reggeli dicséret

És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. Jelenések könyve 21. fejezet 1. vers A Biblia utolsó könyve, a Jelenések könyve az összeesküvés– és más elméletek táptalaja. Nehezen érthető szimbólumok, egymást nem lineárisan követő események és tucatnyi, egymásnak sokszor ellentmondó feltételezés áll az ember útjában, ha úgy igazából magáévá akarja tenni a könyv üzenetét. Ám ha valaki tényleg őszintén erre vágyik és nekikezd, azt találhatja, hogy túl a szenzáción és az apokaliptikus konteókon, a Jelenések könyve a remény irata a Biblia zárásaként. Amikor a Bibliáról, mint iratok gyűjteményéről beszélünk egy bibliakör, vagy beszélgetés alkalmával, általában nem hagyom ki, hogy megkérdezzem, tudja-e valaki, hogy miről szól a Szentírás. Ilyenkor persze rengeteg (egyébként jó) válasz szokott érkezni, hiszen attól függ, hogy mit tartunk igazán fontosnak, a Biblia fókuszpontjának. Van, aki szerint a törvény, mások szerint a történetek a fontos...

Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték. Ezek látták az Úr tetteit, csodáit a mélységes tengeren. Zsoltárok könyve 107:23-24 Vannak, akik a hajókról látták a tengeri élőlények végtelenül változatos rajzását, és látták bennük az Úr életet adó kreativitását. Vannak, akik a parton állva látták a viharos óceán nagy hullámait, és érezték az Úr sziklákat morzsoló, visszatarthatatlan erejét. Vannak, akik a vízesés szüntelen robajában meghallották az Úr mindent betöltő, visszhangzó szavát. Vannak, akik a hömpölygő folyó vizén evezve tanulták meg rábízni magukat az Úrra. Vannak, akik a pajkosan kanyargó erdei patak melletti ösvényen haladva ismerték meg az Úr játékosságát, és tapasztalták meg, hogyan táplál mindenkit, akinek útja keresztezi őt. Vannak, akik vándorutukon megfáradva ittak a kristály-vizű forrásból, és élték meg az Úr felüdítő, egész bensőt átjáró erejét. Vannak, akik a sima vízű tó partjára ültek ki békét keresve, és találtak megnyugvást az Úr...

Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül. Amikor látta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert szembefújt a szél, hajnaltájban elindult feléjük a tengeren járva, és el akart menni mellettük. Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak. Mert mindnyájan látták őt, és megrettentek. De ő azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban. Márk evangéliuma 6:47-51 Érezted már úgy, mintha összecsapnának a fejed fölött a hullámok? Hogy hiába imádkozol újra meg újra, de az imáid a plafonnál feljebb nem jutnak el? Érezted már azt a semmihez nem fogható hideg érzést, mintha teljesen egyedül állnál a világ közepén, és az ég súlya alatt mindjárt összeroppansz? Ha igen, akkor jó társaságban vagy! Így érezte magát Mózes, amikor alig azután, hogy Isten parancsára kivezette Izráel népét Egyiptomból, egy...

Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. A zsidókhoz írt levél 4:1 Hamarosan nyaralni megyünk a családdal. Nem hosszú időre, csak néhány napra, de a zsigereimben érzem már a felszabadult pihenés lehetőségét. Gondolom nem vagyok ezzel egyedül, ebben a naponta erősödő kánikulában bizonyára sokan vagyunk, akik hasonlóan éreznek. De jó lesz az a pár nap! Nincs munka, nincs nyaggató főnök, elégedetlenkedő beosztottak, nincsenek feladatok, naptárbejegyzések – egyetlen egy kivételével: NYARALÁS! Balatonparti hassüttetés, regényolvasás, lángos, hosszú séták a naplementében. Bárcsak ott lennénk már! Persze addig még el kell jutni. Megbeszélések, meetingek, emailek tömkelege vár ránk, a teendő lista tele van. Határidők nyomasztanak, olyanok, amik még előttünk vannak, és olyanok is, amik sajnos már elmúltak. Egyetlen dolog tartja bennünk a lelket, egyetlen, piros betűkkel naptárba vésett szó: NYARALÁS! ...

„Időközben nagy szélvész támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba annyira, hogy az már-már megtelt. Ő pedig a hajó hátsó részében egy vánkoson szunnyadt. És fölkeltették Őt ezekkel a szavakkal: Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk? Erre fölkelt, megdorgálta a szelet, majd azt mondta a tengernek: Hallgass! Némulj el! És elállt a szél és nagy csendesség lett. Majd így szólt hozzájuk: Miért vagytok ilyen gyávák? Hogy van az, hogy nincs hitetek?”  Márk 4:37-40. Ma egy gyönyörű énekkel és egy idézettel szeretnék neked nagyon szép napot kívánni: https://www.youtube.com/watch?v=KcMitarnm8A https://www.youtube.com/watch?v=hQKlPca6qfY https://www.youtube.com/watch?v=B8w8BReI4nI „ Miután elbocsátotta a sokaságot, elvitték Őt… a hajóra, és sietve elindultak. Ám nem egyedül távoztak. Volt néhány halászhajó a parthoz közel, ezek gyorsan megteltek emberekkel, akik követték Jézust, mert még látni és hallani akarták Őt.     Végül a Megváltó kiszabadult a sokaság...

"Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték. Ezek látták az ÚR tetteit, csodáit a mélységes tengeren." Zsoltárok könyve 107:23-24 Noé és nyolctagú családja megmenekültek. 120 évig készült, kőkemény fából, isteni tervek alapján a hajó. De mindez kevés volt önmagában egy világpusztulás esetén. Isten óvta a bárkát, a víznek a Föld arculatát átformáló ereje ellen. A bárka az egyetlen hajó a történelemben, amit nem azért építettek, hogy utazzanak vele valahova. A bárka nem közlekedési eszköz, hanem menedék volt. Nem tenger mellett, hanem a szárazföldön épült - a tenger jött oda, ahol a bárka állt. Noé nem akart utazni, mégis egy másik világban találta magát, amikor egy év után kijött a bárkából. A nagy csoda az, hogy Istennél - a végső leszámolás előtt - akkor is van kegyelem, amikor már elfogyott. A népek tengere már nehezebb falat. Isten kézben tartotta a víz munkáját az özönvízkor. De a nemzetek mozgásai - mint a háborgó tenger ...