reggeli dicséret

"Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal." Róma 8,26 " A Szentlélek önt szavakba minden őszinte imát. Felismertem, hogy amikor másokért imádkozom, akkor a  Lélek esedezik  értem és minden szentekért. Az ő közbenjárása Isten akarata szerint való, és sohasem ellenkezik azzal. "A Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek" ; és a Lélek - mivel Ő is Isten - tudja Isten gondolatait; ennélfogva minden betegekért, vagy más szükségletekért mondott imánkat Isten akarata szerint veszi figyelembe. "Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely őbenne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke." (1Kor 2:11) Ha Isten tanít bennünket, akkor az ő kinyilatkoztatott akaratával összhangban fogunk imádkozni, és úgy, hogy az általunk nem ism

 Ha nagyon szent választ akarsz adni erre a kérdésre, azt mondod: Persze, hogy van! Jézus az én Barátom. Helyes! „Ó, mily hű Barátunk Jézus…” – énekeled. De azért tedd szívedre a kezedet, nem a telefonodhoz nyúlsz először, ha valami baj ér? És ha segítségre van szükséged, vajon először nem a telefonkönyvedben keresgélsz a barátaid között, hogy ebben az esetben ki tudna most hirtelen rajtad segíteni? Kinek a vállán szoktad elzokogni, hogy ma reggel megint morcos volt a férjed, hogy kamasz gyerekedhez nincs igazán recepted, meg hogy valami miatt visszahívtak újabb ultrahang vizsgálatra? Lehet, most azt gondolod, ez a nem tökéletes „hívőséged” jele. Szeretnélek nagyon gyorsan megnyugtatni, hogy szó nincs erről. Ma reggel ezt olvashatod a Példabeszédek könyve 18. rész 24. versében: „A sok barát tönkreteszi az embert, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél!” Két dologra figyelj igazán: 1.)     Valóban Jézus legyen a legjobb barátod. Ha bármilyen öröm vagy bánat ér, t

"Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem." 51. zsoltár 8. verse Egy halom fejtetlen zöldborsó hevert a konyhaasztalon. Bátyámmal egymásra kacsintottunk, leültünk, tálat vettünk az ölünkbe, és – anélkül, hogy egyetlen szülői utasítást kaptunk volna erre nézve – elkezdtük szépen sorjában kifejteni őket. Egy darabig csendben dolgoztunk, miközben én egyre sűrűbben ki-kilestem a konyhaajtón. Ez a kukucskálás egyre feltűnőbb lett, a végén már a munkámban is hátráltatott, így bátyám megkérdezte: – Miért nézel ki állandóan? – Várom, hogy anya bejöjjön, és megdicsérjen minket. Persze a felnőttek nem a borsófejtésért várják az elismerést. A felnőttek nagyban játszanak. Azt mondják, hogy ha valamilyen hatást akarsz kifejteni a körülötted élőkre, mint politikus, mint közéleti személyiség, mint lelkész, pedagógus, orvos, jogász, üzletember, akkor nyíltan beszélj arról és látványosan mutasd meg, hogy te egy „jó ember” vagy. B

„Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.”   (János első levele 2. fejezet, 1-2. vers) János, a szeretett tanítvány itt az első levelében egy tárgyalóterembe kalauzol el bennünket: Képzeld csak el, ahogy ott állsz a mennyei bíróság előtt. Körös-körül angyalok ülnek hófehér ruhákban, Középen az Atya, előtte az élet könyve, melyben az üdvözültek neve van beírva, majd a te életed könyve, melyben nemcsak a cselekedeteid, a szavaid vannak feljegyezve, hanem az indítékaid is. Ahogy ott állsz, egyszer csak jön a Vádló és elkezdi aprólékosan ecsetelni életed összes botlását. S mit mondhatnál? Minden, amit állít, az valóban ott és úgy történt. Mit teszel ebben a helyzetben? Ha önmagad védve (mint ősszüleink) azt mondod: nincsen bűn benned, hogy nem vétkeztél, csak magadat csapod be és haz

„...hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok az én szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Mindig azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen! ” Jeremiás könyve 7. fejezet 23. verse Viszonylag egyszerű a választás hogy melyik úton kell járni, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy milyen döntéseket kell hozni: „ami jó nekem”. Sokszor bizony az élet nagyon nehéz döntések elé helyez, és nehéz kitalálni, hogy mi lenne a legjobb. „Jól megy dolga” szoktuk mondani. Mit jelent ez? Van, akinek azt jelenti, hogy annyi szabadideje van, hogy évente kétszer még abba is belefárad és nyaralnia kell, hogy kipihenje magát, vagy valaki, aki szakmai elismerése révén olyan emberekkel találkozik, mutatkozik, akikkel „hétköznapi” emberek nem teszik, vagy talán azt, hogy valakinek a vállalkozása, karrierje beindul, stb... Nem használjuk ezt a kifejezést azokra a hívő emberekre, akiknek az életében meglátszik Krisztus szeretete, az ir

„Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az Úr minden munkádat és minden szerzeményedet.” Mózes 5. könyve 15:10 A „szombatév” lehet, hogy nem sokat mond számunkra, de az ószövetségi Izrael életében ez volt a szociális rendszer egyik alapja. Minden hetedék év, az „elengedés” ideje volt, ami több dolgot is jelentett. Egyrészt a földet pihentetni kellett, nem volt szabad vetni, aratni. Ami „magától” megtermett, azt a szegények kapták meg. Az akkori szociális rendszernek volt még két nagyon jelentős pillére. Az első szabályozás azokat érintette, akik saját népükön belül elszegényedtek, és kölcsönt vettek fel jobb módú honfitársaiktól. Ebben az esetben a fennmaradó adósságot minden hetedik évben egyszerűen el kellett engedni. A másik – ennél tragikusabb – helyzet az volt, amikor az adósság olyan nagy volt, hogy az illető eladta magát rabszolgának a tartozása fejében. Az elengedés erre is vonatkozott, és nemhogy kiszámolták a

„Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.” Példabeszédek könyve 18:21  Ébren töltött óráid nagy részében szinte be sem áll a szád. Kérdezel és beszélsz megállás nélkül. Napjában legalább egymilliószor elhangzik tőled a "mit csinál?" kérdés, és bevallom, nem könnyű mindegyikre ugyanolyan lelkesen válaszolni.  Meséled az élményeidet, a jókat és a kevésbé jókat, amiktől megijedtél, ami fájt, ami megnyugtatott, ami boldoggá tett. Felemlegeted azokat az emlékeket, amik nagyon tetszettek és megmaradtak benned, például amikor apuci fürdőhabból varázsolt bajuszt és szakállat az arcodra.  Napról napra egyre több szót ismersz, már ragozol és igeidőket is használsz, én pedig csodálkozom, hogy hogyan tudsz te már ennyi mindent. Figyelsz, és szívod magadba az információkat, az én lelkemnek pedig olyan jól esik, hogy hallhatom, amit visszaadsz ezekből. Gyógyít és erőt ad. Életet ad a fáradt testembe, és hitet, hogy megéri