Izgalmas monda vagy unalmas Ige?

“…hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.” Timóteusnak írt második levél 4. fejezet 2. vers Amikor gyerek voltam, egy gyülekezetben egyik testvér elmondta, hogy valamelyik nap találkozott egy másik felekezetbe tartozó szomszédjával. A beszélgetés gyorsan abba az irányba terelődött, hogy ez a szomszéd rossz helyen van, és beadta a derekát Sátánnak. Amikor megkérdeztük, hogy miért ezt mondta neki, a fenti igével válaszolt. Nekem valahogy sosem stimmelt ez a válasz. A kulcs megint a folytatásban van. Pál nem csak annyit ír, hogy vágd a másik ember fejéhez a szerintem összetartozó, általam értékesnek tartott részleteket a Bibliából (és egyéb irodalomból). Azt mondja, hogy mindig legyél kész Istenről beszélni, akkor is, ha épp kellemes, akkor is ha épp kellemetlen (neked). Használd ezt arra, hogy rámutass a buktatókra, és segítsd a másikat Isten felé. Vedd elő, és bíztass vele. A kérdés ugyanaz, mint a jól...