Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július 11, 2010
Gondoskodó szeretet "Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít." Filippi 4,13 (10-14) Olyan jó érzés, amikor gondoskodnak az emberről. Szüleink gondoskodó szeretetén keresztül tapasztaltuk meg ezt először. Értelmünk még fel sem fogta, akaratunk még csak eszmélt, amikor ki nem mondott szükségleteink is valóra váltak. Ó, azok az okos és kedves szülinapi ajándékok milyen sok örömet szereztek nekünk! Édesapám keze, ahogy tartja billegő biciklimet, miközben nagy buzgóságomban még nem tudok egyensúlyozni és tekerni is. A kedvenc diótortám, amit édesanyám minden előzetes kérés nélkül sütött... Szerettek engem, gondoskodtak rólam, a legjobbat akarták nekem. Isten a mi mennyei Atyánk, aki mindig és minden jót akar nekünk. Jézus akarata is ugyanez volt. „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.” (Jn 10:10) Bármennyi próba várjon is még ránk az életben, Ők gondoskodtak róla, hogy minden rendben legyen. Mennyei Atyánk nem hagy el minket soha, Jézus Krisztus
Az Őrök feladata "Emberfia, Izrael házának őrévé rendeltelek. Ha hallod ajkamról a szót, figyelmeztesd őket a nevemben.” Ezékiel 3:17. Lehet, hogy ma reggel úgy gondolod – na, ez aztán egyáltalán nem nekem szól! Nem vagyok ’Izrael házának őrzője’ – meg aztán kit figyelmeztessek és mire? Pedig ez az Ige épp neked szól! Csak engedd, hogy Isten ’lefordítsa’ a Te nyelvedre – valahogy így: „Kedves Barátom! Családod, otthonod gondnokává, pásztorává rendeltelek. Ha olvasod a Bibliát – és rájössz, észreveszed, hogy nem úgy működik otthonod, ahogy ott írva találod, akkor felelősséged, hogy a jó útra tereld a rád bízottakat, hogy megmutasd nekik a helyes utat! Ha megérintett Igém, akkor figyelmeztesd gyermekeidet az én nevemben! Oktasd őket, hogy mindig becsületesek, segítőkészek legyenek! Segíts nekik megtalálni a helyes utat! Figyelmeztesd, bátorítsd, intsd és segítsd őket! Felelős vagy értük! Nem mondhatod, hogy majd ők eldöntik, mit akarnak! Ha látod, hogy a szakadék felé haladna
A kis lépések művészete " Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe. " Mózes első könyve 33:14 Antoine de Saint Exupéry imája Uram! Nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában időben rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat. Segíts engem a helyes időbeosztásban. Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjének, elsőrangú vagy csupán másodrangú fontossága megítéléséhez. Erőt kérek a fegyelmezettséghez és a mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat. Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben minden simán kell, hogy menjen. Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a
Atyánk, Istenünk „Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva.” (Ézsaiás könyve 63. fejezet 16. vers) Ézsaiás könyvének 63. fejezete egy panaszének Jeruzsálem pusztulása felett. A próféta jó száz évvel a végzetes ostrom előtt siratja el a szeretett várost és a templomot, ami figyelmeztetés és bíztatás is egyben. Figyelmeztetés, hogy Isten nem hagyja büntetlenül azt a sok igazságtalanságot és gonoszságot, mely a falakon belül történt. S a visszaéléseket, melyek a legszentebb helyet, a templomot és a papi szolgálatot is beszennyezték. Bátorítás, hogy még van lehetőség arra, hogy változtassanak a jövő alakulásán. Ne emberektől várják a segítséget, ne az atyák jócselekedeteire hivatkozva igényeljék az üdvösséget, hanem jöjjenek az egyedüli segítőhöz, a Megváltó Istenhez. Bizony mai világunk sem jobb a négyezer évvel ezelőtti világtól, a mi életünk sem jobb, mint az akkor Jeruzsálemben
Mi van a szívedben? „A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.” Lk.6,45. „Jaj! Kicsúszott a számon! Bocsi….!” –mondjuk néhányszor! Pedig lehet, hogy most voltunk a legőszintébbek! Mi tud kicsúszni a szánkon? Ami belül van!... Néha megrémülünk, amikor nem tudjuk kontrolálni magunkat, hogy milyenek is vagyunk! „Ez nem lehet igaz, hogy ilyen vagyok!” –mondjuk, pedig igaz. „A szívnek teljességéből szól az ő szája!” Mi van a szívemben? Ettől függ az egész keresztény életem! Arra a szintre kell eljutnom a keresztény élet területén, amikor már nem kell odafigyeljek a szavaimra, hogy nehogy elszóljam magam, hanem a lehető legtermészetesebb módon jönnek ki belőlem a lehető legnagyobb áldást jelentő szavak. A beszédem, nyelvem jelenthet áldást és átkot is. Nyugalmat hozhat ott, ahol békétlenség van, háborúságot ott, ahol eddig béke volt. „Ezenképen a nyelv is kicsiny tag
Isten ígérete “Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.” Zsoltár 91:14-15 Sok mindentől várjuk a megnyugvást. Vannak közöttük élettelen dolgok és vannak közöttük személyek. Néha a biztonságérzést szokás, a hely vagy az idő adja. A Biblia szerint a békesség forrása Isten közelsége: a vele megélt közösség. Volt gyermekkoromban egy idős hívő ember, akinek történeteit ámulattal hallgattam. Megjárta a háború poklát úgy, hogy hűséges maradt elveihez. Ahogyan mesélte, a Don-kanyarban a lövészárokban ismételgette magában ezt a zsoltárt. Hogyha ő el is felejtette volna ígéretét, a társai emlékeztették volna őt. Versenyeztek ugyanis azért, hogy minél közelebb lehessenek hozzá, sőt, szinte a köpenyébe bújtak. Mert tudták azt, hogy körülötte nem suhognak a golyók. Isten ígérete hogyan működik életünkben? Élvezzük azt a békességet, amit a Zsoltáríró él át? Ha nem, ak
Fájdalomcsillapító helyett... "Gyógyíts meg Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek." Jeremiás könyve 17:14 Hogy vagy? - kérdezi tőled ma reggel a Mindenható. Nem illendőségből, hanem azért, mert valóban kíváncsi rád. Kíváncsi arra, hogy éled meg a mindennapjaid eseményeit. Érdekli, hogyan viseled az emberélet örömeit, bánatait. Előtte nem kell megjátszanod magad, nem kell álruhás hősként harcolni az óriásokkal, nem kell összeszorított fogakkal sziszegni, hogy "köszönöm, jól". Előtte az lehetsz, aki vagy. Mindannyiunk szívében vannak rejtett sebek, melyeket soha nem akarunk felfedni. Fájdalmukhoz azt gondoljuk, hogy hozzá szoktunk már, és nélkülük nem lenne olyan az élet, mint amilyen eddig volt. Szokások, szenvedélyek rabjai vagyunk, és próbálunk elhitetni magunk körül mindenkit, hogy ezeket bármikor abbahagyhatjuk. Bármikor felállhatunk a bárpult mellől, és örökre visszautasíthatjuk az alkoholos poharakat. Bármikor mon