reggeli dicséret

Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek! Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. Lukács evangéliuma 24:36-39 Jártál már úgy, hogy elveszítettél valakit, egy ismerőst, barátot, és aztán egyszer, amikor sétáltál az utcán, szembe jött veled egy ember, akiről első ránézésre szinte azt hitted, hogy ő az? Már-már mosolyra húzódott a szád, szinte el is felejtetted, hogy mindez képtelenség, lehetetlen, de mikor közelebb értél hozzá, rájöttél, hogy igazán cseppet se hasonlít arra a kedves barátra, akit úgy hiányolsz. Egy pillanatra, még ha egészen rövid is volt az a pillanat, azt hitted, ő az, és jólesően dobbant a szíved, aztán belehasított

Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat? Lukács evangéliuma 24. fejezet, 32. vers Két csalódott, feldúlt, az életre haragvó ember haladt az úton Jeruzsálemből Emmauszba, egy kis, 12 km-re fekvő településre. Az egyik neve Kleopás volt, a másik akár te vagy én is lehetnénk. Hangosan vitatkoztak egymással azon, ami az elmúlt két nap történt.  Ezt a Jézus nevű fickót, akinek békét, szabadságot és függetlenséget kellett volna hoznia, a legmegalázóbb módon kivégezték, és még csak meg sem szólalt. A többi szabadságharcos legalább átkozódott a kereszten, és megmondták a magukét a rómaiaknak. De mi történt? Mégsem ő volt az, akinek változást kellett volna hoznia? Nem az lett volna, akinek mondta magát? És mit értettek az asszonyok az alatt, hogy ma reggel üres volt a sírja, és találkoztak vele? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok gyötörhették ezt a két letört embert azon a bizonyos vasárnap. Ennek a Jézusnak a halál

Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok! Máté evangéliuma 25:13 Érezted már úgy egy beszélgetés folyamán, hogy a másik magasról fütyül a határaidra, és olyan információk felől érdeklődik, amikhez voltaképp semmi köze sincs? Nincs annyi ujj a kezemen-lábamon, ahányan és ahányszor kérdezték tőlünk fiatal házas korunkban, hogy „Na, mikor jön a baba?” „Nem akartok még gyereket?” Próbáltuk elütni viccesen-kényszeredetten a dolgot, de aztán jöttek a bölcs megjegyzések, mint a „Nem kell várni vele olyan sokáig!”, meg a „Nem kell azt annyira túlgondolni” és a „Bezzeg ez régen nem így volt…”. Vannak olyan dolgok, amik az adott egyénen, egyéneken, jelen esetben házaspáron kívül az égegyadta világon senki másra nem tartoznak. És a kérdések, kéretlen véleménynyilvánítások, még kéretlenebb tanácsok csak ártanak. Istennek is vannak olyan titkai, amik nem tartoznak ránk. Ezek közül az egyik, amit pedig annyian próbáltak már megfejteni, kiszámolni – és még hányan fogják m

„Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés támadt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és odalépve elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek.” Máté evangéliuma 28:1-7 Szombaton csend volt. Fájó, mélységes csend, és úgy tűnt, hogy nincs tovább. Hogy most már ez a csend lesz a mindennapos, a hiány, a gyász, a feldolgozásra váró veszteség. Azt hitték, mindennek vége, mert tényleg össze

Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Máté 27:50-52 Vannak emberek, akik szeretik megfigyelni a természetet. Én is közéjük tartozom. Amikor egy mag csírázni kezd, és megduzzad, a maghéj egyszer csak széthasad, hogy helyet adjon a kibújó gyököcskének és rügyecskének. Ha nem hasadna szét a maghéj, akkor nem indulna el egy új növény fejlődése. Sőt, vannak olyan magvak is, amelyeket hőkezelni kell, vagy egy speciális hengerben megkarcolgatni, hogy elvékonyodjon vagy megrepedezzen a héja, és ki tudjon csírázni. Krisztus egy alkalommal búzaszemhez hasonlította magát, amelynek meg kell halnia ahhoz, hogy új élet fakadhasson ennek nyomán (János 12:24). Amikor Jézus, mint egy kis mag, meghalt, és az életét adta értünk, ahogy a mag héja meghasad, úgy hasadt el a kárpit, a sziklák, és a megnyílt sírokból újra

Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel! Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 4:16-18 Tini koromban az egyik kedvenc filmem a Ghost volt. A cselekményt arra a feltételezésre alapozták, hogy az ember halála után a lelke tovább él. Szintén fiatalon olvastam ezoterikus könyveket, később keresztény könyveket is, és majdnem mindegyikben, amelyikben szó volt a halálról, ugyanezzel a meggyőződéssel találkoztam: a test meghal ugyan, de a lélek tovább él, és a világnézettől függően történik vele ez vagy az. A mosógépünk elején van egy matrica: 10 év alkatrész garancia! Amikor vettük a gépet, megkérdeztük az eladót, hogy mit jelent ez. Azt mondta, hogy a gyártó bizonyos alkatrészek

„A keresztségben vele együtt voltatok eltemetve, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.” Pál levele a kolosséiakhoz 2:12 Ez egy jel, hogy nem én, hanem Ő. Nem az én „jóképességiem”, összeköttetéseim, erőm és önfeláldozásom, hanem az Ő szeretete. Egy jel, hogy köszönöm. Mindazt, amit sosem leszek képes visszafizetni. Egy jel, hogy felhagyok az önmegváltással, és most már a kapcsolat a lényeg, hogy együtt megyünk tovább. Egy jel, hogy elhiszem, elég az, amit Ő tett, és nekem azt már nem kell, de nem is tudnám kipótolni. Egy jel, hogy már nem félek Tőle, nem menekülök, mert találkoztam Vele, és megismertem valamit abból, milyen is Ő valójában. Egy jel, hogy hiszek Benne, mindabban, amit tett és mondott, abban, aki Ő a végtelen jelenben, hogy szeret, elfogad és begyógyítja sebeimet. Hogy Ő minden bűnömet megbocsátotta, és Vele lehet az életem igazán teljes. Egy jel, hogy elhiszem, Ő jó mindannak a hazugságnak az ell

"Hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért." Pál levele a rómaiakhoz 4:24-25 Egyszer egy barátom azt mondta, hogy nem hisz semmiben. Ahogy beszélgettünk, kifejezte, hogy ő száz százalékig racionális embernek tartja magát, nem hisz, csak tud. Ahogy haladt a beszélgetés, sorra fejtette ki az érveit, hogy miért nem érdemes hinni. Egy idő után odaértünk a buszmegállóba, ahova menni akartunk. A beszélgetés épp megakadt, így csendben megkérdeztem tőle, hogy mikor jön a busza. Ránézett az órájára, majd annyit mondott:  - Azt hiszem 10 perc múlva. - Akkor mégis hiszel valamiben. - Hangzott a válaszom. Miben hiszel? Hiszed, hogy egy mindenható lény uralkodik a világ felett? Hiszed, hogy ez a lény megteremtett téged? Hiszed, hogy szeret téged? Hiszed, hogy annyira szeret, hogy feláldozta magát érted? Én azt hiszem, hogy Isten szeret engem és

De őt Isten feltámasztotta, feloldva a halál fájdalmait, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. Az Apostolok Cselekedetei 2:24 Amikor Jézus Krisztus kereszthaláláról és feltámadásáról gondolkozunk, egy nagyon fontos dolog gyakran elkerüli a figyelmünket. Tisztában vagyunk vele, hogy Jézus nem volt más, mint Isten maga, aki emberi formában járt ugyan a Földön, de mindig Isten maradt. Tudjuk azt is, hogy Jézus önként vállalta a halált, és a bűneink büntetését magára véve, mindannyiunk helyett szegeztetett keresztre — eddig nincs semmi probléma. Ahol a probléma kezdődik az az, hogy a fejünkben nem rakjuk össze a két tényt: Jézus Isten + Jézus meghalt = Isten meghalt. És nem véletlenül nem rakjuk össze, hiszen ezt a tényt lehetetlen felfogni. Ahogy Péter apostol a pünkösdi prédikációjában is axiómaként (alapigazságként) tárja elénk a dolgot: "lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa Jézust" úgy természetes a számunkra is, hogy Jézus Isten, Jézus meghalt és Isten h

„Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés támadt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és odalépve elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek.” Máté evangéliuma 28:1-7 Sírtak. Sokáig. Aztán már sírni sem volt erejük, csak szótlanul virrasztották át az éjszakát, mert felfoghatatlan volt, ami történt. Mindent elvesztettek. Egy hete még örömujjongások közt vonultak be a fővárosba, de né

"Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú, aki nem értett egyet a többiek döntésével és eljárásával, mert várta az Isten országát. Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Azután levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt. Az ünnepi előkészület napja volt, és hamarosan kezdődött a szombat. Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek Jézussal Galileából, és megnézték a sírboltot meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét. Azután visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint." Lukács evangéliuma 23:50-57 Ma már a sírban pihen a Messiás. Élettelen, hideg testét a keresztről levették. Egy "idegen" eltemette saját sírjába, s most a világon csend honol. Az eddigi lelkes követők, és gyilkos szándékú ellenek egyaránt a némaság ködébe burkolóztak. A teste pihen a sírban

"Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek." János evangéliuma 16. fejezet 22. vers Az ünnepi időszak végeztével vegyes érzelmek törnek a felszínre az emberben: egyrészt ami volt, az jó volt - a családdal töltött idő, a baráti társaságban köszöntött új év olyan élmények, melyeket nem fogunk könnyen elfelejteni. Feltöltötték az év végére kiürült érzelemtankunkat. Ugyanakkor felmerül bennünk a kérdés is: vajon mikor látjuk újra szeretteiket? Lesz lehetőség év közben újrázni, vagy várni kell 2023 végéig, hogy ismét együtt ünnepelhessünk? Így válik keserédessé az emlékek rendezgetése. Jézus és tanítványai szintén ünnepről jönnek: együtt fogyasztották el a páskavacsorát, és sétálni indulnak az Olajfák Hegyére. Vajon mire gondol a Mester? Most néhány napig nem találkozunk? Elutazik, családot látogat? Milyen jó volt együtt ünnepelni, milyen kár, hogy vége! Reméljük, nem kell várni egy évet,

“Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.” Pál első levele a Thesszalónikaiakhoz 4:14 A halál félelmetes. Amikor belegondolunk múlandó létünkbe, két féle képen tudunk gondolkozni. Az egyik, hogy azt mondjuk, hogy minden elmúlik, és tönkremegy. Ezzel vége a történetnek. Minden tönkremegy, és az élet megáll, a létezésnek vége. Bele kell nyugodni, hogy az a 70-80 év amit itt töltünk, adatott nekünk, és utána a nagy semmi. A másik verzió, hogy elhisszük, hogy van élet a halál után. Jézus feltámadt, így mi is reménykedhetünk ebben. Ha hiszünk a feltámadásban, akkor nincs mitől félnünk. Lehet ez a pár évtized küzdelmes, lehet, hogy a halál sarlója már ott lebeg felettünk, de az a jó hír, hogy ez nem a vége. Az a jó, hogy nekünk nem kell ez meghatározza a gondolatainkat, az érzéseinket. Nem kell félni semmitől, mert van feltámadás. Jézus meghalt és feltámadt. Ha ez igaz, akkor nekünk is van feltámadás. Ma

"Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel!" 1Thesszalonika 4. fejezet 16-18. vers Veszítettél már el valakit, aki fontos volt számodra, akit nagyon szerettél? Rettentő mély fájdalmat tud okozni a halál. Átérezzük az űrt, ami velünk marad, és a tehetetlenségünket a halál kérlelhetetlen valóságával szemben.  Emlékszem, amikor 18 évesen elveszítettem édesanyámat, milyen sokat jelentettek számomra Isten ígéretei. Aznap nem sokat figyeltem a tanórákon. A pad alatt a Bibliámat lapoztam, és sorra olvastam a feltámadásról szóló részeket. A feltámadás ígérete jelentett és jelent ma is kapaszkodót, reménységet számomra. Milyen csodálatos lesz, amikor Isten hatalmas szava életre kel

„Jézus nevén szólította: Mária! Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester. Jézus ezt mondta neki: Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondta neki.” János evangéliuma 20:16-18 Életem legszörnyűbb sabbathján voltam túl. Akit mindennél jobban szerettem, akibe minden reményemet vetettem, aki kiemelt engem a biztos pusztulásból, aki értéket látott bennem, nem pedig egy olyan nőt, akit csak használnak a férfiak, halott volt. Elítélték és megölték, mint egy utolsó bűnözőt, én pedig tehetetlenül néztem végig a haláltusáját. Pedig biztos voltam benne, hogy Ő az, akit vártuk, Ő a Messiás, a Királyunk, a Szabadítónk. Engem megszabadított, nem is egyszer, hát vakok az emberek? Miért kellett ennek így történnie? Ös

