reggeli dicséret

„Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete! Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port. Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt? Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.” 147. Zsoltár 15-18. vers Szeretem ezt a Zsoltárt, mert annyi bátorítás van benne; hogy az Örökkévaló felépíti Jeruzsálemet, hogy összegyűjti Izraelt, hogy meggyógyítja a megtört szívűeket, hogy megtartja a nyomorultakat, hogy gondoskodik a növényekről és az állatokról, hogy eledelt ad mindenkinek. Csak ez a pár sor nem illik ide. Havazás, dér, jégeső, fagy - Kinek hiányzik ez? Ha rajtam múlna, akkor tél sem lenne, csak napsütés és meleg. Persze, ha rajtam múlna, akkor a Bibliában is csak olyan parancsolatok szerepelnének, melyek kedvemre valók. És az evangéliumban is csak Jézus simogató szavai szerepelnének. Az olyan mondatok pedig, mint „Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd;” (Ján.15:20), vagy azo...

“Hadd halljam meg, mit hirdet az Úristen! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok.” Zsoltárok 85:9 Akik rendszeresen olvassák a Bibliát, és megfigyelték az Ószövetségben a választott nép történelmének megörökített mozzanatait, és a prófétákon keresztül hozzájuk szóló isteni üzeneteket, azok észrevehettek egy érdekes jelenséget. Isten sokszor küldött figyelmeztetést azokban az időszakokban, amikor a nép figyelmen kívül hagyta tanácsait és parancsait, és kizsákmányolták a kiszolgáltatottakat, illetve Isten helyett a bálványokhoz fordultak. Ezek a feddő üzenetek általában arról szóltak, hogy mivel a maguk útját akarják járni, Isten sem erőlteti rájuk áldásait és védelmét, és ezért számíthatnak rá, hogy az ő országukban is lesz szárazság, járványok, háborúk, jönnek a megszállók, és így tovább, amik máshol is történnek a dolgok természetes rendje szerint. Ami azonban érdekes, hogy a figyelmeztető üzenetek után a próféták szavaiban, írásaiban idővel...

“Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.” Máté evangéliuma 25:29 Jézus híres mondata, és egy  nagy példázat zárszava ez. Ott áll a tömeg előtt, és prédikál. Sorra jönnek a példázatok, a bölcseletek, és ezek közül szinte a legvégén elmondja a tálentumos szolgák példázatát. Három szolgának ad a gazdája vagyont, mert elutazik. Az a feladatuk, hogy gyarapítsák. Kettő meg is teszi, de a harmadik csak elássa. Amikor visszatér a gazda, a kettőt megjutalmazza, és a harmadikat megbünteti. Nem éppen hétköznapi kép, és talán első ránézésre az egész érthetetlen. Nézzük meg közelebbről! Furcsa belegondolni ebbe a logikába. Akinek van, annak lesz még több, de akinek nincs, attól még azt is elveszik amije van? Ez valahogy nem tűnik Jézusinak. Akkor mégis mi a lényege ennek a gondolatnak? Volt egy osztálytársam, aki hozzánk bukott a gimnáziumban. Gondolhatnánk, hogy csak egy nagyon ostoba gyerek bukhat, de...

„...Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” Máté evangéliuma 24. fejezet 24. verse Ha tudnánk, hogy a miniszterelnök ma délután 5 órakor a lakásunkba érkeznénk, hogyan várnánk? Az egész házat kitakarítanánk, a nagytakarítás ideje lenne ez. Az összes ablakot lemosnánk a szőnyeget, kitakarítanánk, az asszonyok megfőznék a finomabbnál finomabb ételeket természetesen több fogásosat. A férfiak a kertet rendezgetnék, a kerti ülűgarnitúrát, vagy éppen a kerítést vagy az ajtót festené le, hogy mire jön miniszter, mindent a legtökéletesebben találjon (ne legyünk ebben a miniszteri kérdésben érzelmeinktől vezéreltek). Ahogyan a vendéget várjuk és készülünk ahhoz hasonlóan kell az Urat várni! Várni úgy, hogy konkrétan nem tudjuk, hogy mikor jön el. Tehát az időpont kérdéses, de az eljövetele viszont tény. Ha valamilyen változást élünk át, akkor előbb vagy utóbb hozzá simulunk a bennünket érő változáshoz. Ha meglátjuk...