Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus 22, 2010
Édes – Kedves „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.” Példabeszédek 16:24 Csokoládékkal-, cukorkákkal-, habos süteményekkel teli világunkban el is szoktunk és el is feledkeztünk róla, milyen finom a méz. Lágy, simogató, édes íze, ahogy végigsiklik a torkunkon… Jobb a természetes, mint a szintetikus - mondjuk, de ízlésünk és étvágyunk már az ember által vegyített édességre vágyik. Pedig a természetes, az Istentől kapott, még gyógyít is. Gyerekkoromban édesanyám akácmézzel kúrálta a torokfájásomat, ha a hideg felsértette a nyálkahártyám. Hasonlóan vagyunk szavainkkal is. Olyan kemények a szavaink mostanában. Hidegen, ridegen vágunk vissza a bennünket bántó világnak, és még örülünk is, hogy fájdalmat okozunk. Jogos volt! – meg vagyunk győződve róla, de hiába. Minden szeretet nélküli beszéd szomorúságot, komor gondolatokat hoz maga után, és nem vagyunk boldogok. Mint, hajdan beteg torkomra a méz, úgy kellenek most a kedves szavak. Na, nem a szirupos, csöpögő
A föld javainak ígérete „Ha készséggel engedelmeskedtek, majd a föld legjavából esztek!” Ésaiás 1:19. Életünk során hány és hány alkalom volt, hogy engedelmeskedtünk vagy éppen nem engedelmeskedtünk valakinek. Volt, hogy – gyerekkorunkban ígértek valamit, ha ezt vagy azt megtesszük, később kedvesünknek kérés nélkül is engedelmeskedtünk. Hát pontosan erről van szó! A mi kedves Megváltónknak még az sem elég, ha engedelmeskedünk – lehet ám azt ökölbe szorított kézzel is tenni – hanem azt mondja, 'ha készséggel engedelmeskedünk'. Más fordításokban meg úgy olvasom ezt az Igét; ha engedelmesen figyeltek rám, ha készségesen hallgattok rám, ha hajlandók és engedelmesek lesztek, ha készakarattal engem hallgattok – a föld javaival éltek. Vajon mit takar a „föld javaival” élés. Eszembe jutott egy szakasz a Malakiás könyvéből „Avagy az ember csalhatja-é az Istent? Ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. Átokkal vagytok
Engedelmes felelet "A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt." Példabeszédek 15:1 Egy osztrák faluba egy hívő család költözött. A falubeliek nem szerették a "jöttmenteket", pláne azokat, akik még nem is olyanok voltak, mint ők, ezért igyekeztek kirekeszteni őket mindenhonnan. A hívő családfő nem járt kocsmába, nem káromkodott, de igyekezett mindenkinek segíteni, akinek arra szüksége volt. A felesége soha nem pletykálkodott, de ő is igyekezett mindenkinek a javára élni. Egy nap a falu polgármestere - megelégelve, hogy az új család a kirekesztés ellenére sem akarja elhagyni a falut - összetoborozta az embereit, hogy hatásosabb módszerrel érjék el a céljukat. Másnap korán reggel mindenféle szerszámmal megjelentek a "betolakodó" család házánál és elkezdték bontani a tetőt. A családfő a lehulló cserepek és deszkák hangjára felébredt. Ránézett a feleségére és így szólt: - Drágám, úgy hallom, vendégeink érkeztek. Ma
Isten a szeretet „És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.” (János első levele 4. fejezet 16. vers) A filozófusok és teológusok sokszor nyakatekert, bonyolult definícióval próbálják meghatározni az Istent, az Örökkévalót. Pedig a Szentírás a legegyszerűbb módón úgy mondja: Az Isten az igazi, önzetlen szeretet, mely nem csak Őt magát, de követőit is kell, hogy jellemezze. S hogyan látszik meg a mindennapokban ez a szeretet? Egy alkalommal egy tudományos felmérés részeként kutatók, megkérdeztek néhány 4 és 8 év közti gyermeket arról, hogy szerintük mi a szeretet. A kérdésekre adott válaszok mélysége és komolysága sok esetben a kérdezőket is meglepte: “Amikor nagyinak begyulladtak az ízületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet.” Rebeka – 8 éve
Nem dob ki, inkább megjavít! „Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.” Ésa. 40,29. Mit teszünk, ha kilyukad a zoknink? Megvarrjuk? És ha elszakad a szandálunk? Elvisszük cipészhez? A mai kereskedelem arra épül, hogy mindig újat vegyél. Már eleve nem gyártanak túl tartós dolgokat, hiszen ez tönkre tenné az üzemeket, gyárakat. A reklámok segítségével újabb és újabb dolgok vásárlására késztetnek. Milyen jó, hogy a mi Istenünk nem ilyen! Előfordult- e már, hogy úgy érezted: vége! Nincs erőd, nincs megoldás, nincs kiút! Ha nem is sokszor, de már voltam olyan helyzetben, amikor úgy éreztem, nincs tovább! A körülmények úgy alakultak, hogy nem láttam az alagút végét! Ekkor – ellentétben sok más emberrel – nem adtam át teljesen magamat a csüggedésnek! Mielőtt teljesen kiborultam volna, előtte leborultam…. Ezután az az Isten, akinek szolgálok, valami megmagyarázhatatlan, csodálatos módon lehajolt hozzám, megérintette képségbe esett lelkemet, és egy olyan békességet adot
A hívő ember vágyakozása “Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?” Zsoltárok könyve 42:2-3 A vágyakozás hatalmas erő. Képessé tesz bennünket a lehetetlenre. Legyen az tárgy vagy élő, amire vágyunk: a vágy hajt bennünket, hogy küzdjünk érte. Minden vágy között pedig a legszebb a szerelem. Vágy. Csak a közelében lehetnék! Csak megfoghatnám a kezét és máris olyan boldog lennék! Csak megölelhetném és olyan béke lenne a szívemben! Csak megcsókolhatnám és máris a mennyekben érezném magam! “Isten a szeretet!” - mondja János apostol. Igazából “Isten a szerelem!” A legszebb és legnemesebb vágyakozás. A mindent felvállaló, a mindent bevállaló: csak hogy ott lehessünk mellette, és megfogjuk egymás kezét, mint tette Énókkal (“Énók az Istennel járt”): hogy örök életet adhasson. Csak hogy újra átölelhessen, mint tette a gyermekekkel “Ekkor á
Útvesztő "Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon." Ezékiel könyve 24:12 Esik az eső, sötét van és fázol, de sehogy sem találod az erdőből kivezető utat. Elszakadtál a csapattól, és mindenfelé mész, csak a helyes irányba nem. Vagy esetleg nagyon is úgy hiszed, tudod merre kell menni, mert ismered a térképet, minden a te fejedben van, és nem érdekel, bárki bármit mond, te mész az elképzeléseid után, és egyszer csak egy hatalmas csalánmező közepén találod magad. Eltévedtél. Fogalmad sincs, merre kéne menni, hogy megtaláld a helyes irányt. Az első kétségbeesés után, mikor már van időd nyugodtan végiggondolni a történetet, végre meghallod, hogy valaki a neveden szólít. Téged keres. Érted jön. Lehet, hogy eltévedtél az elmúlt héten az élet útvesztőiben. Lehet, hogy túl nehéz volt hordozni a terheket, lemar