...és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. A jelenések könyve 21.fejezet 4. vers "Odaát."  Ahány ember, annyiféle elképzelés kering arról, hogy mi is lesz velünk halálunk után. Van, aki úgy gondolja, hogy megszűnünk létezni teljes egészében, és mintha elvágták volna: örökre semmivé válunk. Telnek-múlnak az évek, és végül az emlékünk is odavész. Mások szerint halálunk után a lelkünk azonnal elhagyja a testünket, és kezdődik a boldog örök élet, szellemi formában, tetszőleges istenség oldalán. A két véglet között pedig több tucatnyi árnyalat és vélemény foglal helyet, hogy mindenki megtalálhassa azt, amire szívesen benevezne. Még válogathatsz is: hetvenkét szűz, vagy az örök nirvána vonz jobban? De mi a valóság? Milyen lesz valójában ez az "odaát"? Ma (háromszor) két szót hoztam neked arról, amit már most tudunk az örök élettel kapcsolatban: 1. Nem tudjuk. Bárki bá

"Amit mondok nektek a sötétben, azt mondjátok el napvilágnál; amit fülbe súgva hallotok, azt hirdessétek a háztetőkről!" Máté evangéliuma 10. fejezet 27.  vers "... de ne mondd el senkinek!" Öt szó, amit kimondva biztos lehetsz benne, hogy másnapra a fél világ tudni fogja a titkodat. Sőt, meghalljuk ezt az egyetlenegyet — "titok" — és valami rögtön átkapcsol a fejünkben. Kétféle ember létezik. Az egyik titkot hallva azonnal ki akarja kürtölni azt, és a másik, aki mélyen elássa magában, hogy véletlenül se tudódjon ki senki számára. Két teljesen ellentétes viselkedés, és mégis mélyen legbelül mindkettő ugyanabból a vágyból fakad: az emberek elismerésének kereséséből. Ha nem mondod el a titkot, egyetlen ember, a titok forrásának elismerését nyerted meg magadnak. A diszkréciódnak hála felismerte, hogy megbízható, szavahihető ember vagy, akire a legféltettebb titkait is rábízhatja. Ezzel szemben ha kikotyogod és ország-világ megtudja, akkor ország-világ népe fo

  „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel. ( Thesszalonikabeliekhez írt első levél 4. fejezet 14-18 . vers ) Ahogy mondani szokták; megette már a kenyere javát. Beteg volt és fáradt. Érezte, hogy már nem sok van hátra, így magához hívatta a lelkészt és elkezdte sorolni a temetéssel kapcsolatos kívánságait: hogy milyen zene szóljon a ravatalnál, hogy ki hova álljon és üljön, hogy hova kerüljön a kereszt, hogy

Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, amely életet pedig él, azt az Istennek éli. Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban!  Pál levele a rómaiakhoz 6:9-11 A világ legtermészetesebb dolga egyben a legfájdalmasabb is: minden, ami él, egyszer meg fog halni. Igaz ez fűre, fára, igaz ez állatra és emberre is. Egyszer mindennek vége szakad, legyen ez bármilyen jó, vagy rossz hír a számunkra. Egyszer egy nagy gondolkodó azt mondta, hogy az életnek a halál ad értelmet. Ha nem lenne halál, úgy pocsékolhatnánk életünk minden napját, ahogy csak akarjuk, hiszen nincs tétje, mivel töltjük: végtelen van belőlük. Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása azonban ennek az ellenkezőjét bizonyítja: az életnek az örök élet ad értelmet. Jézus Krisztus, aki a Biblia leírása szerint öröktől fogva létezik ( János evangéliuma 1

“Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” Korintusiakhoz írt első levél 15. fejezet 55. vers A világon mindenki valamilyen mértékben fél a haláltól. Persze kivétel ez alól Bruce Willis, de most őt hagyjuk. A halál egy aránylag friss találmány. Az elmúlás nem a végtelenségtől tart, csak az elmúlt kb hatezer évet uralja. Életünk részévé vált, olyannyira, hogy már meg sem lepődünk, ha valakiről hallunk egy gyászhírt. Ez az elmúlt másfél évre még inkább igaz. Amikor az ember szemben áll a halállal, az félelmetes. Mint egy éhes fenevad amelyik körbejár, hogy elnyelje az embert. A halál félelmetes. Véglegesnek látszik, hisz én nem ismerek senkit személyesen, aki feltámadt. Körülnézek, és egy ismerősöm sem volt még halott. A halál véglegesnek látszik, és ettől félelmetes. Még jó, hogy nem minden az aminek látszik. Pál valami furcsa dologról beszél. Azt mondja, hogy lehet győzni a halál felett. Furcsa ezt egy olyan ember tollából olvasni, aki már kétezer éve halott. Próbáljuk megé