Képviseletben
Én és az Atya egy vagyunk. János evangéliuma 10. fejezet 30. vers Lelkipásztorként gyakran kapok meghívást különböző protokolláris eseményekre, ahol a többi, környezetemben szolgáló lelkésszel veszünk részt – legyen szó emlékmű avatásáról, adventi gyertya meggyújtásáról, vagy más városi eseményről. Ilyenkor előfordul, hogy én kapom a meghívást, máskor pedig az általam pásztorolt gyülekezet. Ami azonban minden ilyen alkalomra igaz, az az, hogy amikor részt veszek ezeken az alkalmakon, nem önmagamat, hanem a gyülekezetemet, sőt, az egyházat képviselem, amelyben szolgálok. Egész jól értjük, hogy ez mit jelent. Ha lelkipásztorként nyilvánosan támogatom egyik, vagy másik politikai pártot, a hallgató joggal gondolhatja, hogy én az egész egyház képviseletében teszem azt. Ha lelkészként véleményt mondok egy társadalmi kérdésben, értelmezhető úgy is, hogy az egyházam nevében tettem, az egyházat képviselem a véleményemmel (akár így van, akár nem). János, az evangélista legfőbb célja, hogy az ált...