimnáziumi érettségihez, és a bizonyítványukat csak akkor kapták meg, ha a gy...

„ Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint” ( Galata 5:25 ) A hétköznapi életben az elmélet és a gyakorlat nem mindig fedi egymást. Elviekben sok mindent ismerünk, tudjuk, hogyan kell(ene) működnie bizonyos dolgoknak, de a gyakorlat nem midig követi az elméletet. Például jól tudjuk, hogy a rendszeres testmozgás segít az egészség megőrzésében, mégis ritkán szakítunk rá időt. Vagy, hogy a korai fekvés megalapozza a másnapi friss ébredést, mégis sokszor éjszakázunk. Mert a gyakorlat sokszor elmarad az elmélettől, attól, amit elviekben jónak, helyesnek tartunk. Pál apostol arra figyelmezteti levele olvasóit, hogy a keresztényi életben is megtörténhet, hogy a gyakorlat nincs összhangban az elmélettel. Az, amit hitben elfogadtunk, igaznak, helyesnek, jónak tartunk, sajnos nem mindig látszik meg mindennapi életünkön. Szavainkban, tetteinkben, a dolgokhoz való hozzáállásunkban nem mindig nyomon követhető, hogy kik is vagyunk valójában, milyen elveket vallunk és ...

„Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához.” Filippibeliekhez írt levél 3. fejezet 10. vers Nemrég egy idős testvérnőt kerestem fel otthonában. Beszélgetés közben egyszer csak nyílt az ajtó és a néni kis unokája toppant be, gondolván, hogy az iskolából hazafelé meglátogatja a nagyit. A szokványos kérdések (mi volt ma az iskolában?) után hamar kibukott a fiucskából, hogy rohannia kell, mert rengeteg a tanulni való. S hogy nyomatékosítsa mondandóját, elkezdte kipakolni a táskájából a több kilónyi könyv és füzet halmazt. Ekkor eszembe jutott, hogy kisiskolásként mennyire utáltam a tanulást, sokkal szívesebben futkároztam, játszottam barátaimmal a játszótéren semmint fenn a szobában biflázni azt a mérhetetlen információt. Később, a középiskolában, a főiskolán csak még inkább rájöttem, nemcsak mérhetetlen, hanem értelmetlen információval akarják bombázni a szürkeállományomat. És milyen ...