reggeli dicséret

"Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek." 1 Thessz 2,13 Olyan világban élünk, ahol minden viszonylagos. Nincs valóság, csak megélt személyes valóságaink összessége. Az időnek és a képzeletnek különböző síkjain élünk mégis ugyan abban a térben. Párhuzamos dimenzióink néha keresztezik egymást, mégis nagyon elszigeteltek és magányosak vagyunk. Keressük a megoldást problémáinkra és nem találjuk. Mintákat követünk, de elveszünk, mert milliónyi példa létezik. Ha mégis úgy döntünk követjük valamelyiket a sok közül, csak ideiglenes, mert azonnal vitába szállunk vele. Aztán, ha megunjuk elvetjük, keresünk egy jobbat. De még jobb, ha építünk mi magunknak egy másikat. Persze nem úgy, hogy mi magunk alkossuk meg minden részletét, mert a bölcs ember ott, odabent, ben

„A mi bűneinkért kapott sebeket, a mi vétkeinkért törték össze. Őt érte a büntetés, hogy nekünk békességünk legyen, és az Ő sebei árán gyógyultunk meg.”  Ézsaiás 53:5. Nemrég hallgattam egy szombatkezdő áhítatot. Az előadó hívott minket, hogy lépjünk be! Lépjünk be abba a sírboltba, ahova napnyugta előtt helyezték el Jézus testét. Mit látunk? Megmondom őszintén, erősen kellett koncentrálnom, hogy lássak valamit ott abban a sötét sírkamrában. Aztán lassan kinyitotta a szemünket. Nem József sírboltjában, mert azt Jézus temetésére adta, nem is Máriáéban, bár földi anyja volt, nem is a zsidók, sőt nem is a rómaiak barlangjában vagyunk, annak ellenére, hogy talán mindannyian igényt tarthattak volna rá. Sátán egyértelműen szerette volna a magáénak tudni, ezért még le is pecsételtette, mint ami az övé. De nem volt az! Istené volt az a Személy, és az az esemény, ami ott történt. Isten Fia volt ott, akit a sötét sírkamrában látunk. Kezei átlyukasztva, a durva szegek nyomai ott éktelenk

"A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg." Máté evangéliuma 25:40 A Dél-Afrikai Kevin Carter fotóriporterként dolgozott. Az 1980-as évekbe az apartheid borzalmairól készített fényképeivel vált ismerté. 1993 márciusában Szudánba látogatott. Az egyik falu közelében egy vészesen sovány kislányt pillantott meg a földre kuporodva. A gyerektől néhány méterre egy dögevő keselyű landolt, és türelmesen várt. Carter mintegy 20 percet várt, hogy a keselyű közelebb merészkedjen a kislányhoz, majd a legmegfelelőbb pillanatban elkészítette fotóját. Dolga végeztével elkergette a madarat, majd elment. A képet még abban a hónapban jó pénzért eladta a The New York Times újságnak. A megrázó pillanatot megörökítő fotóért Kevin Carter 1994 áprilisában Pulitzer díjat kapott. A mindössze 33 éves fotóriporter joggal érezhette magát karrierje csúcsán. Ahogy azonban a fénykép

„ Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. ” (János evangéliuma 3. fejezet 7. vers) Az egyik legismertebb rész a Szentírásban János evangéliumának eme fejezete, melynek 16. versét, ami Luther szerint az evangélium közepe, minden keresztény fejből tudja, „úgy szerette Isten a világot…” Ám e fejezet nemcsak közepe az evangéliumnak, hanem kulcs az örök élet elnyerését illetően. Ugyanis Jézus itt fogalmazza meg az üdvösség elnyerésének feltételét: „ Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” (3.vers) De „ Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?” (4.vers) Kérdez vissza látszólag értetlenkedve Nikodémus, aki nagyon is életszerűen és pontosan tárja fel a megtérés igazi akadályát, ami nem más, mint az életkor. Persze ez alatt nem önmagában az eltelt időt kell érteni, hanem az évek folyamán kialakult, napi rutinná vált szokásai

„Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi...” Krónikák második könyve 16. fejezet 9. verse Gyerekkorunkban indiánsátrakat építettünk, hogy elbújjunk mindenki elől. Oda nem léphetett be akárki. Jelszóval léphetett be valaki és le kellett tennie a nagy esküt, hogy ami ott elhangzik, az onnan ki nem megy (mintha hangszigetelt lett volna). Két oldalról szeretném megközelíteni a mai igét, az illusztráció kapcsán. Egyrészt nem bújhatunk el Úr elől, pedig azt gondoltuk és gondoljuk ma is, hogy megtehetjük. Nincs olyan takaró, amely eltakarná valódi énünket. Másrészt viszont annak a fontosságát emelném ki, ami a sátorban történt. Bizalmas kapcsolatot alakítottunk ki, és ehhez hasonlóra van szükségünk az Istennel is. Bizalmas kapcsolatot kialakítani Vele. Az ige azt mondja, hogy megmutatja erejét, azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Ha valaki érezte már magát kiszolgáltatottnak és volt már igazságtalan helyzetbe, akk

"Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre." Zsidókhoz írt levél 9:28 Jézus itt járt a Földön. Megszületett, betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel. Keresztre feszítették, meghalt, feltámadt és visszament a mennybe. Ha nem akart volna másodszor eljönni, először sem jött volna. De mivel már történelmi tény, hogy itt járt emberként a Földön, egészen biztosan vissza fog térni másodszorra is. A nehezét elvégezte, a dicsőséges bevonulás egészen biztosan nem fog elmaradni! A halottak feltámadnak, az igazak elváltoznak, a bűn történelme véget ér. Korszakok reménysége teljesedik. A halál többé nem uralkodik Isten népén. „A föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja elő Isten Fia az alvó szenteket. Kezét az ég felé emeli, és az igazak sírjára tekintve kiáltja: "Ébredjetek, ti, akik alusztok a porban, és keljetek fel!".

„Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot.” Jób 34:12 Van Valaki, aki előtt nem kell álarcokat viselned. Aki előtt önmagad lehetsz. Ha beszélsz vele, nem kell görcsösen arra figyelned, mit és hogyan mondasz, mert ő sosem fogja kiforgatni szavaidat, és pontosan úgy érti, ahogy azt te gondoltad. Akinél nem kell lefutni a felesleges tiszteletköröket, akivel lehetsz őszinte anélkül, hogy megbántanád. Sőt, szeretné is, ha őszinte lennél hozzá.  Ő soha sem fog becsapni vagy megcsalni. Ő az, aki soha nem él vissza a pozíciójával, az életedben elfoglalt helyével. Aki mindent tud rólad, de ezt soha nem használja fel ellened. Ő az, akinél a féltve őrzött titkaid biztonságban maradnak. Aki megbocsát, bármit is tettél, és veled tart a feloldozás után is. Ő az, aki soha nem fog cserbenhagyni, és szakítani veled. Hűséget esküdött, és tartja magát a szavához örök időktől fogva.  És szeret. Feltétel nélkül és felfoghatatlanul. Az