reggeli dicséret

"Házakat építenek, és ők laknak majd bennük, szőlőket ültetnek, és ők élvezik majd azoknak gyümölcsét" Ésaiás próféta könyve 65:21 Ha engem kérdezel, házépítés - főleg a berendezés része IGEN!!!, szőlőtermesztés NEM!!! - annyira nem is szeretem a szőlőt... Ez az ige természetesen nem arra való, hogy kevésbé legyen kívánatos az örök élet a szőlőtermesztést nem szeretőknek. Ez a szöveg ellentéte annak, amit először Ádámnak és Évának át kellett élnie, azóta pedig minden emberi lény szembesül vele, aki a bűnfolyamba beleszületett - és eddig másféle ember nem is jött a világra. Az emberiség minden tagja ismeri a tövis és bogáncskóró törvényét, a fáradsággal szerzett és verejtékkel evett kenyér ízét. (Ez még csak a kenyér-szint volt, szőlőről még nem is beszéltünk, és már ez is problémás...) Az Édenből való kiűzetés óta minden ember többé-kevésbé megtapasztalja, hogy mit jelent űzöttnek lenni a saját otthonunkban, amikor nem találjuk a helyünket, mert legbelül

"Jöjjetek, és szálljunk perbe! – mondja az Úr. – Ha vétkeitek olyanok is, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; ha vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú." Ézsaiás 1:18  (KNV) 2002-ben a 44 éves Robert Brown másodszor állt bíróság előtt. Az előző ítélethirdetésen, melyen 25 évvel korábban jelent meg alig 19 évesen, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amiért megölt egy 51 éves nőt. A börtönben keményre edződött férfi 15 évvel később elutasította, hogy kegyelmi kérvényt nyújtson be. Életének második ítélethirdetésben a bíró a legkeményebb szavakkal ítélte el az elkövetett bűnöket: összeesküvés, az igazságszolgáltatás félrevezetése, kényszerítés, korrupció. A bíró szerint ezeket a bűnöket mind elkövette 25 évvel korábban a nyomozást vezető rendőr, aki egy ártatlan embert juttatott börtönbe. Az ítélet megállapította: Robert Brown ártatlan! “Fantasztikus érzés volt belevágni a képükbe, az egész rendszernek, - nyilatkozta Brown - d

"Magasztaljátok Istenünket, az Urat, boruljatok le lába zsámolya előtt, mert szent ő! Mózes és Áron a papokkal együtt, Sámuel és akik nevét segítségül hívták, segítségül hívták az Urat, és ő válaszolt nekik." 99. Zsoltár 5-6. vers Sokszor érezzük úgy, hogy egyedül vagyunk a problémáinkkal, és nincs senki, aki segíthetne. Senki nem érti, nem érzi át a nehézségeinket, éppen ezért talán nem is keresünk olyant, akinek kiönthetnénk a szívünket. Gyakran keresnek fel férfiak és nők, idősek és fiatalok, családi, munkahelyi és magánéleti problémáikkal, és zúdítják rám minden bajukat, ami a szívüket nyomja. Ilyenkor az első kérdésem ez szokott lenni feléjük: ki az, akinek ezt el tudod mondani? A válaszolók nagy része meglepődik a kérdésen, és rávágja, hogy senkinek, de nincs is rá szükségük. Ez azonban csupán önámítás. Mindenkinek szüksége van arra, hogy a problémáit időről időre elmondhassa valakinek. Ezért szeretünk panaszkodni is: addig legalább ránk figyelnek, é

