reggeli dicséret

„Népem megvizsgálójává, kutatójává rendeltelek, hogy megismerd és megvizsgáld életét.” Jeremiás 6:27 Egyszer láttam egy karikatúrát az egykori Ludas Matyi magazinban az országunkról. Emberek álltak a határ mentén és mind az előttük levőre mutatott addig, amíg végül be nem zárult a kör. Valóban így lenne? Mi vagyunk az a nép, akik mindig másban keressük a problémát, politikusokban, vezetőkben, tanárokban, szüleinkben és még sorolhatnánk? A próféták feladata volt Izráelben, hogy oda figyeljenek a király és tanácsnokai döntéseire. Az volt a dolguk, hogy azt mindenkor Isten kinyilatkoztatásának mérlegére tegyék, és ha látnak valamit, szóljanak. De sohasem használták ezt a felelősséget a király ellen. Gondolkodtunk már azon, hogy meglátni valamit, egy hibát felfedezni nagy felelősség? Az információval való bírás. Felelősség, hogy ne éljünk vissza vele. Ne használjuk a hiba elkövetőjének kárára. Ne ragadjuk meg az alkalmat lehetőségként mondván: na, eljött az én időm; majd én jo...

„ No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek sk a rlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. ” Ézsaiás 1:18 Ki ne akarna tiszta lappal indulni, vagy élni az újrakezdés lehetőségével azok közül, akik már éltek egy keveset ezen a bolygón? A tapasztalat, ami mögöttünk van, rádöbbentett bennünket arra, hogy szükségünk van rá. Hibáztunk, elszúrtuk, elrontottuk, de nagyon. A Biblia ezt nevezi bűnnek. A második esélyre a hibáink, helytelen cselekedeteink, bűneink miatt van szükség. Éppen ezért mindig megelőzi egyfajta ítélet, sőt több is. Először is, kimondjuk önmagunk felett. Ez a jobbik variáció, hiszen ha nem tesszük, mások mondják ki felettünk és ez sokkal fájdalmasabb. Bár sokszor szükségszerűen bekövetkezik. Mintegy isteni eszközként terel bennünket afelé, hogy nézzünk szembe önmagunkkal. Nem engedi, hogy elbújjunk a kifogásaink, a magyarázkodásunk, esetleg a másik hibáztatása mögé. A legfontosabb sz...