„És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány. És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik.” Jelenések könyve 21:23-24. Megfigyelted már, hogy bizonyos részlegesen kinyilatkoztatott bibliai témák milyen izgalomba tudnak hozni embereket? Sőt, némelyek még ölre is mennek földhözragadt elméleteik elfogadtatásáért. Ilyen kérdés; Miként néz majd ki az Újföld, az Új Jeruzsálem? Lesz-e ott tenger, Nap, Hold, vagy sem? Ha azt mondjuk, hogy az édeni állapotok lesznek visszaállítva, akkor kell, hogy legyenek, mert ott is voltak, ha Jelenések könyvének szavait szó szerint vesszük egyik sem lesz. És a sort lehet folytatni; Milyen állatok lesznek ott? Hogyan fogunk kinézni? Megismerjük-e egymást? Stb. A szomorú az, hogy ezekről a számunkra ma felfoghatatlan témákról folytatott parázs viták

„Tapsoljanak a folyamok, a hegyek mind ujjongjanak  az ÚR előtt, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.” Zsoltárok 98, 8-9 A teremtett világ öröme, és az Úr ítélete Negyedik osztályos voltam, amikor körülbelül egy teljes fejjel magasabb voltam az osztálytársaimnál. Pedig, amikor megszülettem a nagybátyám nem is hitte, hogy valaha ember lesz belőlem. Abban az időben gyorsan és nagyot nőttem. Az énekórán a tanító nő átültette az egész osztályt és nekem is megtalálta a helyet. A harmadik padsorban középen egy szűk és kényelmetlen padban talált nekem helyet. Sajnos már akkor sem tudtam elfogadni az értelmetlen döntéseket. Úgy gondoltam, hogy ez a pad nekem kicsi, kényelmetlen ezért nem fogok ott ülni ezért az utolsó, kényelmes padba ültem ahol tökéletesen elfértem. Annyira felbosszantotta ez a tanárnőt, a tanárnő meg engem, hogy cibálta a pulóveremet, hogy fogadjak szót neki, én meg kapaszkodtam az asztal sarkába. Nem fogadtam s

Samáriába érkezve így szólt Elizeus: Uram, nyisd ki a szemüket, hogy lássanak! Az Úr megnyitotta a szemüket, és akkor látták, hogy Samária közepén vannak. Amikor Izráel királya meglátta őket, ezt kérdezte Elizeustól: Megölessem-e őket, atyám? Ő így felelt: Ne ölesd meg! Meg szoktad-e öletni azokat, akiket foglyul ejtesz kardoddal vagy íjaddal? Adj nekik kenyeret és vizet, hadd egyenek és igyanak, azután menjenek el urukhoz. Nagy lakomát rendezett tehát nekik, és miután ettek és ittak, elbocsátotta őket. Azok pedig elmentek urukhoz. Nem is jöttek többé arám rablócsapatok Izráel országába. 2Királyok6:20-23 Meglehetősen furcsa történet. A királyok könyve tele van csatákkal, de csodákkal is. Amikor Isten népe győzelmet arat, az mindig Istent dicsőíti, és nem az emberi teljesítményt magasztalja. A királyok mellett többnyire ott voltak a próféták, akiknek a legfőbb tevékenysége az volt, hogy Isten üzenetét közvetítsék. Ha bizonytalanok voltak egy-egy döntés helyességét illetően, a

„Szolgái azonban odamentek, és így szóltak hozzá: Atyám, ha a próféta valami nagy dolgot parancsolt volna, azt megtennéd, ugye? Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz. Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének a kívánsága szerint. Akkor újra tiszta lett a teste, akár egy újszülött gyermeké. Ezután Naamán visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, bement, megállt előtte, és ezt mondta: Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben. Most azért fogadj el ajándékot a te szolgádtól!” Királyok második könyve 5:13-15 Egy gyönyörű történet Isten kifürkészhetetlen útjairól. Egy gyógyulás, amiből majdnem nem lett gyógyulás. Egy több ezer kilométeres út, ami majdnem feleslegessé vált.  Naamán nagy tervekkel érkezett Izraelbe. Arám királyának levelével, betartva a hivatalos utat, először a zsidó királyhoz ment, és már itt falakba ütközött. Az uralkodó cselnek ítélte meg a látoga